A nagy óceántisztító háló, avagy az Ocean Cleanup technológia öt év alatt eltüntetheti a Csendes-óceánban felhalmozódott legnagyobb szeméthalmaz felét – állítja a rendszert üzemeltető amerikai alapítvány. A technológia feltalálói azt remélik, hogy szemétszedő hálójuk segítségével 2050-re megtisztíthatók a világtengerek.

A módszer, amelyet tervezője, a holland Boyan Slat mindössze 17 évesen dolgozott ki, pofonegyszerűnek tűnik: a csőelemekkel határolt szemétszedő háló az áramlatok hátán lebeg, és várja, hogy a szemét beleakadjon. A rendszer, akárcsak a szemét, passzív, a víz sodorja ide-oda. Miután a szeméthalom nagy része a felszín alatt lebeg, a háló viszont a víz tetején ül, és az áramlatok valamint a szél hatására gyorsabban sodródik a hulladéknál, a szemét bele tud akadni.

A világtengerekbe jutó műanyagszemét öt hatalmas halomban örvénylik a tengerek belsejében, a nagy tengeri áramlatok mentén. A legnagyobb, két Texas méretű hulladéksziget Kalifornia és a Hawaii-szigetek között található. Ha a szemét bekerül egy ilyen hulladékörvénybe, kijönni már esélye sincs, onnantól nagy tömegekben együtt áramlik a hulladék a tengerben. Ennek felszámolására vetne be 50 speciális hálót az Ocean Cleanup. (A próbaként már kivetetett hálót nemrég vontatták visza a hawaii partokhoz, mert a rendszerrel technikai problémák adódtak.)

Mi lesz így az algákkal?

Az elképzeléssel tengerbiológusok szerint van azonban egy nem is olyan aprócska probléma. Nem nagyon számol a tengerek tetején élő ökoszisztémával, amelyre a szemétszedésnek ez a formája könnyen végzetes lehet. A levegő és a víz találkozásánál ugyanis képződik egy filmszerű réteg, egy elektrosztatikus felületi hártya. Ezt pedig benépesíti az úgynevezett neuszton élővilága. Utóbbi kisebb-nagyobb élőlények összessége, a mikroszkopikus méretű baktériumoktól és gombáktól, a szabad szemmel is látható állatokig és növényekig. Itt él például a portugál gálya nevű medúza, amely a szél szárnyán sodródik, vagy az éjszakánként a nagy mélységből a felszínre emelkedő és a holdfényben szaporodó tengeri férgek – hoz példákat G.Tóth László, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetének igazgatója. Hasonló ökoszisztéma az édesvízi életközösségekben és a tengerekben egyaránt kialakul, és fontos részét képezi az élővilágnak.

A neuszton sorsáért Rebecca Helm amerikai medúzakutató emelte fel a hangját a The Atlantic folyóirat weboldalán. Mint írta, a felszíni élővilág számos csalánozó és puhatestű faj, illetve különböző halak és teknősfajok számára jelent gazdag tápanyagforrást, míg más fajok kicsinyei bölcsőként használják. A 600 méter hosszú, 3 méter mélyen a tengerbe nyúló hálók azonban – aggodalmaskodik a tengerbiológus – a gazdag ökoszisztéma nagy részét elpusztítanák.

Az amerikai szakember aggodalmát az óceánológusként is kiterjedt tapasztalatokkal bíró G.Tóth László is osztja. Mint a Qubit kérdésére elmondta, a tengerek élővilágának ilyen mértékű felborulása az édesvizek élővilágára is kihatással lehet. Egyes helyeken, például a Bermuda-háromszög közelében, vannak olyan hatalmas kiterjedésű barnamoszat-telepek, ahová európai és ázsiai édesvizekben élő angolnák járnak ívni. Ha a szemétszedő háló ezeket a telepeket bedarálja, az angolnák elveszítik szaporodóhelyüket.

Behálózhatják a halakat, madarakat, mélytengeri szörnyeket egyaránt

Nem szólva arról – folytatta a magyar hidrobiológus –, hogy a tengerfelszín élővilága számtalan madárfaj, sirályfélék, albatroszok, tengeri fecskék számára is táplálékul szolgál. A víz felszínéhez közeli élővilágból táplálkoznak az úgynevezett repülőhalak különböző fajtái is. A csalánozók, férgek, puhatestűek gazdag tárházából lakmározó halfajok azért tudnak a víz felszínéhez közel dekkolni, mert amikor a mélyből megtámadja őket egy-egy barrakuda vagy más ragadozó, a halak a mellúszóik segítségével akár 40-50 métert is tudnak „repülni” – magyarázza G.Tóth László.

A vízfelszíni algák ugyan néhány hét alatt újranőhetnek a limnológus szerint, de a halak élettere a szemétkupacgyűjtő hálók miatt akár végzetesen is sérülhet. A tengerihulladék-gyűjtés hálós módszere egyébként nemcsak a vízfelszíni, hanem a tengerek mélyén élő ősi halállományt is veszélyeztetheti. Léteznek ugyanis olyan ősi mélytengeri élőlények, amelyek a tenger fenekén ívnak ugyan, de a hallárvák a felszínen kelnek ki és planktonokat esznek. A több száz méter hosszú hálók ekképp a szemetet kigyűjthetik ugyan, viszont kis túlzással a teljes tengeri élővilágra veszélyt jelenthetnek.

Január elején beszámoltunk arról, hogy az Ocean Cleanup rendszerét partra vontatták, hogy kijavítsák a hibáit:

További kapcsolódó cikkek a Qubiten: