Jönnek a robotpincérek, már a Práter utcánál tartanak
Amikor meghallottam, hogy létezik egy robotos kávézó-étterem Budapesten, méghozzá a Práter utcában, egészen tűzbe jöttem: mini-Japánt vízionáltam, sőt irtózatos sebességgel száguldó robotokat (mint az egyik Asimov-utánérzés regényben), amelyek ennek ellenére gondosan tartják magukat az első számú törvényhez, és kifinomult számításokkal kerülik el, hogy az embert odakenjék a falnak. Természetesen gondoltam arra is, hogy vajon hogy lehet megszívatni a robotokat, mondjuk egy rendeléssel – kíváncsi voltam rá, hogy vajon mit szól a robotpincér, ha egy bubis ásványvizet kérek tőle.
Meg persze gondoltam a szerencsétlen felszolgálókra is, akiknek a munkáját elsöpri majd a robotforradalom, meg arra, hogy nemsokára eltűnnek majd a „pultos lányt fel veszünk” típusú feliratok a kirakatokból. Itt még nem tartunk, de a robotok már a spájzban vannak, és csak idő kérdése, hogy mikor lesznek már annyira hétköznapiak, hogy a robotkávézó ne valami érdekesség legyen, hanem a hétköznapok része. Nagyon még nem kell aggódni: sört csapolni még nem tudnak.
Pincérkedni viszont már igen, és előny az is, hogy annyiban hasonlítanak Asimov robotjaihoz, hogy nem gyilkolják meg az embert. Egy darabig viszont még mindig jobb választásnak tűnik egy hagyományos, humán pincér. Még!
A kávézó javarészt kínai robotokkal dolgozik, ők a pincérek, fel tudják mérni, hogy mit hogy nem döntenek fel, értik, ha hazaküldöd őket, és tudják, melyik asztal milyen számot visel. Emellett van még egy angolul kommunikáló Pepper robotjuk amolyan útjelzőnek, ő tud például tehénül is. Egyébként a robot tetszés szerint programozható, így idővel még további produkciók is várhatóak tőle.
Ha ettől még nem döntöttünk habozás nélkül a robot felszolgáló mellett, gondoljunk bele, hogy mi lett volna, ha Szindbádnak egy robot viszi ki a húslevest. Botrány. A humán interakciónak ez a hiánya viszont másfelől még vonzó is lehet: a robot legfeljebb kilötyköli a levesedet, de nem köp bele, hisz nincs is neki nyála, nem kér fizetésemelést, nem trükközik a jattal, nem lesz beteg sem.
Fejlődnek
Az Enjoy café nem állítja, hogy ott már beköszöntött a jövő, viszont valamivel közelebb akarják hozni a robotokat az emberekhez. Ennek érdekében egy egészen szimpatikus célt is kitűztek maguk elé: ami egyelőre még csak játszósarok több egyszerűbb játékrobottal, az nemsokára robottal barátkozós-oktatós workshop-helyszín lesz, ahol a gyerekek megtanulhatják, hogyan lehet programozni ezeket a jószágokat. (A mostani kínálatban van olyan robot is, ami eltáncolja a Gangnam Style-t, ezt olyan gyerekeknek érdemes venni, akiknek gyűlöljük a szüleit, mert jó hangos is.)
Szóval a kávézó inkább amolyan robot-nagykövetség, ahol ismerkedni lehet a robotokkal. A technika mostani állása szerint a pincérrobotok annyira képesek, hogy kivigyék a tálcát a megfelelő asztalhoz, ott pedig szóljanak, hogy a vendég vegye el a tányért, és küldje őket vissza (ők szerencsére nem adnak elő táncbetéteket). Illetve megállnak, ha akadályt észlelnek maguk előtt, és el is szomorodnak. Oké, erre egy ember is képes, bár egy kicsit megijednék, ha megfordulnék, és két centire tőlem ott sírna egy ember, a kezében két tálcával.
Kibírjuk nélküle? Persze, de nem árt lassan hozzászokni a gondolathoz, hogy a robotok már itt vannak, és bár még aranyosnak és kicsit bénának tűnnek, fejlődnek.
A többi pedig kiderül videónkból:
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: