Tudományos tény: a magas IQ-júak szeretik a sört is és a bort is!

Sörfőzésről a játékasztalnál már írtunk, most borkészítés következik Dél-Franciaország napsütötte dűlőin, szigorúan 8 éven felülieknek. De ne tévesszen meg senkit a felütés, a minőségibor-készítés felnőtteknek is agytornáztató feladat, nem véletlen, hogy a Granna kiadó Szüret nevű társasjátéka tavaly nemcsak a Magyar Társasjátékdíjat, de a magas IQ-júak társaságának Mensa HungarIQa díját is bezsebelte.


Ehhez az úgynevezett flip and fill játékhoz nem kell más, csak papír, pontosabban egy speciális térkép és pontozólap, ceruza és egy pakli kártya. Mondhatnánk, hogy a kártya csak azért kell, hogy valamit kapjunk is a pénzünkért, mert csak papírt és ceruzát nem lehetne eladni, illetve másolható volna, de valójában nagyon lényeges dolog, hogy ez a játék nem dobókockákat használ, bár elvileg megtehetné. Ellentétben ugyanis az úgynevezett roll and fill játékokkal, amiknek a klasszikus példája a kockapóker, azaz a Yahtzee, itt amellett, hogy kisebb a szerencsefaktor, mivel mindenki ugyanazon a felcsapott kártyalapon található útrészletet használhatja fel és rajzolhatja be a térképére, ez a viszonylag újfajta metódus eléri azt, hogy tetszőleges számú játékos játszhat egyszerre. Értsd: ténylegesen akármennyi, egytől végtelenig, miközben lényegében nincsen holtidő.  Nem mellékes, hogy ennek a nagyon okos taktikázós játéknak hatalmas az újrajátszhatósága is.

Egy dolog lehet fura elsőre: mivel minden játékos egymással párhuzamosan tölti a saját lapját és próbál minél több pontot elérni, olyan, mintha sok ember pasziánszozna egymás mellett; de azon túl, hogy a Szüret véleményem szerint fényévekkel érdekesebb és nem olyan absztrakt, mégiscsak van interakció. Több szempontból is fontos lehet ugyanis, hogy figyeljük a másikat. Egyrészt a többiek állásának megfelelően kockáztatunk többet vagy kevesebbet, másrészt be van építve egy választható leselkedési lehetőség a játékba, aminek az okos időzítésével eltérhetünk kicsit a többiektől, ugyanakkor a plusz információ birtokában a további lépéseink a többiek számára is árulkodóak lehetnek, és segíthetik őket. Emellett akár blöffölhetünk is, de ez talán már csak az igazán profi borászok kelléktárába tartozik, akik a szomszéd szőlőtőkéit is árgus szemekkel figyelik.

Nézzük részletesen, miből is áll a játék! Mindenki kap egy ugyanolyan előre nyomtatott 7x6-os négyzetrácsos térképet, erre fogják berajzolni az útjaikat, amik a szőlőtőkéket a birtokaikkal összeköthetik. A következő fordulóban kiértékelésre kerülő birtokot és az éppen berajzolt útvonal darabkák irányait (kanyar vagy egyenes) is véletlenszerűen húzott lapok határozzák meg, de ezek mindenkinek ugyanazok lesznek. Az is a lapjáráson múlik, hogy egy adott fordulónak mikor lesz vége, amikor az adott birtokot mindenki kiértékeli, és feljegyzi, hogy hány szőlőt kötött be hozzá.

Okos csavar a játékban, hogy fordulóról fordulóra egyre több pontot kell elérni, ellenkező esetben az adott fordulóban egyáltalán nem kapunk pontot, sőt büntetés jár. Ha a játék elején túl sok pontot szerzünk, az később akár pontveszteséget jelenthet, ha nem tudjuk tartani a tempót. A korábbinál több pontot úgy lehet szerezni a legkönnyebben, ha a következő birtokot összekötjük az előzővel, akkor ugyanis a már elért szőlőtőkéket újra beszámíthatjuk. Ehhez segítség lehet, amit már korábban említettünk, hogy az aktuális útszakasz berajzolása helyett megleshetjük a következő birtokkártyát annak árán, hogy kihagyunk egy rajzolási lehetőséget.

Világos, hogy ilyen tényezők mellett szükség van hosszú távú stratégiára, miközben a rövid távú taktika is fontos, ahogy az a geometriai peremfeltétel is, hogy nincsenek a játékban kereszteződések, ezért jól meg kell gondolni az útvonalak elhelyezését, nehogy elvágjunk egymástól olyan területeket, amiket később össze kellene kötni. További befolyásoló tényező még, hogy a játék legvégén a pálya két átellenes sarkában lévő kastélyokkal összekötött piros és zöld szőlők külön-külön számolva bónuszpontokat érnek. A legeslegtöbb pontot ilyen módon nyilván olyan útvonallal lehet szerezni, ami a játék legvégére szinte mindent mindennel összeköt, ezt elérni azonban nagyon nehéz, és akár az utolsó pillanatban is fordulhat a kocka (bár itt kocka ugye nincs).

A Szüret egyébként a Kokoro: Avenue of the Kodama nevű játék újrakiadása más köntösben. Őszintén szólva a szüret tematikája sokkal jobban áll ennek a játéknak, mint az eredeti téma, és ez is részben szerepet játszhatott abban, hogy több díjat is nyert. Az is nagyon jó, hogy a végén, attól függetlenül hogy megnyertük-e a játékot, megtudhatjuk, hogy lőrét készítettünk, vagy fröccsnek azért megteszi a végeredmény. Zseniálisak azok az elnevezések, amiket a szabálykönyv végén a ponthatárokhoz rendeltek. A Szüret tehát akár egyedül is játszható, vagy gyakorolható, de minőségi bort készíteni nehéz, és egy kis szerencse is kell hozzá. Ha azonban többen játsszák, a szerencsefaktor mindenkinek ugyanaz, hiszen mindenki ugyanazokból a felcsapott lapokból gazdálkodhat.

A Szüret nagyon könnyen tanulható és gyors, 15 perces családi játék. Egy nagy család kicsiktől a nagyokig, de akár egy egész iskolai osztály is együtt játszhatja, és gyerekeknél fejleszt egy csomó készséget. Utazáshoz, vonatra, sőt strandra is kiváló, hiszen elég magunkkal vinnünk egy pakli kártyát, pár pontozólapot és ceruzát. A doboza ehhez képest picit túlméretezett, de azt otthon lehet hagyni. Ha egy nagyobb társaság játszik, nem gond, ha valaki kiszáll belőle, ezért akár a Mensások party játékának is nevezhetnénk. A doboz 150 egyforma térképet tartalmaz, amikből érdemes lelaminálni vagy fénymásolni párat, mielőtt elfogy. Bár az eredeti térképekkel is hatalmas az újrajátszhatósága, de a kedves olvasók kedvéért mi a hivatalos és egyetlen térképen kívül az alábbiakban rendelkezésre bocsátunk még további térképeket, amikkel még változatosabbá tehető a játék, ha már agyonjátszottátok az eredeti térképet.

Jó játékot kívánunk!

Lábjegyzet

A legfontosabb eldöntendő kérdés továbbra is az marad, hogy vajon maguk az N7321-es aszteroida lakói túlélték-e a Föld pusztulását.