Nem elég okosnak lenni, a tudományt el is kell adni
Az idei év legtehetségesebb tudománykommunikátorait választja ki mentorprogramja végén a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) zsűrije.
A tavaly novemberben továbbjutott 14 döntőst az előző két évhez hasonlóan újságírók, improvizációs színpadi előadók, illetve színpadi megjelenésre specializálódott szakemberek segítették az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy kutatásaikról, ötleteikről minél szórakoztatóbban, érthetőbben tudjanak a nagyközönségnek is mesélni. A szervezők szerint a scindikátorok a tréningnek köszönhetően jobban tudják majd témájukat népszerűsíteni, könnyebben juthatnak kutatói pozíciókhoz, sikeresebben pályázhatnak forrásokra, vagy akár maguk is tárgyalhatnak magánbefektetőkkel.
A Scindikátor program döntője március 6-án, 16:30-kor kezdődik a Budapest Music Centerben. A fiatal kutatók szereplése mellett táncelőadással, interaktív játékokkal várják az érdeklődőket. A részvétel regisztrációhoz kötött, a rendezvény fővédnöke Barabási Albert-László hálózatkutató lesz.
A döntősök némelyikével a program médiapartnereiként mi is beszélgettünk, íme a Qubit ízelítője:
B. Varga Emese: „A gyöngykagyló mészvázának redőit illesztjük épületszerkezetekre”
Az Újvidéki Egyetem építészet és várostervezés szakirányán tanuló B. Varga Emese például épp potenciális befektetőkkel szeretne könnyebben szót érteni. A biomimetikában és a digitális építészetben rejlő lehetőségek ugyanis, különösen a kelet-európai régióban, sokszor csak addig érdeklik a befektetőket, amíg ki nem derülnek a kivitelezés költségei – magyarázza szándékait az épületdizájner. Pedig a befektetés könnyedén meg is térülhet. Az oszlopok, gerendák, falak tartotta unalmas épületszerkezetek helyett izgalmas, gömbölyded, vagy akár amorf alakzatokban is lehet építkezni, ecseteli a vajdasági egyetemista. A Zaha Hadid iraki származású brit építész tervezte épületek sem véletlenül tettek szert világhírre.
A természet tele van a saját súlya többszörösét megtartani képes, nem szabályos képződménnyel. Kutatásaink során „a gyöngykagyló mészvázának redőit illesztjük épületszerkezetekre számítógépes programok segítségével. A számításokat különféle algoritmusok végzik, a kivitelezés költségeit nagyban növeli, hogy a speciális formák kivágását robotokra kell bízni. A Scindikátor mentorai abban segítettek a legtöbbet, hogy a laikusoknak, köztük a potenciális befektetőknek érzékletesen el tudjam magyarázni, miért éri meg kifizetni az ezzel járó többletköltséget”.
Vida Ágnes: „Programtervező informatikusnak tanulok, de a matematika jobban izgat”
A Szegedi Egyetem 20 éves hallgatójának, Vida Ágnesnek a Scindikátor program a pályaorientációban és az előadástervezésben segített a legtöbbet. A most másodéves alapszakos hallgatónak az idei tanév elején javasolták a kari előadói, hogy vegyen részt egy kutatásukban. Ez vezette a Scindikátor programba is, ugyanis a témavezetője részt vesz a NaTE munkájában. A legfiatalabb scindikátor szerint a tudománykommunikációs versenyben hátrány, hogy tudományos munkájának még nagyon az elején tart, így „a többiek jóval többet tudtak a kutatási témájukról beszélni, míg én épphogy csak ismerkedem a vállalatelhelyezés és a matematikai modellek vizsgálati módszereivel. Más kérdés, hogy könnyebb összefoglalnom a mondanivalómat, ami viszont előny lehet.”
A szegedi programtervező komplex rendszereken végez matematikai modellek segítségével érzékenységvizsgálatokat. Ez például olyan esetekben lehet hasznos, mint amilyen egy nagyvárosi közúti baleset. „Ha a szokásos útvonalak járhatatlanná válnak, nem árt tudni, merre érdemes terelni a feltorlódott tömeget. Ha kiszámítjuk, hová várhatók a főbb csomópontok, mely alternatív utak milyen gyorsan és mekkora valószínűséggel telnek meg, magyarul, ha megtudjuk, hogy a rendszer egyetlen változása milyen hatást gyakorol a rendszer egészére, hamarabb megtalálhatjuk a megoldást, ami a példa esetében az lehet, hogy jobb ütemben, jobb irányba tereli a rendőr az autókat.”
A legifjabb scindikátort is jó irányba terelheti a program: a most még csak alapszakos hallgató kacérkodik a gondolattal, hogy mesterszakon már inkább matematikával foglalkozna. A tudománykommunikációs programban szerzett ismereteket pedig máris hasznosítani tudja: „az itt szerzett tudás univerzális, az egyetemen gyakorlati foglalkozásokat tartok, a beszéd- és előadástechnikai fogások rögtön segítettek színesíteni az előadásaimat”.
Dálya Gergely: „Itt az ideje, hogy az emberek a fizikát is megszeressék!”
A Scindikátor prorgamban nem a kutatói rutin, vagyis nem a versenyzők életkora számított Dálya Gergely, az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus doktorandusza szerint. A tapasztaltabb kutatók legalább annyit tanulhattak a fiatalabb versenyzőktől, utóbbiak ugyanis sokszor élvezetesebben tudtak beszélni a kutatási témájukról. A tudománynépszerűsítéssel régóta foglalkozó Dálya szerint manapság „elengedhetetlen, hogy egy kutató magyarul és angolul is élvezetesen tudjon a munkájáról beszélni, úgy szóban, mint írásban. A legeredményesebb kutató eredményei is elkallódnak, ha nem kerülnek napvilágra, nem terjednek el minél szélesebb körben. A nyugat-európai, amerikai egyetemeken külön figyelmet fordítanak a tudománykommunikációra, itthon ez még sajnos gyerekcipőben jár.”
A gravitációshullám-kutatással foglalkozó fizikus az egyetemi szemináriumai és előadásai mellett minden évben tart előadásokat a kutatók éjszakáján. Kutatócsoportjával olyan detektáló módszerek kidolgozásán ügyködik, amelynek segítségével egy gravitációs hullámot nemcsak bemérni lehet, hanem azt is meg lehet mondani, hogy az univerzum mely szegletéből érkezett. Mint azt a fizikus kifejtette, a saját munkájához is „rengeteg motivációt ad, amikor a közönség szemében látható csillogás újra meg újra emlékeztet rá, mennyire érdekes dolgokkal foglalkozom”. Dálya Gergely azt is fontosnak tartja, hogy minél több fiatal foglalkozzon STEM-tudományokkal (azaz vegyen részt tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai képzéseken). A biológia és az orvostudomány iránt még csak-csak van érdeklődés, de „itt az ideje, hogy az emberek a fizikát is megszeressék”.
Horváth Ivett Szalóme: „Amit modorosnak éreztem, az a felvételeken nem hatott természetellenesnek”
A Debreceni Egyetem gyógytornász hallgatója szerint a Scindikátorban elnyerhető fődíj a show szükséges velejárója, de végül minden résztvevő győztesként távozik. Igaz, hogy a félmillió forintos díjat egyetlen versenyző viheti haza, de „a közönség soraiban számos potenciális erkölcsi vagy anyagi mentor, illetve szakmabeli ül, így mindenki könnyedén továbblépési lehetőségekre bukkanhat”. Horváth Ivett Szalóme egyebek mellett azért érzi máris győztesnek magát, mert titkos álma, hogy a TED talkhoz és a TEDx-hez hasonló tudománynépszerűsítő előadásokon beszélhessen a kutatásairól. Emiatt különösen hasznosnak találta azokat az alkalmakat, amikor a versenyzők előadásmódjának, beszédtechnikájának pallérozására került sor: „megdöbbentő volt a felvételekről visszanézni az előadásaimat. Amit én belülről eltúlzottnak, modorosnak éreztem, az a felvételeken egyáltalán nem hatott természetellenesnek”.
A debreceni gyógytornász tavaly szeptembertől idén januárig általános iskolákban alkalmazott egy célzottan az írástanulást támogató, saját fejlesztésű, korábbi tapasztalataira épülő technikát. A módszer a gyerekek kézügyességét, finommotorikai képességeit, kéztudatosságát fejleszti. A pedagógia és a gyógytornászat határterületére helyezhető programjukat tanítóknak fejlesztették ki, a módszertant akkreditált továbbképzések formájában szeretnék oktatni.
A döntősökre március 5-ig a közönség, vagy ahogy scindikátor-körökben mondják, a közösség is szavazhat.
Korábbi cikkeink a Scindikátorról: