Véletlenül fedezték fel a repülőmókust, ami sötétben rózsaszín fénnyel világít
A repülőmókusok (Glaucomys) ugyan nem tudnak repülni, csak hosszan szökkenni fáról fára, de egy szuperképességükre most fény derült: UV-fény alatt rózsaszínen világítanak. A fluoreszkáló hatás abból ered, hogy egy bizonyos színben (vagyis hullámhosszban) nyeli el a fényt, majd egy másikban bocsátja ki.
Persze véletlenül jöttek rá az egészre. A wisconsini Ashlandben található Northland College biológusa, Paula Spaeth Anich elmondása szerint az egyetem erdészprofesszora egyik éjszaka épp UV-lámpával keresett olyan zuzmókat, gombákat, növényeket és békákat, amelyek időnként fluoreszkálnak. Aztán egyszer csak egy repülőmókus csipogására lett figyelmes, a lámpát ráirányítva pedig rózsaszínen világított a madáretetőben matató állat.
A professzor nem igazán tudott mit kezdeni a jelenséggel. Először étrendi változásokra vagy egy addig ismeretlen helyi alfaj megjelenésére gondolt, de a későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy a repülőmókusok mindhárom fajának egyedei ugyanúgy fluoreszkálnak UV-fényben nemtől és élőhelytől függetlenül, míg a mókusfélék családjának többi faja egyáltalán nem képes erre. „A fluoreszkálás minden repülőmókusban jelen volt, a 19-től a 21. századig, Guatemalától Kanadáig, hímben, nőstényben és bármelyik évszakban gyűjtött egyedben” – mondta Anich.
A halak, az ízeltlábúak és a gerinctelen állatok körében viszonylag sok fluoreszkáló fajt találni, de az emlősök közül eddig egyedül az oposszumok egyes fajairól állapították meg, hogy ilyen tulajdonsággal rendelkezik – az amerikai kontinensen élő erszényesek viszont nem közeli rokonai a repülőmókusoknak, ráadásul más ökoszisztémában élnek, más táplálkozási szokásaik vannak. Egy közös pontjuk azért van: mindkét állat éjszaka aktív, miközben a többi mókusféle nappali életet él.
Az eredményeiket a Journal of Mammology című folyóiratban ismertető kutatók szerint a fluoreszkálás a sötétben való tájékozódásban és kommunikációban segítheti a repülőmókusokat, az UV-látással rendelkező állatoknak ráadásul általában nehéz dolguk van a havas tájakon a hó erős fényvisszaverő hatása miatt, és a repülőmókusok elterjedtek az ilyen területeken.
Más teóriák szerint a repülőmókusoknál a környezetükbe való beolvadás miatt fejlődhetett ki ez a képesség: a fákat borító zuzmók zöme szintén fluoreszkál, míg néhány bagoly hasonlóan világos rózsaszínben ragyog UV-fényben, így álcaként is használhatják ezt a tulajdonságot, a rájuk leselkedő veszélyek elhárítására.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: