Arzén az ivóvízben: a határérték alatti szennyezés is veszélyes lehet
Az egész világon problémát okoz az arzén jelenléte az ivóvízben, egy cambridge-i kutatás szerint legalább kétszázmillióan isznak szennyezett vizet. Miután az arzén mérgező hatását már jó ideje ismerik (a mérgek királya, a királyok mérge), az emberek természetesen kerülik is az arzénfogyasztást, ha csak tehetik, az egészségügyi szabványok pedig egyre alacsonyabb szennyezettséget engedélyeznek az ivóvízben. Ezt a WHO először 1958-ban 0,2 mg/literben állapította meg, azóta pedig folyamatosan csökkentik. Az Európai Unió 1998-ban 10 µg/literben maximalizálta az ivóvíz arzéntartalmát, a nemzetközi adatok mindeddig biztonságosnak tartották ezt a szintet.
Ugyanezt a határértéket tartották elfogadhatónak az Egyesült Államokban is, de egy friss kutatás adatai arra utalnak, hogy még ez is több a soknál: azoknál, akik folyamatos terhelésnek voltak kitéve, 47 százalékkal nőtt a bal kamrai hipertrófia kockázata (a szívizomzat megvastagodásával járó betegség pedig a szívinfarktus és a szívelégtelenség kockázatát növeli). Leginkább azok lehetnek veszélyben, akik fúrt kútból jutnak a vízhez, itt szélsőséges esetben akár 5-10 mg/liter koncentrációban is kimutatható a méreg.
Már a kevés is sok
Joseph Ayotte hidrológus szerint még az ellenőrzött, a határértéken belüli értékeket mutató víz fogyasztása is veszélyes, ezért is merült fel több államban, hogy 5 µg/literre csökkentik a koncentráció felső szintjét, ezzel egy időben pedig gondoskodni kell a fúrt kutak vízszűréséről.
A kutatásnak megvannak a maga határai: mivel kifejezetten fúrt kutakkal foglalkoztak, az ivóvízzel kapcsolatban nem kell feltétlenül messzemenő következtetéseket levonnunk.
A magasabb arzéntartalmú víz a WHO szerint már ötévi kitettség után megnövelheti a bőrrák kockázatát, valamint a máj- és tüdőrák kockázatát is. Ahogy a világszervezet is kiemeli, az arzén bizonyítottan nem tesz jót az embernek, de az, hogy pontosan milyen egészségügyi kockázatokat rejt, a szennyezettség mértékén kívül még sok mindentől függ, így például a fogyasztó alapvető egészségügyi állapotától és táplálkozásától is.