Csütörtököt mondott a holland csodagyerek óceáni szemétszedő szerkezete

Szeptemberben egy több mint 600 méter hosszú lebegő gátat engedtek útjára a Hawaii és Kalifornia között található nagy csendes-óceáni szemétsziget felé. A nagyjából 1,8 billió műanyagdarabból álló szemétsziget mérete elképesztő: két Texasnak felel meg, ami csaknem 1,4 millió négyzetkilométer. 

Az összekapcsolt műanyag csövekből álló, U alakú szerkezet feltalálója, a holland Boyan Slat mindössze 17 éves volt, amikor megtervezte a szemétbefogó alkalmatosságot, és 18, amikor The Ocean Cleanup néven nonprofit céget alapított a projektre. A csőkígyót az áramlás és a szél hajtja előre, mint valamiféle gigantikus, műanyagra éhes Pac-Mant. Célja, hogy 2040-re eltüntesse az orbitális szemétsziget 90 százalékát.

A ma már 24 éves feltaláló azonban nemrég felfedezte, hogy a műanyagszemét időnként sajnos kimanőverezi magát az U-alakú öbölből, ráadásul a találmány System 001 nevű bétaverziójáról a múlt héten le is tört egy 18 méteres darab.

Az első probléma Slat szerint a csőkígyó sebességével magyarázható: nagyjából másodpercenként 10 centimétert tesz meg, ami a jelek szerint túl lassú. A törés pedig azért történhetett, mert nem megfelelő anyagból építették, hiszen még csak vihar sem volt, amikor a baj történt – Slat szombaton egy interjúban túl sokszor hajlítgatott, elfáradt gemkapocshoz hasonlította találmányát. Mint mondta, az eszköz már közel van a megfelelő működéshez, csak kicsit gyorsítaniuk kell a rendszeren. A The Ocean Cleanup csapata most visszaviszi a rendszert Hawaiira egy kis karbantartásra és fejlesztésre. 

Boyan Slat feltaláló az Ocean Cleanup 2016-os hollandiai bemutatójánFotó: REMKO DE WAAL/AFP

A projekt teljes költsége a Forbes becslése szerint 24,6 millió dollárt tesz ki, de a készítő reméli, hogy a kockázatos befektetés szép hasznot is hoz majd egyszer a bolygónak.

Aggályok

Szakértők ugyanakkor nemigen bíznak a csőkígyó hatékonyságában, George Leonard például, az Ocean Conservancy nevű nonprofit környezetvédő szervezet vezető kutatója szerint például az a baj, hogy az óceánokban fellelhető műanyaghulladéknak mindössze 3-5 százaléka köt ki körkörös áramlatokban. Leonard szerint minden évben 8 tonna plasztik  kerül a tengerekbe, ami nagyjából olyan, mintha percenként egy kukásautónyi műanyagszemetet ürítenének a vízbe.

A projekt kritikusai egyetértenek abban, hogy első körben azt kellene megelőzni, hogy a műanyag egyáltalán az óceánba kerüljön, és Slat találmánya ettől a céltól veheti el az erőforrásokat. 

Mások amiatt aggódnak, hogy milyen hatással lehet a csőkígyó a tengeri élővilágra. A Wired például kutatókra hivatkozva írta meg, hogy a csövek a műanyagszemétben gazdag vizekhez vonzzák az állatokat, emellett a napfény hatására mikroműanyag-szemcsék válhatnak le róluk. A The Ocean Cleanup erre úgy reagált, hogy a csövek olyan polietiléntípusból készültek, amely visszaveri az UV-fényt.

Az Ocean Cleanup 2016. júniusi bemutatója, holland vizekenFotó: REMKO DE WAAL/ANP/AFP

Slat és csapata továbbra is bízik a találmány sikerében, az aktuális problémákat csak kisebb döccenőnek fogják fel. Bíznak benne, hogy néhány hónap múlva visszavontathatják a kígyót a szemétszigethez, és még idén megkezdhetik a találmány rendszerszerű működtetését.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: