Klímaváltozás ide vagy oda, nyugodtan vállaljon mindenki gyereket!

A Föld mint olyan nincs veszélyben a klímaváltozástól, és a földi élet sincs. A földi élet eddigi története során legalább 5, de lehet, hogy 20 tömeges kihalási eseményt élt túl. Ha nagyon messzire nézünk vissza, a szén-dioxid-koncentráció a légkörben volt már 20-szor akkora is, mint most, és a Föld hőmérséklete a története során általában sokkal magasabb volt, mint az a szint, ahová a mostani (remélhetőleg csak) 2 Celsius-fokos emelkedés után el fog jutni. 

A föld volt már „hógolyó”, amikor az Egyenlítőig befagyott, legalább kétszer, és olyan is volt, hogy hüllők éltek az akkori sarkokon. Az élet mindent túlélt, a szén-dioxid mostani, geológiai skálán kicsinek számító emelkedését is túl fogja élni. A fajok egy viszonylag jelentős százaléka eltűnhet, de utána majd új fajok indulnak virágzásnak. Az emlősök felemelkedése is egy nagy kihalási eseményt követett (dinoszauruszok, meteor), és egy körrel korábban a dinoszauruszok felvirágzása is egy kihalási esemény után jött. Szóval az élet úgy általában köszöni szépen, jól lesz, még akkor is, ha a Földbe csapódó meteor hatását most az emberek produkálják. 

Forrás: Wikipedia

A technikai fejlődéshez minél több ember kell

A klímaváltozás az emberekre veszélyes, és ezért önző érdekünk, hogy megállítsuk. Ennek persze az egyik módja, hogy preventív öngyilkosságot követünk el, és nem szül senki gyereket, morális megfontolásból, de ez körülbelül olyan, mint ha öngyilkosságot követnék el, nehogy a jövőben baleset érjen minket. Ennél azért vannak jobb módszerek is, és a technológiai fejlődéshez kifejezetten előnyös a minél nagyobb számú gondolkodó ember. A technológiai fejlődés vagy áttérés pedig egyszerűen szükséges, ha túl akarunk élni: a jelenleg használt technológiával még a sokkal kevesebb számú ember is előbb-utóbb felforralja a Földet, csak lassabban.

A másik érv is furcsa, nevezetesen az, hogy a potenciális szenvedéstől kellene megvédeni az utódainkat, és ezért inkább ne is szülessenek meg. Ez a felfogás fals magabiztossággal ítélkezik a jövőről, kijelentve, hogy az rossz lesz (mert például biztos, hogy nem fogjuk megoldani a klímaváltozás problémáját). Ez legalábbis több indoklást igényelne egy olyan időszakban, amikor sok mutató alapján az emberiségnek soha nem ment ilyen jól, és egy rakás korábban megoldhatatlannak tűnő problémát megoldottunk (az idősebbek például emlékeznek talán arra, hogy mi az az ózonlyuk). Már legalább a 70-es évek elejétől, a Római Klub előrejelzéseitől kezdve divatos az elkerülhetetlen világvégét jósolni a következő 10 évre, ami eddig legalábbis látványosan nem jött be (az emberiség átlagban sokkal jobban és tovább él, mint a 70-es évek elején). A jövő bizonytalan – aki azt állítja, hogy biztosan tudja milyen lesz, az hülyeséget beszél. Mit szólnának a mai negyvenes éveikben járók, ha azért nem születnek meg, mert a hetvenes évek elején vagy közepén nem tűntek túl rózsásnak a dolgok?

Ha nagyon hosszú távra nézünk előre, akkor a Nap nagy eséllyel elnyeli a Földet, vagy ha nem, akkor először nagyon közel kerül hozzá, majd sokkal hidegebb lesz. Teljes indukcióval visszavezethetnénk, hogy igazából a jelenlegi technológiai szinten ezt nem élnénk túl, és akkor inkább adjuk fel most. Szerintem azonban akkor, több milliárd év múlva, ha még lesznek utódaink, ők olyan technológiai szinten állnak, hogy ez egy érdekes természeti jelenség lesz, nem pedig kihalási esemény – és a klímaváltozás ehhez képest már tényleg egy semmiségnek fog tűnni. De ebből látható, hogy hosszú távon az emberiség vagy utódainak útja a technológiai fejlődés, és nem az eleve feladás. Személyi szinten lehet bárhogyan dönteni arról, hogy legyen valakinek gyereke vagy sem, de ezt imperatívusznak előírni mások számára egyszerűen hibás.

Nyugodtan vállaljon mindenki gyereket, aki esetleg azért aggódik, hogy ezzel rosszat tesz a leendő gyerekének, vagy mások, netalán a „Föld” helyzetét rontja. Ilyen gondolkodás úgyis csak a gazdag országokra jellemző, ahol a gyerekeknek jó eséllyel nagyon jó életük lesz. Az értelem valószínűleg terjed majd a világegyetemben, jó esélyünk van megoldani a most még óriásinak tűnő problémáinkat, és a részesei lenni a sikernek. A történetünknek jó eséllyel csak az elején vagyunk, és sokkal hatékonyabbak leszünk hosszú távon, mint sokan most gondolják. Hagyjuk abba a felesleges aggódást, és ami a legfontosabb, nem bűn élvezni az életet!

A vitát indító írás Kapelner Zsolt filozófustól, a CEU PhD-hallgatójától:

Mihályi Dávid, a  CEU School of Public Policy kutatójának válasza: