Az Indiai-óceán 26 atollból és 1192 apró szigetből álló területén található mélytengeri oázisra azután bukkantak a kutatók, hogy a tengeri táplálékpiramis alapját képező zooplanktonok és mikronektonok útját követték.
Az óceánfenéken található tengeri füvek annyi szacharózt termelnek, amennyit már nem tudnak felhasználni, ezért a talajban raktározzák el azt. Kutatók szerint az óceán cukortartalékából 32 milliárd doboz kólát lehetne gyártani.
A bálnák emberi tevékenység hatására történő fokozott pusztulása nem csak önmagában veszélyezteti a tengeri sokszínűséget. Az óriási élőlényeknek még a végtermékei, sőt a teteme is fontos része a tengeri és ezzel a földi ökoszisztémának.
A Farallon-szigeteken annyira elszaporodtak a házi egerek, hogy végveszélybe sodorták a természetes ökoszisztémát. A szövetségi szakértők ezért méreggel irtanák a rágcsálókat, a kaliforniai természetvédők szerint azonban nem a patkányméreg a megoldás.
A kihalás szélére sodort csúcsragadozók egyre nagyobb számban térnek vissza természetes nyugati parti élőhelyeikre, igaz, ezzel a cápaveszély is növekszik.
Miközben az óceánokban az emberi tevékenység hatására felgyűlt szeméthalmazt az előzetes számítások szerint három évtized alatt eltüntetheti, a felszíni élővilágra nincs tekintettel a tengertisztító hálórendszer.