Egy friss kutatás szerint a felmelegedés és a túlvadászat mellett egy harmadik jelenség is sújtotta a mamutokat: bedugult orral nehéz párt találni és élelmet szerezni.
Földtörténeti szempontból épp csak egy szempillantással ezelőtt haltak ki a mamutok, amihez a túlvadászatnak és a klímaváltozásnak is köze volt. A múltfeldolgozás mellett egyes kutatóknak már a jövőn jár az eszük: gőzerővel készülnek a mamut feltámasztására.
Pusztulásukat egy véletlen esmény okozhatta, ám, hogy az mi volt, még nem világos. Csak az biztos, hogy nem genetikai okok következtében halt ki villámgyorsan az utolsó gyapjas mamut populáció.
Dán kutatók modellkísérletekkel igazolták, hogy a Homo sapiens megjelenése sokkal nagyobb hatással volt az állományra, mint előtte az éghajlat változásai.
Mamutsztyepp, permafroszt és gleccserek olvadékvizét szállító folyók tarkították az országot az utolsó eljegesedési maximum idején, amikor a bolygó szárazföldjeinek 25 százalékát jég borította.
Ehhez egy 150 millió dolláros technológiára és egy génszerkesztett galambra lenne szükség.
Az Észak-Amerikában legjobban megőrződött mamutot kanadai bányászok találták meg a múlt héten. Íme Nun cho ga, a 30 ezer éves yukoni mamutbébi és még hat hasonlóan lenyűgöző lelet, amit az elmúlt években szabadítottak ki a kanadai és a szibériai permafrosztból.
A szenzációs jégkorszaki mamutleleteket bemutató, Attenborough és a mamuttemető című filmet március 13-án, vasárnap délután vetíti a Viasat Nature.
David Attenborough még idén egy dokumentumfilmben mutatja be a 220 ezer éves leleteket, amelyek a neandervölgyi emberek korabeli életkörülményeiről is árulkodhatnak. Mivel a bányának csak egy kis részét tárták fel, még több mamut kerülhet elő a közeljövőben.
Soha korábban nem sikerült ennyire régi DNS-t vizsgálni. A szenzációs kutatás eredményei nemcsak a sztyeppei és a gyapjas mamut kialakulására derítenek fényt, hanem alapvető evolúciós folyamatokat is feltárnak.
Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a Vrangel-sziget gyapjas mamutjai hiába élték túl több ezer évvel fajtársaikat, a beltenyészet nem tett nekik jót.
A szárazföldön az állatok nagyjából tízezer éve kipusztultak, a növekvő tengerszint miatt a Vrangel-szigeten rekedt populáció viszont még évezredeken keresztül épségben éldegélt.
Az iowai Des Moines környéke valóságos paradicsom lehetett a jégkorszakbeli állatoknak. Ugyanazon a farmon 30 éven belül már a második masztodoncsontot találták, ezúttal egy tekintélyes méretű és szinte épségben fennmaradt állkapcsot.
Jobb későn, mint soha: igaz, hogy tízezer éve egyetlen példány sem él a Földön, mégis jogi védettséget kaphat a mamut. A cél az elefántok védelme, a legálisan árusítható mamutagyar helyett ugyanis az orvvadászok gyakran valódi elefántcsontot árusítanak, ennek pedig évente körülbelül harmincezer állat esik áldozatul.