Számolatlanul szedi áldozatait Kanadában a heroinnál százszor durvább fentanil

A drogfogyasztás teljes körű dekriminalizálására szólította fel a szövetségi a kormányt a Kanadai Drogpolitikai Szövetség (CDPC) az október elején Edmontonban Stimulus címmel megrendezett drogkonferencián. Kanadában október 17-én a világon másodikként legalizálták a kannabisz rekreációs fogyasztását. A szervezet, amely a végül megvalósult legalizáció élharcosa volt, most azt követeli, hogy svájci mintára Kanadában is tegyék lehetővé az utcai drogokat helyettesítő opioidfenntartó kezelést.

A felszólítás oka, hogy az elmúlt két évben csak Kanadában hétezernél is többen veszítették életüket valamilyen opioid túladagolása miatt, többen, mint amennyien ebben az időszakban autóbalesetben haltak meg. „Nem tudok úgy ránézni a 2016-os év statisztikáit ábrázoló grafikonra, hogy ne a halott fiam jusson eszembe” – fakadt ki a kamera előtt a Moms Stop the Harm (Anyák az Ártalmak Ellen) szervezet egyik aktivistája (a konferenciáról szóló összefoglaló videót lásd alább). A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az Alberta provinciában található Edmontonban – ahol a helyi és a szövetségi egészségügyi minisztérium által támogatott drogkonferencián filmeztünk a szervezők megbízásából – még a reptérről minket fuvarozó taxisofőr családjában is gyászoltak valakit emiatt.

JárványstatisztikaForrás: National report: Apparent opioid-related deaths in Canada

Kanadai járványtan

Nem csak a bulvársajtó, a szakértők zöme is opioidjárványnak nevezi a tömegesen előforduló túladagolásokat. A halálos kimenetelű esetek nagy részéért a heroint és a morfint is a tagjai között tudó opioid családba tartozó természetes, félszintetikus és szintetikus vegyületek a felelősek.

Donald McPherson, a Kanadai Drogpolitikai Szövetség igazgatója, a konferencia egyik szervezője szerint azonban nem opioid-, hanem túladagolási járványról van szó. Szerinte tetszetős, de téves levezetés a jelenségre adott közkeletű magyarázat, miszerint a profitéhségtől elvakult nagy gyógyszercégek késztetik az orvosokat arra, hogy opioid típusú fájdalomcsillapítókat írjanak fel pácienseiknek, amitől aztán rengetegen függővé váltak, a túladagolások száma pedig emiatt szökött az egekbe. Ugyanígy a hozzáférés széles körben javasolt szigorítása sem megoldás a szakember szerint.

McPherson érvei szerint az opioidok felírása 2011-ben, még a túladagolások járványszerű növekedése előtt tetőzött. Azóta az ilyen fájdalomcsillapítók felírása folyamatosan csökken, a túladagolásos halálesetek száma viszont az elmúlt pár évben ugrott meg meredeken. A túladagolások áldozatainak túlnyomó többsége ráadásul egyáltalán nem a fájdalomcsillapítókra szokott rá, ahogy az sem igaz, hogy azok terelték volna őket az illegális drogok felé.

Az alkoholtilalom és a fentanilpánik

Egy négy évvel ezelőtt publikált, 136 ezer addiktológiai ellátásban lévő pácienst nyomon követő amerikai vizsgálat már kimutatta, hogy krónikus fájdalmakra a függők mindössze 13 százaléka kapott opioid típusú gyógyszert. A halálos túladagolás áldozatául esett betegek aránya pedig mindössze 0,2 százalék volt azok körében, akik orvos felügyelete mellett használtak fájdalomcsillapítókat. Az eddigi legrészletesebb 2010-es Cochrane-vizsgálat szerint pedig az orvosi felügyelet mellett opioidokat szedő páciensek nagyon ritkán, százból egy esetben válnak csak függővé. (A Cochrane egy egészségpolitikai döntéseket megalapozó kutatásokat jótékonysági alapon finanszírozó brit szervezet.)

A túladagolási járvány eredőjét tehát nem az orvosi praxisban kell keresni. A történelem ugyan nem ismétli önmagát, de – ahogy Mark Twain fogalmazott – a jelen rímel a múltra. A múlt század eleji alkoholtilalom idején a halálos kimenetelű alkoholmérgezések, vagyis túladagolások oka az volt, hogy az alacsony alkoholtartalmú italokról az emberek átszoktak a könnyebben csempészhető tömény szeszekre, amelyek ráadásul gyakran mérgező anyagokat is tartalmaztak. Ma ugyanez történik az illegális drogpiacon: a rendőri üldözés miatt a terjesztők egyre potensebb szereket forgalmaznak, amelyekből kis mennyiséggel is nagy profitot lehet szerezni alacsonyabb lebukási kockázattal. Így lett az ópiumból először heroin, aztán mára a heroinnál akár százszor erősebb fentanil. A zenész-énekes Prince 2016 áprilisában bekövetkezett halálát is ennek a szintetikus drognak a túladagolása okozta.

Fentaniltúladagolásban elhunyt feleségére emlékező férfi grafitije VancouverbenFotó: DEBORAH JONES/AFP

A statisztikák szerint a halállal végződő túladagolások 90 százalékáért a fentanil a felelős, amelynek létezik ugyan gyógyászati alkalmazása (például fájdalomcsillapító tapasz formájában), azonban a fogyasztok jellemzően nem ezzel élnek, hanem a feketepiacról beszerzett, injektálható változatokkal szúrják magukat. A feketepiaci fentanil a drogtilalom evolúciójának tipikus terméke: a terjesztők alkalmazkodnak a szigorodó ellenőrzésekhez, a túlélők pedig még hatékonyabb kereskedőkké válnak. És mivel a fentanilt a klasszikus szereknél könnyebb becsempészni a tengerentúlról, elsősorban Kínából, domináns szerré vált a drogpiacon.

A fentanilhasználók táborát így paradox módon nem az opioidok túlzásba vitt felírása bővítette, hanem éppen a túlszigorítás, amelynek következtében sokan a feketepiacról szerezték be a fájdalmaikat hatékonyan enyhítő szereket is. Az edmontoni konferencián elhangzottak után nyilvánvaló, hogy nem arról van szó, hogy a gyógyszercégek mesterséges igényt teremtettek a fájdalomcsillapítókra – a kereslet ugyanis valós. A részt vevő szakértők egyetértettek abban, hogy túladagolási krízis tartós visszaszorításához az újratermelődés strukturális okainak kezelésére van szükség.

Belövőszobák és fakeresztek

A kanadai kormány, a magyarral ellentétben, a civil társadalom bevonásával támogatja az ártalomcsökkentést. A nyugat-európai, elsősorban a svájci modellt követve eddig 30 felügyelt fogyasztói helységet nyitottak például szerte az országban, és jelenleg is közel ugyanennyi vár engedélyezésre. 

Egy fogyasztói szoba bejárata VancouverbenFotó: DEBORAH JONES/AFP

Ezeken a helyeken a drogfogyasztók steril körülmények és egészségügyi személyzet felügyelete mellett fogyaszthatják az általuk hozott szereket – és bár túladagolás itt is előfordul, egyetlen egy sem végződött eddig halállal. Az opioidok túladagolását ugyanis könnyen vissza lehet fordítani a naloxon nevű hatóanyag időben történő beadásával. A felügyelt drogfogyasztói helyiségek ráadásul egy integrált ellátórendszer részeként működnek, és abban is segítenek, hogy az utcáról terápiás közösségbe juthassanak az erre motivált függők – vagyis biztosítják az utat az alacsony küszöbű szolgáltatásoktól a magasabb küszöbű intézményekig.

Zoe Dodd, a Torontói Túladagolás-megelőzési Társaság aktivistája szerint azonban mindez nem elég. „Amikor a Saars-vírus miatti pánik kitört, a kormány rögtön nemzeti közegészségügyi katasztrófahelyzetet hirdetett, pedig jóval kevesebb ember halt meg”, most viszont szó sincs hivatalos katasztrófahelyzetről, a rendelkezésre bocsátott erőforrások így korlátozottabbak. Dodd és társai ezért nem hivatalos belövőszobákat is létesítettek, ahol a helyi drogfogyasztóknak a naloxontartalmú szerek használatát is megtanítják, valamint további szociális és pszichológiai segítséget nyújtanak nekik. Mivel a konzervatívok vezette torontói önkormányzat nem támogatja a civileket ebben, (igaz, nem is üldözi őket) néhány hete több ezer fakeresztet állítottak fel a város egyik központi parkjában, demonstrálva a járvány méreteit. 

A túladagolásokra emlékeztető fakeresztek Toronto belvárosábanFotó: Canadian Press

A kanadai reakciókból sokat tanulhat Európa. A fentanil ugyanis már Magyarországon is megjelent, a 2018. őszi rendőrségi lefoglalások alapján egyre népszerűbb. A járvány kitörésének alapfeltételei – a leszakadó, kiszolgáltatott, a valóság elől olcsó menekülésre vágyó emberek, valamint az online rendelhető dizájnerdrogok globális piacán járatos dílerek – nálunk is adottak. A kormány azonban a drogfogyasztókban és az őket segítő civil szervezetekben lát ellenséget, és azt képzeli, hogy a társadalmi problémákat rendészeti eszközökkel megoldhatja.

Pedig az addiktológusok szerint a függőség tanult viselkedés: az egyén alkalmazkodási stratégiája a rosszul működő közösséghez, társadalmi környezethez, amit súlyosbítanak a feldolgozatlan gyermekkori traumák, a szocializációs problémák, a nyomor és a kirekesztettség. Az edmontoni konferencia egyértelmű üzenete, hogy azzal nem segítünk, ha szégyent és bűntudatot keltünk. Ahelyett, hogy mint gyógyíthatatlan betegeket vagy javíthatatlan bűnözőket karanténba zárnánk és megbüntetnék a függőséggel küzdőket, támogatnunk kell őket abban, hogy újjáépítsék a közösséghez fűződő kapcsolataikat, hogy megismerjék és elfogadják önmagukat.

A szerző a Jogriporter Alapítvány igazgatója.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: