Áttörés a zoológiában: UV-fényben világít az ezerlábúak nemi szerve

Az ízeltlábúak (Arthropoda) sok fejfájást okoznak a kutatóknak, a törzs egyes fajait ugyanis szinte lehetetlen megkülönböztetni egymástól. Különösen igaz ez az ikerszelvényesek (Diplopoda) osztályára, amelynek bizonyos tagjai – az ezerlábúak (Chilognatha) alosztályában – ugyanúgy néznek ki: körülbelül 2 centiméter hosszúak, barna kitinvázzal.

A fenti lények kutatásánál általában DNS-vizsgálati technikákra szoruló zoológus társadalom azonban most megnyugodhat, ugyanis amerikai kutatók egy új tanulmányban fedték fel az apró ezerlábúak megkülönböztetésének modern, gyors, tuti módszerét: UV-fénnyel kell megvilágítani a nemi szervüket.

Miután a kutatók egy speciális, nagy felbontású kamerával, UV-fény alatt lefotózták a különböző ezerlábúakat, azt vették észre, hogy a nemi szervük zöld, sárga, rózsaszín és kék színekben fluoreszkál.

Az ikerszelvényesek szaporodása meglehetősen bonyolult: a hímek ivarmirigyei párzásra alkalmatlanok, ezért a hetedik testszelvényükön található párzólábakhoz viszik az érett ivarsejteket, és párzás közben ezeket a módosult lábakat tolják a nőstény ivarszervébe. A nemi szervvé alakult párzólábakban található fehérje az, ami UV-fény alatt világít – a kutikulának nevezett kültakaróval együtt.

A nemi szervként funkcionáló párzólábak UV-fény alattFotó: Field Museum

„Úgy gondoljuk, hogy a párzólábait először a kékes színű spermájába mártja, és úgy indul nőstény után kutatni” – idézték egy közleményben Petra Sierwald evolúcióbiológust, a tanulmány egyik szerzőjét. „A hímek párzólábai tele vannak sajátos ismertetőjegyekkel, amik úgy néznek ki, mint a fogkefe sörtéi, és ezek UV-fény alatt még élénkebben láthatók.”

Azt azonban a kutatók sem tudják, hogy az ezerlábúak miért fejlesztették ki a világító nemi szerveket, mivel azokat valószínűleg nem is látják. „Az ezerlábúak egyáltalán nem látnak jól, nem látnak tiszta képeket, de még arról sem tudunk, hogy színeket érzékelnének” – mondta Sierwald.

A fajok szétválasztása a kutatók szerint azért fontos, mert az eloszlásukat különböző környezeti hatásokra, például a klímaváltozásra tudják visszavezetni. És bár emberi szemmel alig láthatók, a kis ezerlábúak is fontos tagjai az ökoszisztémának: ők a lomblevelű erdők legfontosabb avarlebontó szervezetei, amelyek elsőként aprítják fel a talajra hullt növényrészeket, így fogyaszthatóvá téve azokat a többi lebontó, például a giliszták számára.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: