Teljesen véletlenül sikerült megalkotni azt a tökéletes kék festéket, amelyet az emberiség nagy elméi évezredek óta hiába kutattak. A színe majdnem ugyanolyan, mint a méregdrága ultramarinnak, és még tartósabb is – állítja Mas Subramanian, az Oregoni Állami Egyetemen működő Subramanian Kutatócsoport vezetője. A színt úgy fedezték fel az oregoni vegyészek, hogy 2009-ben a mangán-oxid elektronikus tulajdonságait vizsgálva felhevítették az anyagot 1200 °C hőmérsékletre – ami ettől csodaszép kék színt öltött.  

A kék nyomában

A kékkel alaposan meggyűlt a festékkészítők baja, ami nem is csoda, hiszen egyes elméletek szerint eleink színvakok voltak, és Homérosz sem véletlenül ír a „borszinü tengerről”, ugyanis csak a feketét, fehéret, pirosat, majd később a sárgát és a zöldet voltak képesek megkülönböztetni egymástól. Az ókori egyiptomiak kezdtek el először kék festéket gyártani, ehhez azuritot vagy malachitot használtak, de ez még sehol nem volt a „valódi kékhez”, az ultramarinhoz képest – ezt is ásványból, méghozzá lazuritból vagy más néven lápisz lazuliból állították elő. De már csak jóval később, az egyiptomi festékkészítők hiába kísérleteztek vele. 

Magát a drágakövet előszeretettel használták, de festéket csak a 6. század környékén sikerült előállítani belőle, és azt sem Egyiptomban, hanem Afganisztánban – nem csoda, hiszen ez az ország rendelkezett a legnagyobb lazuritkészlettel, és innen importálták az ásványt Olaszországba is a 14. századtól kezdve. Az ultramarinus név is a kő tengerentúli eredetére utal, a festék drágasága és csodás, telt kék színe pedig komoly hatással volt a keresztény kultúrára is: Szűz Mária, akit korábban többnyire vörös ruhában ábrázoltak, innentől kezdett inkább kékben feltűnni, hiszen Jézus Krisztus anyját a lehető legdrágább festékkel kellett ábrázolni.

Az ultramarin pedig tényleg nagyon drága volt: állítólag Vermeer az egész családját adósságba verte azzal, hogy túl sokat használt az aranyárban mért festékből (olyannyira, hogy még színkeveréshez is használta, ami pedig épp az anyag ára miatt nem volt bevett szokás), Michelangelo pedig állítólag azért nem fejezte be a Krisztus sírbatételéről készült festményét, mert egyszerűen nem volt pénze több ultramarin festékre. 1824-ben egy francia vegyész, Jean Baptiste Guimet végül kifejlesztette a szintetikus ultramarint, de a festékgyártók azóta is hétpecsétes titokként őrzik az árnyalat receptjét.

Itt a YinMn, meg vagyunk mentve

Nem véletlen, hogy az ultramarin szín ennyi figyelmet kap: a restaurátorok számára különösen fontos, hogy az eredetihez leginkább hasonló, ellenálló festékeket használhassanak, és könnyen lehet, hogy Subramanian és kollégái véletlenül a lehető legtökéletesebb kékre bukkantak, ami csak elképzelhető a Földön. 

A nem túl dallamosan csengő „YinMn kék” névre hallgató festék tartósan megőrzi csodaszép mélykék színét, egyszerűen és olcsón előállítható, így az autóipartól kezdve a nyomtatópatronba való tintán át a Szűz Mária-ábrázolásokig sok mindenre alkalmas lehet. 

A Kaliforniai Egyetem (Santa Barbara) és az Oregoni Állami Egyetem kutatói így már direkt festékként fejlesztették tovább, az anyagot pedig az amerikai Shepherd Color Company védette le, az ő gyártásukban kapható a lehető legcsodálatosabb kék, amit az emberiség eddig előállított. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: