Pont egy sörfőzésről szóló társasjáték ne lenne addiktív?

A történelem úgy hozta, hogy ugyan a kereszténység és az alkoholfogyasztás nem magától értetődően összeegyeztethető fogalmak, a bornak fontos bibliai és liturgikus szerepe van, a legjobb söröket pedig apátságokban készítik. A kukoricadarával aljasított löttyökhöz szoktatott magyar vásárlóknak csak az elmúlt években vált elérhetővé minden sarki boltban legalább néhányféle (jellemzően belga) apátsági sör, és hogy azok miért közelítik az ezer forintot kisebb kiszerelésben, mint a kétszázért dobált magyar ötdecisek, az a Piatnik társasjátékából, a Heaven & Ale-ből is kiderül.

A Mennyei ser alcímet kiérdemlő társasban a játékosok (2-4 személyre ajánlják, mi hárman próbáltuk ki) egy-egy monostor vezetőjét alakítják, azzal a feladattal, hogy a hitben és áldásban gazdag, de földi javakban szűkölködő szerzetesrendi gazdálkodásuk a játék végére nagyobb mennyiségű sört gyártson le, mint a riválisok.

Előre szólok, hogy a játékszabályon bizony át kell rágnia magát mindenkinek – elég összetett a játék, de nem túlzottan bonyolult, ha ez így érthető. Csak akkor érdemes úgy nekiülni, hogy majd közben belejövünk, ha több menetre is van idő, mert mi a próbajátéknak már a felén is túlestünk, mire minden kitisztult, és akkor a pontszámlálás közben ért meglepetésekről még nem is tudtunk. Állítólag játékosonként fél órával érdemes számolni, amit alátámaszt a mi bő másfél órás menetidőnk is.

Napos oldal, árnyékos oldal

Azt eddig is tudtam, hogy a dobókocka már a múlté, de még így is meglepett, mennyiféle elem került elő a dobozból. Ős-Settlers-rajongóként azért egyből megdobbant a szívem az erdei faházakat ábrázoló lapkák és a nyersanyagtermeléssel kecsegtető táblák láttán. A játék ugyanis két fronton zajlik: a főtáblán és az egyes játékostáblákon.

A főtáblán a játékosbábukkal lépkedve lehet megvásárolni a nyersanyagokat (árpa, komló, víz, élesztő és fa) és a főzést végző szerzeteseket, valamint itt találhatók a rajtuk szereplő célok teljesítésével elnyerhető hordók, amelyek győzelmi pontokat érnek. A főtáblán arra a mezőre lép egy játékos, amelyikre csak akar, az egyetlen megkötés, hogy kizárólag előrefelé lehet haladni – így csak annyit kell mérlegelnie, hogy a játékosok számától függően 3, 4 vagy 6 körből álló menet során hány mező átugrását engedheti meg magának. Azaz megéri-e beelőzni az előttünk állót, hogy megszerezzük azt a csuklyás szerzetest, ha ehhez át kell lépnünk a ritka, 5-ös értékű komlón?

Azokat a lapkákat, amiket a főtáblán meg lehet venni, a játékostáblán kell elhelyezni. Ezen a monostor kertje foglalja a legnagyobb helyet, amelynek két része van: a napos és az árnyékos oldal. Ha a nyersanyaglapkákat a napos oldalra tesszük le, akkor (amellett, hogy ezért az oldalért a lapkán szereplő érték dupláját kell fizetni) a kiértékelés során a saját termelésünk halad előre, ha pedig az árnyékosra, azzal piacra dobjuk az árut, így extra pénzhez juthatunk. A tábla bal oldalán kapott helyet a termeléssáv, ahol további hat bábuval kell lépkedni: mind az öt nyersanyaghoz tartozik egy-egy színes elem, de a sörfőzőmester is kapott egy külön bábut.

Csak annyi sört igyunk mellé, hogy a matek még menjen

A játékostábla lesz a nagy matekozás helyszíne is. Ahhoz ugyanis, hogy haladjuk a játékkal, a nyersanyag- és szerzeteslapkákat aktiválni kell. Ez két módon lehetséges: a hatszög alakú lapokkal körbezárhatunk csűrhelyeket, ami egyből hat lapot aktivál, vagy a tábla jobb oldalára elhelyezhetjük a főtáblán szerzett értékelőkorongokat, ami a játékostáblán minden, egy adott nyersanyaghoz vagy szerzeteshez tartozó lapot aktivál.

Bár ebben a játékban a nyersanyagok elhappolásán kívül nem kell nagy energiákat fektetni a többi játékossal való kiszúrásba, az időzítés annál fontosabb. Ha például a játékostáblán nagyon szeretnénk már előrelépni az árpához tartozó sárga bábuval, és a napos oldalon van két 1-es, egy 3-as és egy 4-es értékű árpalapkánk is, akkor csábító lehet elhelyezni a korongot az árpa értékelőhelyére, de később foghatjuk a fejünk, ha pénz kéne, és a csűrhely köré gyűjtött lapkák összege miatt taktikusan az árnyékos oldalra vásárolt magas értékű árpalapkákat így már nem tudjuk aktiválni. Ez így rettentő bonyolultan hangzik, de tényleg gyorsan bele lehet jönni.

Ahogy említettem, egy szűkölködő gazdaságot kell működtetni, és ez nagy meglepetéseket okozhat: minden játékos 25 dukáttal (ez az apáti pénznem) indít. Mivel a napos oldalért dupla árat kell fizetni, és még csak az új kör kezdeténél felvehető ingyenpénz sincs, akár a teljes büdzsé egyből elmehetne három nyersanyaglapkára. Ezért is fontos az időzítés: én például úgy jártam, hogy egyből az árnyékos oldalra rakosgattam a magasabb értékű lapokat, de így a játék végére nemcsak, hogy túl sok pénzem maradt, amivel már semmit sem tudtam kezdeni, hanem olyan keveset tudtam csak előrelépni a nyersanyagjelzőimmel, hogy a végelszámolást 0 pontról indítottam.

Nem azért jó, amiért a készítők akarták, de jó

A hordócélokkal, a kiváltságkártyákkal, a megmaradt dukátok visszaváltási rátájával és a végső kiegyenlítő fázissal (amely során a legelőrébb tartó nyersanyagbábuval visszafelé, a leghátsóval pedig arányosan előrefelé kell lépkedni) már nem is fárasztanék senkit – amit elsőre ötször el kell magyarázni, az másodjára már rutinból megy.

A Heaven & Ale-lel egy igazán nagy problémám volt: az apátsági sörfőzdés körítés nagyon jópofa, de az első rácsodálkozás után semmit nem tesz hozzá a játékélményhez. Az utolsó menetre már el is felejtettem azt, hogy sörfőzésre megy ki a játék, és ha kopaszodó szerzetesek helyett csápos űrlények, komló és árpa helyett pedig galaktikus kőzetek lettek volna a lapokra festve, ugyanúgy csak az értékekre, a számokra, a kombinációkra és a semmitmondó bábukkal való lépkedésre koncentrálok.

A folyamatos mérlegelés, számolgatás és viszont olyan addiktív, hogy már alig várom a visszavágót. Ki tudja, lehet, hogy munkaidőn kívül, egy hatos pakk belga búza mellett már a tematika is jobban elkap.

A játékot a kiadótól, a Piatniktól kaptuk tesztelésre, köszönjük!