Már rég kihalt, mégis védetté nyilvánítanák a mamutot

Egy ismét felmerülő javaslat védetté nyilvánítaná a gyapjas mamutot – azt az állatot, amelynek utolsó, elkorcsosult példányai már négyezer évvel ezelőtt kihaltak, tömegesen pedig nagyjából tízezer éve tűntek el a Föld színéről. Az ötlet nem egészen új: Izrael már a 2016-os CITES-konferencián felvetette a védelem ötletét, ezt megelőzően pedig Adrian Lister, a londoni University College mamutszakértője vetette fel, hogy a fajnak fel kellene kerülnie a veszélyeztetett fajok listájára. 

Bár könnyen lehet, hogy a jövőben visszatérnek a mamutok a sztyeppére – legalábbis a Harvard génkutatója, George Church szerint nem lehetetlen a CRISPR génmódosítási eljárással az elefántból mamutot csinálni – a védelemnek mégsem ez az oka, hanem az elefántok jól felfogott érdekei. 

Posztumusz védelem

Az 1989-ben elfogadott Washingtoni egyezmény értelmében az elefántcsont kereskedelme az egész világon illegális, a mamutagyarra viszont nem vonatkozik ez a tilalom. Épp ezt a kiskaput használják ki a csempészek, akik az évente húsz-harmincezer illegálisan leölt elefánt agyarait bocsátják áruba. Az Európai Unión belül is tilos az elefántcsont-kereskedelem, ez alól csak az 1947 előtt készült antik tárgyak jelentenek kivételt, a mamutagyar mellett ez számított a csempészek másik kedvelt kiskapujának. Olyannyira, hogy az Oxfordi Egyetem 2018-as kutatása szerint az antikként árusított elefántcsont dísztárgyak háromnegyedéről derült ki, hogy 1947 után készült, az ötödükről pedig az, hogy elkészítésükhöz az állatokat az 1989-es tilalom után ölték le. 

Ez bizonyítottan mamutFotó: FRANK MAY/DPA/AFP

Az avatatlan szem számára a mamutagyar és az elefántcsont majdnem ugyanúgy néz ki, így gyakran előfordul, hogy az elméletileg mamutból álló szállítmányok részben vagy teljes egészében elefántcsontból állnak. A mamutagyar kereskedelmét nem ellenőrzik olyan szigorúan, mint az elefántcsontét: akad ugyan néhány állam, ahol tiltott a behozatala, így például New Yorkba vagy Hawaiira sem küldhetünk mamutot, de nemzetközi egyezmények nem vonatkoznak rá. Ez változhat meg májusban: ha az országok kétharmada megszavazza a mamut védettségét, ennek a kereskedelmére is vonatkozik majd a Washingtoni egyezmény, emellett pedig a mamut lehet így az első állat, amely posztumusz kap nemzetközi védelmet.

Mamutbányászat

Nem mindenki ért egyet a lépéssel: egyesek szerint csak rontana a helyzeten, ha betiltanák a mamutcsont-kereskedelmet. A mamut ugyanis nem ritka állat, hiába halt ki: egyes becslések szerint legalább tízmillió is lehet belőlük a tundrába fagyva, így Szibériában a mamutbányászat nem is ritka foglalkozás. Ha pedig betiltanák az anyag kereskedelmét, az csak a szervezett bűnözést erősítené a régióban. A korábbiak során már megfigyelték ezt a tendenciát: persze mindig az az izgalmasabb, ami tilos, ennek megfelelően pedig a bálnavadászat betiltása után Koreában az egekbe emelkedett a bálnahús és -bőr ára, a profitot pedig a maffia zsebelte be. 

Hopp, egy mamut volt a hátsó kertben - Szibériában nem ritka az ilyesmiFotó: MLADEN ANTONOV/AFP

A tiltás ellen szól az is, hogy ha illegális lenne a mamutcsonttal való kereskedelem, azzal a tudomány is sokat veszítene: az illegális feltárásról nem értesítenék a kutatókat, így kevesebb esélyük lenne megvizsgálni a maradványokat. Douglas MacMillan, a Kenti Egyetem közgazdásza szerint éppen ezért nem a tiltásban kell keresni az elefánt megmentésének a titkát, hanem a szabályozásban. Célzott tenyésztési programokkal az aligátorokat is sikerült megmenteni a kipusztulástól, a mamutkereskedelem szabályozása pedig még segíthet is megmenteni az elefántot. A Kanadából származó import csontok hatására ugyanis még csökkent is az elefántcsont feketepiaci ára, a kereslet hanyatlásával pedig a vadorzók harci kedve is megcsappant. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Nyilvánosságra hozták a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktum titkos jegyzőkönyvének eredeti példányait

Május végén Moszkvában először publikálták az Európa felosztásáról rendelkező egyezmény és az ahhoz tartozó titkos kiegészítő jegyzőkönyv szovjet oldalon megőrzött változatának eredeti példányait. A szovjet-német megnemtámadási szerződés nyilvános és titkos részeinek kalandos utóéletét Sz. Bíró Zoltán történész idézi fel.