Magukra hagyták a kamasz droghasználókat a 37 gyerekpszichiáter országában

Bár a marihuána és a hasis továbbra is vezeti a 18 év alatti magyarok drogtoplistáját, de a serdülők ötöde már leginkább a herbál vagy bio néven ismert szintetikus kannabinoidok valamelyikét fogyasztja. Az első szerhasználatra pedig átlagosan 13 és fél évesen kerül sor – ismertette a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikákat Péterfi Anna, a Nemzeti Drog Fókuszpont munkatársa a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) február 28-i konferenciáján az ELTE pszichológiai karán. 

A Fehér foltok az ellátórendszerben című esemény résztvevői szerint a valóságban még több tinédzser találkozik az időről időre változó molekulaszerkezetű herbállal vagy bióval, amelyet a szakma az új pszichoaktív szer (ÚPSZ) kategóriába sorol. Gyakori, hogy amit a dílerek klasszikus fűként kínálnak, valójában szintetikus hatóanyaggal bepermetezett – ipari kendert is csak legfeljebb nyomokban tartalmazó – szárított növénymorzsalék. 

„Nagy a valószínűsége, hogy a 18 év alattiak legalább 20 százalékát kitevő kannabiszfogyasztók nem elhanyagolható része is dizájnerdrogot használ” 

– magyarázta a Qubitnek Szemelyácz János pszichiáter-addiktológus, a KCKT elnöke. A klasszikus szereket nem ismerő generáció tagjai ráadásul rendkívül árérzékenyek: aligha kérdés, hogy a pár száz forintos herbált vagy a grammonként több ezer forintos füvet választják-e.  

37 gyerekpszichiáter praktizál Magyarországon

Az ellátórendszer anomáliáira és hiányosságaira fókuszáló konferencia előadói szerint Magyarországon ma elvétve akad olyan intézmény, amely a 18 évesnél fiatalabb korosztály problémás droghasználóival foglalkozna. Pedig az illegális szereket alkalmilag, rekreációs céllal fogyasztók több százezres rétege mellett tízezernél is nagyobb azoknak a tinédzsereknek a száma, akik heti vagy napi rendszerességgel drogoznak.    

A kerekasztal-beszélgetés kiábrándító higgadtsággal tisztázta, hogy mindössze néhány olyan ellátóhely működik az országban, ahol serdülőket is fogadnának. És még tévedésből sem lehet olyan optimális ellátási láncról beszélni, amely a megelőzéstől kezdve a személyiségzavarokkal is foglalkozó terápián át az életmódváltást egyengető utógondozásig lefedné a sokféle szakterületet. 

A Gondi János pedagógus, addiktológiai konzultáns vezette Tiszta Jövőért alapítvány negyedik éve működtet Budapesten ambuláns szakrendelést fiataloknak heti 10 órában. Mint Gondi elmondta, azért nem tudnak a hét minden napján működő szolgáltatást nyújtani, mert az egy évvel ezelőtt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz (NEAK) beadott kérelmüket ez idáig még nem bírálták el. 

A kamaszok által elérhető szolgáltatások többségében a hosszabb terápiára vagy/és  kórházi elvonóra szorulókkal nem foglalkozhatnak érdemben. Arra sincs jogosítványuk, hogy a hozzájuk fordulókat hivatalosan átirányítsák egy szakintézménybe. A szakemberek persze személyes kapcsolati hálójukat használva tudnak olyan addiktológiai osztályt, rehabilitációs intézetet ajánlani, ahol fogadnak egy már nem gyerek, de még nem is felnőtt pácienst, ám ez azt jelzi, hogy 

jelenleg csak az informális együttműködésben bízhatnak. 

A református egyház ráckeresztúri Drogrehabilitációs Otthonában a tinédzser fiúknak létrehozott 30 fős rehab részleg várólistája is egyre hosszabb – mondta Orsolics Zénó, az intézmény programkoordinátora, és ugyanez a helyzet a szegedi Dr. Farkasinszky Terézia Drogcentrum szatymazi serdülő részlegében. A 2015-től működő két intézmény mellett még a fővárosi Emberbarát Alapítvány tart fenn tiniknek helyeket.   

A drogproblémával küzdő lányok kilátásai még sötétebbek, ők legfeljebb az egyedi elbírásban, illetve abban bízhatnak, hogy helyet kapnak az egyik koedukált felnőtt intézetben. Ilyenből is csak néhány akad az országban. 

A szakemberhiány mértékét jelzi, hogy Magyarországon 2019 elején 37 gyerekpszichiáter praktizál, pedig – mondta Szemelyácz – az érintett kamaszok többféle viselkedési és mentális problémával küzdenek, többségüknél valószínűsíthető a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), amelyet a dizájnerdrogok használata tovább súlyosbít. 

A kerekesztalnál ülök egybehangzó véleménye szerint az az alapprobléma, hogy az ellátóhálózat a harmincas éveik közepén járó opiátfüggő (jellemzően heroinista) férfiakra szabott keretei nem változtak a rendszerváltás óta. Pedig az ÚPSZ gyűjtőnéven jegyzett dizájnerdrogok 2010-es betörése óta radikálisan átalakult a legkockázatosabbnak és legproblémásabbnak tartott, tízezres magyarországi populációt érintő intravénás szerhasználat is. 

Láthatatlan szúrásnyomok

A 15 éve létrehozott Nemzeti Fókuszpont által készített 2018-as országjelentés szerint míg az intravénás drogfogyasztók „2010 előtt mintegy fele-fele arányban injektáltak heroint vagy amfetamint, addig 2015-re 80 százalékuk esetében az elsődlegesen injektált szer valamilyen dizájner stimuláns volt”. Mint írják, 2016 óta a szintetikus katinonok injektálása mérséklődni látszik, bár a mellékelt adatok szerint elég lassan: 2016-ban a tűcserekliensek 78 százalékánál, 2017-ben pedig a 77 százalékuknál volt ez az elsődlegesen injektált szer. Eközben egyre több jelzés érkezik arról, hogy változik a beviteli mód és az elsődlegesen használt szer: az injektálás helyett egyre több szerhasználó részesíti előnyben a fóliázással (belélegzés/inhalalás) történő bevitelt, illetve áll át időszakosan vagy teljes egészében a szintetikus kannabinoidokra. 

FóliázásFotó: AFP

A piacon ugyan újra elérhető a jó minőségű heroin, ám a terepen dolgozó szakemberek egybehangzó véleménye szerint kétséges, hogy az injektálók körében a klasszikus opiát valaha is visszanyeri korábbi népszerűségét. A 2010-es fordulatot a kutatók a heroin rendkívül gyenge minőségével és a dizájnerek olcsóságával magyarázták, amiből ugyan többször és többet kellett belőni az elérendő hatásért, de a magyar junkie-knak még így is megérte.  

Azonban nem véletlen, hogy a konferencián külön szekciót szenteltek az injektáló droghasználatnak. A metódus ugyanis nem tűnt el, csak újra visszaszorult a teljes illegalitásba. A fővárosban 2014-ben és 2015-ben politikai kampány keretében felszámolt, jelentős elérésű tűcsereprogramot működtető ártalamcsökkentő szolgáltatás hiányában a statisztikák hiányosak. A főváros VIII. és XIII. kerületének tűcseréi korábban lehetővé tették a sok ezres szerhasználói populáció mélyreható szociológiai és egészségügyi vizsgálatát, az utóbbi négy évben azonban a fecskendőhasználatra vonatkozó információkat a kevesek megkérdezésén alapuló célkutatásokkal lehet csak megszerezni.  

Csorba József addiktológus pszichiáter is szigorúan saját pacientúrája alapján  számolt be arról, hogy az intravénás szerhasználati metódus visszaszorulóban van, legalábbis a folyamatosan változó molekulaszerkezete ellenére a szlengben mindmáig kristály néven emlegetett szintetikus katinonok esetében. Tapasztalatai szerint az injektálás azonban továbbra is létező használati metódus, az ezzel élők azonban nem jelennek meg a még elérhető alacsony küszöbű ellátóhelyeken, hogy beszerezzék maguknak a steril tűket és fecskendőket, így a terepen dolgozó szakemberek sem találkozhatnak velük. Ehelyett, mondta el Csorba, jelentős fertőzési kockázattal egymás eszközeit használják, illetve a dílerektől, jobb esetben a patikában vásárolják meg ezeket. 

Agresszívabb szerhasználók

A szerváltással egyre agresszívabbá váló kliensekről számolt be Magyar Jenő, a pécsi INDIT Alapítvány Tisztás nevű nappali szenvedélybeteg-központjának terápiás segítője. Mint elmondta, a dizájner stimulánsok a droghasználói magatartást is megváltoztatták, egyre gyakrabban találkoznak a terepen kóros pszichiátriai tüneteket produkáló kliensekkel, akik egyáltalán nem hajlandóak a minimális együttműködésre sem. A klasszikus droghasználók elmaradnak, lemorzsolódnak miattuk,  így az ártalomcsökkentő programok elsődleges kapcsolattartó, a kliens szemmel tartását lehetővé tevő funkciója sem teljesül. Magyar szerint  a drogszakma az elmúlt években egyáltalán nem találta meg a megoldást, „nem tértünk magunkhoz a dizájnerek betörését követő sokkból”. 

Az ÚPSZ gyűjtőnéven emlegetett szintetikus kannabinoid „műfüvek” és a kristályként forgalmazott szintetikus katinonok nem enyhülő magyarországi népszerűsége egyedülálló Európában. Ahogy az is, hogy Magyarországon a serdülők és az injektálók mellett a mélyszegénységben élők első számú valóságfelejtő szereivé váltak.

Telepi drog

A konferencia harmadik, az úgynevezett szegregátumok drogfogyasztásával foglalkozó szekciójában Csák Róbert szociológus, a Magyar Addiktológiai Társaság kutatója egy olyan, a nyilvántartott 1384 magyarországi szegregátumból pár tucatot felmérő, de módszertana alapján az ország egészére érvényesvizsgálatról számolt be, amely a mélyszegénységgel, iskolázatlansággal és diszkriminációval jellemezhető településrészek szerhasználatát mérte fel. (A hivatalos definícó szerint a szegregátum olyan a környezetétől markánsan elkülönülő lakóhely, ahol az ott élők felének nincs munkajövedelme, és a népesség 50 százalékának legmagasabb iskolai végzettsége is csupán nyolc általános.) 

A kutatásból kiderült, hogy a zömmel cigányok lakta telepeken az alkohol és a nyugtató-altató gyógyszerek után az ÚPSZ-ok a legelterjedtebbek. A kristályozó nagymamákról és a herbálozó nagypapákról terjedő városi legendák túloznak ugyan, de 

a családos középgeneráció tagjai között olykor az 50 százalékot is meghaladja a rendszeresen dizájnerdrogokat használó, az addikció határán álló, illetve azon már átlépett teleplakók aránya. 

Megjegyzendő, hogy kormányzati megbízásból és állami finanszírozással 2010 óta egyetlen drogtémában sem indult kutatás, a rendelkezésre álló adatokat kizárólag az EU-forrásokból készült vizsgálatok szolgáltatják.

A dányi szegregátum utcaképe 2017-benFotó: botost/444.hu

„A többségi társadalom csak akkor vesz tudomást a drogproblémáról, ha az kikerül a telepről” – számolt be tapasztalatairól Both Emőke, a bagi és dányi szegregátumban 2010 óta segítő tevékenységet folytató Bagázs Egyesület elnöke. A bűnüldözői vagy gyermekjóléti intézkedések kapcsán napvilágra kerülő szerhasználattal azonban a felkészületlen, illetve hiányos ellátórendszer vajmi keveset tud kezdeni. És még ha a szakellátásban sikerül is enyhíteni az addikció mértékén, a telepre visszakerülve az absztinenciának vége. A szociális és egészségügyi szolgáltatások által épphogy elért, a hivatalos becslések szerint 300 ezer fős populáció tagjai pedig ismét magukra maradnak mindaddig, míg egy következő telepen kívüli normasértés miatt újra láthatóvá válnak.   

Gyors reagálású mobil segítség lehet a megoldás

Megoldással Topolánszky Ákos szociálpolitikus, az első Orbán-kormány kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkára, a 2016-ban felszámolt Nemzeti Drogmegelőzési Intézet egykori igazgatója állt elő. A konferenciát szervező KCKT cselekvési tervének lényege egy első lépésben 100 szegregátumot elérni képes, a guruló boltok és buszkönyvtárak mintájára létrehozott, gyors reagálású ambulanciahálózat. 

Az addiktológusból, általános orvosból, szociális munkásból, családsegítőből álló, alkalmanként pedagógussal és pályaválasztási szakemberrel is kiegészülő stáb heti rendszerességgel keresné fel a telepeket, ahol egy-egy helyi véleményvezér támogatásával, integrált megoldásokkal pár év alatt konszolidálhatnák az egyre durvább állapotokat. A KCKT szerint a rendszeres jelenlét nem csak a telepek jelenleg alig ismert egészségügyi és szociális kockázatait tárná fel, de lehetőséget adna társadalomtudományi mélyfúrásokra is, amelyek közelebb vihetnének az akkut probléma megoldásához.

A példaként a Róma agglomerációiban található cigánytelepek látogatószolgálatát említő Topolánszky szerint a 20-25 szegregátumjáró brigád felállítása, felszerelése és elsőéves működése kevesebb mint 1 milliárd adófizetői forintba kerülne.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: