A telefonod hamarabb tudja, mikor leszel öngyilkos, mint te magad
Új, mobiltelefonos appal működő módszert fejlesztettek ki a depressziós betegek kezelésére. Úgy tűnik, hogy a módszer jó eséllyel egy nappal előre jelzi, ha az adatok alapján a páciens esetleg öngyilkos lehet, bár Matthew Nock, a Cambridge Egyetem pszichológiaprofesszora, a kutatás vezetője még nem hozta nyilvánosságra az erről szóló pontos adatokat.
Nock először egy személyes élménye miatt kezdett el depressziósokkal és szuicid hajlamú páciensekkel foglalkozni: összebarátkozott egy Tim nevű bipoláris beteggel, aki nem sokkal a találkozásuk után levetette magát egy hídról.
Több tényező is növeli az öngyilkosság kockázatát, ilyen lehet az alkoholizmus, a depresszió vagy egyszerűen csak az, ha az ember férfi, de elég nehéz kiszűrni, hogy mikor a legnagyobb a veszély – annyit tudunk, hogy a legveszélyeztetettebb csoportba a 20 és 24 év közötti férfiak tartoznak. Korábban is léteztek olyan applikációk, amelyek speciálisan a szuicid hajlamú felhasználókat segítették – sőt, annyi van belőlük, hogy csak a 2018-ban megjelent programok közül lehetséges külön toplistát is összeállítani. Annak ellenére, hogy sokan hasznosnak tartják a hasonló appokat, megbízható előrejelzésre a legtöbbjük nem alkalmas. Nock kutatásával ez változhat meg – de attól azért még messze vagyunk, hogy a programok tökéletes jóslatokat adhassanak le.
Az app nem gyógyítja a depressziót
A depressziós appok között ugyanúgy található professzionális fejlesztés, mint a pozitív gondolatokat csepegtető, ingyenes szolgáltatás is, sőt akad olyan is, amely életmódbeli változtatásokat, illetve fokozottabb gyümölcsfogyasztást javasol, hátha attól jobb lesz.
Összesen több mint tízezer hasonló alkalmazásról van szó, így nem meglepő, hogy nagy közöttük a szórás: a komolyabbak között van olyan is, amelyet kifejezetten veterán katonák számára fejlesztettek: az Operation Reach Out például a depressziós és poszttraumás stressz-szindrómában szenvedő egykori katonáknak készült.
Carol Maher, a Dél-Ausztrál Egyetem pszichológusa szerint ezek az alkalmazások hasznosak lehetnek abban az esetben, ha valaki elszigetelt körülmények között él, vagy nem mer segítséget kérni, de óvatosságra inti a felhasználókat azokban az esetekben, amelyekben a mobiltelefont orvosi segédeszköznek állítják be, amely kiválthatja a szakszerű segítséget vagy terápiát. Akadnak olyan programok, amelyek például azt ígérik, hogy a mobiltelefon lámpájával gyógyítják a pattanásos bőrt, vagy önmagukban is alkalmasak arra, hogy megszüntessék a depressziót. Ezekkel kell vigyázni, és ezekből is bőven akad: az Amerikai Pszichiátriai Egyesület becslései szerint a letölthető applikációknak mindössze 1 százalékát fejlesztették professzionális segítséggel.
Létező probléma, létező piac
Helen Christensen, az Új-Dél-Walesi Egyetem Black Dog Intézetének igazgatója szerint (a Black Dog kifejezetten mentálhigiénés problémákkal foglalkozik) a telefonos alkalmazások komoly segítséget nyújthatnak a rászorulóknak, sőt egy megfelelő app akár a személyes terápiát is kiválthatja, ha a páciens valamiért nem tud eljutni a kezelésekre. Feltéve, hogy a felhasználók ki tudják szúrni az adathalász vagy egyszerűen komolytalan programokat.
A kulcs itt is a rendszeresség lenne, bár a felhasználók jellemzően épp csak kipróbálják a letöltött programokat, olyan applikáció pedig nem létezik, amely egyetlen alkalommal képes kigyógyítani valakit a depresszióból. Christensen szerint az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a depresszió és a szorongás tüneteinek enyhítését célzó applikációk piaca, de ez nem azt jelenti, hogy a probléma még annál is nagyobb lenne, mint hittük: egyszerűen csak többen látták meg a piaci fantáziát a hasonló alkalmazásokban. Ami nem is csoda, ugyanis az ingyenes appok szokás szerint a felhasználók adataiból kovácsolnak tőkét. Nem rossz üzlet: a programok többségének nem csupán azt kell elárulnunk, hogy hol élünk, milyen neműek és milyen korúak vagyunk, hanem azt is, hogy milyen gyógykezelést kapunk, ezeket az adatokat pedig amellett, hogy szükség esetén a felhasználók megsegítésére használják, a személyre szabott hirdetések optimalizálására is alkalmazzák.
Hamarabb tudja a rossz hírt, mint a beteg
A cikk elején említett alkalmazás, amelyet Nock professzor az MIT elektromérnökével, Rosalind Picard-ral együtt fejlesztett, a program mellett egy órához hasonló szenzorból áll. A program fejlesztéséhez Nock több száz szuicid beteg adatait gyűjtötte össze és elemezte, a programban emellett több száz egyetemi hallgató is részt vett, őket a Picard által fejlesztett szenzorral figyelték meg heteken keresztül.
Az adatok alapján úgy tűnik, hogy nem csupán a mentális betegségek felfedezésében tehet jó szolgálatot az új eszköz, hanem a segítségével egy nappal előre meg is lehet jósolni, ha a viselőjének romlana az állapota, ezzel pedig felbecsülhetetlen értékű segítséget jelenthet az öngyilkosság megelőzésében. Picard a szenzort eredetileg teljesen más célból kezdte fejleszteni, igaz, ennek is volt köze az egészségügyhöz: 2013-ban a görcsös rohamok előrejelzéséhez kezdtek el megfigyelőeszközt készíteni, innen jött az ötlet, hogy a mérnök, aki korábban maga is depresszióban szenvedett, erre a problémára is készíthet megfigyelőeszközt.
A teszteken 300 diák mindennapjait kísérték végig a szenzorokkal, a résztvevőknek emellett a levelezését is megfigyelték, valamint pontos nyilvántartást kellett vezetniük arról, hogy milyen testmozgást vagy egyéb tevékenységet végeztek az adott napon. Önbevallásos alapon az alvásukról és a szociális életükről is naplót kellett vezetniük, ahogy arról is, hogy mennyire érzik magukat stresszesnek. A program figyelembe vette azt is, hogy milyen jegyeket szereznek a kurzusaikon, illetve hogy mennyi alkoholt és koffeint fogyasztottak, míg végül 2017-ben a kutatócsoport bejelentette, hogy az algoritmus már készen áll arra, hogy súlyozza a rendelkezésére álló adatokat, és előre jelezze, hogy a felhasználó másnap milyen kedvében lesz. Tökéletes leírást ugyan nem tud adni a rendszer, de az általános közérzetet Picard számításai szerint 80 százalékos pontossággal képes megbecsülni, ez pedig bőven elég ahhoz, hogy egy esetleges krízis bekövetkeztét időben jelezze. Nock szerint pedig 75 százalékos pontossággal képes megjósolni a változásokat, de a pontosság további adatgyűjtéssel valószínűleg növelhető.
Etikai problémák
Bár az eddig nyilvánosságra hozott adatok alapján az új technológia sokat elárulhat a páciensek állapotáról, egyelőre nem világos, hogyan lehetne felhasználni a terápiában az így begyűjtött adatokat. Azokban az esetekben, amikor a páciens már nem is akar professzionális segítséget keresni, életmentő lehet, ha az app riasztja a szakembereket, de a szenzorhoz még nem tartozik jól kiépített szakembergárda. Más segítő alkalmazásokhoz viszont igen, így idővel erre is kiépülhet egy ellátórendszer (más kérdés, hogy ebben az esetben vajon hajlandó-e a páciens megadni az applikáció működéséhez szükséges adatokat).
Nock szerint a helyzet etikai szempontból is érdekes: mit tehet az orvos, ha az algoritmus azt állítja, hogy a betege 80 százalékos valószínűséggel öngyilkos lesz? Ki figyeli az adatokat? Vajon rendőrt kell-e hívni ilyenkor? További problémákat jelenthet, hogy hiába tűnik pontosnak az előrejelzés, a program még nem alkalmas arra, hogy kiváltsa a pszichológusok szakértelmét, és könnyen lehet, hogy soha nem is lesz alkalmas erre.
Louis-Philippe Morency, a Carnegie Mellon Egyetem számítógéptudósa szerint nem árt az óvatosság, ha mentális problémákkal kapcsolatban várunk tanácsot a mesterséges intelligenciától, azt pedig egyelőre fel sem tudjuk mérni, hogy hosszú távon milyen hatása lenne a technika alkalmazásának. Barbara Fredrickson, az Észak-Karolinai Chapel Hill pszichológiaprofesszora szerint nemcsak a bizonytalanság veszélyes, hanem az is befolyásolhatja a közérzetünket, ha tudjuk, hogy nagy valószínűséggel hogy érezzük majd magunkat másnap – arról nem is beszélve, ha az algoritmus valószínűsíti, hogy 24 órán belül megpróbáljuk majd megölni magunkat.
Egy ehhez hasonló, forradalminak tűnő technikát természetesen épp ugyanúgy lehet rosszra is használni, mint jó célokra, ennek hatására az egyik hangulat-előrejelzésre szakosodott cég, a Mindstrong állítása szerint szoros együttműködésben dolgozik a Stanford bioetikai részlegével, hiszen nem lenne jó, ha például egyes cégek a vásárló hangulata alapján áraznák be a portékájukat.
Kapcsolódó cikk a Qubiten: