A pirítós, a tükörtojás és a sültcsirke gerjeszti a konyhai szmogot
A konyhai légszennyezés gyakran egészségkárosítóbb, mint a nagyvárosokra és ipari zónákra telepedő szmog – számolt be a brit Guardian az amerikai környezetegészségügyi kutatókat tömörítő Indoor Chem tavalyi vizsgálatának eredményeiről. A háztartások konyháiban keletkező egészségkárosító anyagokat tavaly nyáron több száz helyszíni vizsgálattal felmérő Home Chem projekt feltárta, hogy egy átlagos amerikai otthonban az ózon (O3), a nitrát- (NO3) és hidroxid- (OH) ionok, a szénmonoxid (CO) és a metán (CH4) aránya a levegőben magasabb volt, mint a durván szennyezett városok légterében.
A kutatók szerint leginkább a sütés szennyezi a környezetet, legyen szó a serpenyőben vagy fritőzben, illetve a kemencét imitáló sütőkben, illetve pirítókban végzett hőkelezelésekről. Így a pirított kenyérszelet, a tükörtojás, a sült kolbász éppúgy veszélyforrás, mint a csőben sült kelbimbó vagy a sült csirke.
A tüdőt és a vérkeringést különösen károsító szilárd anyagok tekintetében még durvább a helyzet. Az angolul particular matter (PM) néven ismert szálló por a konyhákban javarészt a sütés-főzés alapanyagaiból áll, beleértve a fűszereket, a részben elszenesedett zöldség- és húsmaradványokat, az olaj- és zsírmolekulákat.
Mint kiderült, ezek közül a 2,5 mikronnál kisebb, a tüdőből nem ürülő, vagyis ott akkumulálódó PM2,5-el jelölt anyagok koncentrációja 200 mikrogramm volt köbméterenként, vagyis többszöröse annak, mint amennyit a legendásan szmogos Londonban mérnek egy átlagos őszi napon, ahol a napi egészségügyi határérték 50 µg/m3. Az Európai Unióban, így Magyarországon is tájékoztatni kell a lakosságot a hatályos környezetegészségügyi szabályozás szerint, míg a szomgriadó első fokozatát 100 µg/m3 -nél kell(ene) kihirdetni.