A Gaia űrtávcső kiderítette: otthonunk, a Tejútrendszer egy része egy másik galaxisból származik

A Gaia űrteleszkópot éppen galaxisunk, a Naprendszernek és a Földnek otthont adó  Tejútrendszer megfigyelésére bocsátották az űrbe öt évvel ezelőtt: a műszertől azt várják, hogy a galaxis létrejöttéről kaphatunk tőle alaposabb képet úgy, hogy közel egymilliárd csillagról gyűjt adatokat. Ez soknak tűnik, de a Gaia még így is mindössze a galaxis hozzávetőlegesen egy százalékáról alkot képet, ebből viszont már kiderült, hogy a Tejútrendszer, ahogy most látjuk, egy tízmilliárd éves ütközés eredménye, ennek nyomai pedig még mindig megtalálhatók benne.

A Gaiát 2013-ban indította útjára az Európai Űrügynökség, az ESA, elődjének pedig a szintén az ESA által 1997-ben útjára bocsátott műhold, a Hipparcos számított. A Hipparcostól a Földhöz közeli csillagok alaposabb felmérését várták, utódja viszont még ennél is nagyobb feladatot vállalt magára: a Tejút születését kutatja. 

A vizsgálathoz földi és űrbéli megfigyelések eredményeit összegezték, ebből jutottak arra, hogy az, amit mindnyájan megcsodálhatunk távcsővel vagy távcső nélkül az éjszakai égen, tízmilliárd évvel ezelőtt egészen máshogy nézett ki.

Galaxison kívüli vendégek

A kutatók az egyes csillagok mozgása és összetétele alapján rekonstruálták, hogy mi is történhetett az űrben még azelőtt, hogy bármelyikünk megfigyelhette volna: a galaktikus történelemnek erre a vonására a Napot körülvevő réteg vizsgálatával jutottak, valamint azt is felfedezték, hogy a Tejútrendszer belső rétegét egy ősi ütközés törmelékei alkotják. A galaxisok ütközésében a becsapódó galaxist Gaia-Enceladusra keresztelték el. 

A Tejútrendszer 1,7 milliárd csillagból álló térképe a Gaia által szolgáltatott adatok alapjánForrás: ESA

A csillagászok becslései a Gaia által küldött adatok alapján összhangban vannak azokkal a szimulációkkal, amelyeket korábban a galaxisokat formáló erőkről felállítottak. A teleszkóp huszonkét hónap alatt összegyűjtött adataiból, amelyek hétmillió égitest fényességét, mozgását és pozícióját tartalmazzák, a kutatók arra jutottak, hogy a Hertzprung-Russell diagram szerint, amely a csillagok színét és fényét vizsgálja, sok megfigyelt égitest a galaxison kívüli vendég lehet.

A kép alsó szélén láthatók a jellegzetes vörös és zöld csíkot húzó meteorok. Háttérben a Tejút.Fotó: Wikimedia Commons

A kutatást vezető Amina Helmi, a holland Groeningeni Egyetem csillagászprofesszora szerint különösen érdekes volt, ahogy a vizsgált égitestek mozogtak, ezért is kezdtek a Tejúttal foglalkozni. A felfedezett mintázatok egybevágtak azzal, mint amikor szimulálták a galaxisok ütközésének következményeit – így egyértelműnek tűnt, hogy tízmilliárd éve két galaxis ütközött, és ennek köszönhetően jött létre a Tejútrendszer, legalábbis úgy, ahogy ma ismerjük. Korábban is létezett, persze, hiszen nem lett volna minek ütköznie mivel, de úgy tűnik, hogy a már korábban meglévő csillagok életét is befolyásolta az ütközés – a központi korong például nem jöhetett volna létre, ha nem következik be ez az esemény.

Kétmilliárd csillagFotó: ESA/Gaia

Helmi és társai a Gaia földi APOGEE-felmérés eredményeit és a teleszkóp adatait összevetve jutottak arra, hogy ez a kozmikus karambol formálhatta úgy az égi világot, ahogy; a Tejútrendszer  valószínűleg egy, a mostani Magellán-felhőhöz hasonló méretű galaxist kebelezett be. Ez körülbelül tizedakkora volt, mint maga a mostani Tejút – ami akkoriban csak négyszer akkora lehetett, mint a bekebelezett galaxis.

Így néz ki a Tejútrendszer a Földről

Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a Gaia beváltotta a hozzá fűzött reményeket: Helmi szerint a mostani felfedezések alapján pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan született a Tejútrendszer. A kutatás biztos lábakon áll: egy ettől független kutatócsoport is hasonló eredményekre jutott, ezzel pedig egy több évtizedes rejtélyt oldottak meg. A csillagászok régóta gyanították, hogy a Tejutat egy másik galaxissal történő ütközés formálta, de bizonyítékot még nem találtak rá. Helmi és kollégái most azt várják, hogy a Gaia további adatai hozzásegítenek bennünket a galaxisok működésének alaposabb megértéséhez – ehhez viszont további több évnyi munka szükséges.

Igaz, ez nem sok, ha belegondolunk, hogy egy tízmilliárd éves történet végére sikerült pontot tenni.

Kapcsolódó cikk a Qubiten: