Aggasztó eredményekre jutott az a kutatás, amely összefüggéseiben vizsgálta az emberfélék elterjedését és a nagyméretű emlősök kihalását. A különböző amerikai egyetemekről összeállt kutatók szerint az emberelődök több ezer évvel ezelőtti kirajzása nemcsak időben esett egybe a gigászi lények eltűnésével, hanem annak oka is volt. Akkor pusztult ki például a mamut, a glyptodon (egy autó méretű, tatuszerű lény) és a 220-400 kilós Smylodon populator (köznyelvi nevén a kardfogú tigris) is. Amerikából olyan állatok tűntek el, mint a hattonnás földi lajhár, vagy a két-három tonnás gyapjas orrszarvú. A tudóscsoport eredményeit csütörtökön tette közzé a Science.

A kutatás vezetője, Felisa Smith, az Új-mexikói Egyetem munkatársa szerint a kihalási mintázat az emberfélék Afrikából induló kirajzási útvonalát követi. A tudósok célja az volt, hogy bizonyítsák: a nagy testű állatok kipusztulása már a pleisztocén óta az emberi beavatkozás eredménye is. Ha folytatódik a trend, a földi emlősök kisebbek lesznek, mint valaha voltak az elmúlt 45 millió évben – állítja Smith.

Nem test, nagy élvezet

A tanulmány összefoglalója szerint a nagy testű emlősöknek írmagjuk sem maradt a Föld nagy részén. Bár a bolygó lakható szárazföldjei valaha mind otthont adtak hatalmas lényeknek, a megafaunát képviselő néhány megmaradt faj ma nagyrészt épp Afrikába szorult vissza, ahonnan az emberősök kirajzottak a földtörténeti negyedidőszak vége felé. A kutatók 125 ezer évre visszamenőleg számszerűsítették a fajgazdagságot, az emlősök testméretének eloszlását, illetve azt, hogy mikor milyen fajok tűntek el. Számításaikat a jövőre, egész pontosan a következő 200 évre is kiterjesztették.

Mindebből kiderült, hogy a méretspecifikus kihalás már a vizsgált korszak legrégebbi periódusaiban és minden földrészen előfordult. Sőt az emlősök evolúciójának 65 millió éves történetében nem volt rá példa, hogy ilyen mértékben csak a nagytestű állatok tűnjenek el a Föld színéről. Az eredmények arra utalnak, hogy ahová az ember betette a lábát, ott az emlősök átlag- és maximális mérete is csökkenésnek indult. Az emberfélék aktivitása tehát az egyik elsődleges oka lehetett az érintett fajok eltűnésének és az ökológiai homogenizácónak.

A marha lesz a legnagyobb

Mivel az óriás állatokból álló, ma már csak nyomokban létező megafauna aránytalanul nagy hatással van az ökoszisztéma rendszereire és működésére, a múlt és jelen emlőseinek testméret-csökkenése jelentősen kihat a Föld bioszférájára – figyelmeztettek a kutatók.

A tanulmány szerint a korai emberfélék főként nagytestű fajokra vadásztak, míg a kisméretű állatok, például a rágcsálók megúszták a vadászatot. Észak-Amerikában például 98 kilogrammról 7,6 kilogrammra csökkent a szárazföldi emlősök átlagsúlya, miután az emberelődök meghódították a földrészt.

„Ha továbbra is ez a tendencia, néhány száz éven belül a kb. 900 kilós háziasított szarvasmarha lehet majd a legnagyobb szárazföldi emlősünk” – állítják a kutatók. Ez az előrejelzés magában foglalja a zsiráfok, az elefántok és a vízilovak kipusztulását. (Márciusban halt meg Kenyában az utolsó hím északi szélesszájú orrszarvú.)

A barnamedve azért még jól van

Más kutatások azonban ellentmondanak annak az állításnak, hogy az emlősök átlagmérete tovább csökken, részben arra hivatkozva, hogy a természetvédelmi, fajmegőrzési erőfeszítések ellensúlyozzák azt a negatív hatást, amit a klímaváltozás, az élőhelyek zsugorodása, a környezetszennyezés és a városok terjeszkedése fejt ki az élővilágra.

Thomas Brooks, a svájci székhelyű Természetvédelmi Szövetség (IUCN) vezető tudósa például pesszimista megközelítésnek nevezte a Guardiannek, hogy eljön a még kisebb emlősök kora, amit ő „nem tart nagyon valószínűnek”. Brooks olyan kutatásokra hivatkozott, amelyek szerint az elefánthoz hasonló nagy testű lényeknek nagyobb hasznára válik, ha természetvédelmi területen élhetnek. Ráaásul több, a tehénhez hasonló méretű, vagy annál nagyobb faj, mint például a barnamedve vagy a kafferbivaly, nem szerepel veszélyeztetett állatként az IUCN listáin.

A Science-ben megjelent tanulmányból kimaradnak az óriás tengeri élőlények, mint a 140 tonnás kék bálna, a Földön valaha létező legnagyobb teremtmény, amely veszélyeztett faj ugyan, de populációja ismét növekedni kezdett, mióta bálnavadászati moratóriumot rendeltek el – mondta Brooks.

A kutatás vezetője, Smith azt mondta, optimista énje legszívesebben azt mondaná, hogy semmi nem igazolódik be abból, amit előrejeleztek, „hiszen szeretjük az elefántokat”, de tudomásul kell venni, hogy a nagytestű emlősök populációja zsugorodik, és a csökkenő egyedszám a kihaláshoz vezető út.