Magyar kutatók megoldást találtak egy rejtélyes fájdalomszindróma gyógyítására
Hosszan tartó, látszólag minden ok nélküli fájdalom jellemzi a komplex regionális fájdalomszindrómát (CRPS), amely ha nagyobb sérülések, műtétek után alakul ki, gyakran elviselhetetlen, a jelenlegi fájdalomcsillapító kezelésekre nem reagáló, súlyos depressziót eredményező, tartós szenvedést jelent. A fájdalom mellett sok esetben az ilyenkor kialakuló helyi gyulladás tünetei sem csillapodnak, így már régóta sejtették, hogy az idegrendszer mellett a gyulladásos és autoimmun folyamatoknak is fontos szerepük lehet a CRPS kialakulásában.
A Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjában és az Általános Orvostudományi Kar Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetében dolgozó Helyes Zsuzsanna, valamint a Liverpooli Egyetemen Andreas Goebel kutatócsoportjainak közös, június 10-én megjelent tanulmánya ennek a komplex kórképnek a terápiájára tesz javaslatot.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján publikált ismertető szerint a kutatók még 2014-ben immunglobulinokat – vagyis az immunrendszer aktivitásáért felelős fehérjéket – vettek le CRPS-ben szenvedő betegektől, és kísérleti egereknek adták őket. Az eredmény: az így kezelt egerekben is kialakult kis sérülést követően a hosszan elhúzódó fájdalom, míg az egészséges emberek immunglobulinjaival kezelt egerekben nem tapasztaltak ilyet. A kutatás eleinte a fájdalom perifériás folyamataira, az érzőideg-végződések működésére irányult. A sérülés helyi gyulladást is okoz, azonban kiderült, hogy azok a sejtek közti hírvivő molekulák (citokinek), amelyek a sérülés helyén a gyulladásos folyamatok levezénylésében vesznek részt, nem hozhatók közvetlen kapcsolatba a CRPS kialakulásával.
Az agyi immunrendszer
A kutatáshoz időközben csatlakozott az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetének Lendület-ösztöndíjasa, a Nemzeti Agykutatási Programban is rést vevő Dénes Ádám, a központi idegrendszerben zajló immunfolyamatok szakértője.
Az agyban ugyanis nem ugyanúgy működik az immunrendszer, mint a test más részein. Az immunsejtek az úgynevezett vér-agy gát miatt nem képesek szabadon bejutni az agyba, viszont különféle hírvivő molekulák információkat közvetíthetnek a központi idegrendszert „karbantartó” gliasejteknek, és viszont. E kapcsolat révén lehet hatással a test más részén zajló gyulladás az agy működésére. A gyanú a CRPS esetében hamar az egyik fontos hírvivő molekulára, az interleukin-1-re (IL-1) terelődött, amelyről részben Dénes Ádám korábbi kutatásai nyomán tudható lehetett, hogy jelentős hatással van az agyi immunfolyamatokra, és több más sejttípus mellett a mikroglia is termelni képes. A mikroglia egyedülálló sejttípus a szervezetben, amely elengedhetetlen a központi idegrendszer normális fejlődéséhez, és számos egyéb szerepe mellett felnőttkorban is folyamatosan ellenőrzi az agyi mikrokörnyezet állapotát, valamint koordinálja az agyi gyulladásos folyamatokat.
Dénes Ádám kutatócsoportja olyan egereket vizsgált, amelyek egyáltalán nem képesek interleukin-1-et termelni, és előállított egy különleges kísérleti egértörzset, amelyben csak a mikrogliasejtek nem képesek interleukin-1 termelésére. Ezekben az egerekben ez a molekuláris hírvivő bárhonnan származhatott, csak a központi idegrendszer legfontosabb karbantartóitól nem. Amikor Helyes és kollégái ezeken az egereken elvégezték a korábbi kísérleti elrendezésnek megfelelő vizsgálatokat, azt tapasztalták, hogy az IL-1-hiányos egerekben a CRPS-ben szenvedő betegektől származó immunglobulin hatására egyáltalán nem jön létre a normál egerekben megfigyelt fájdalomfokozódás. Mindemellett a mikrogliális IL-1-hiány esetében a tünetegyüttesre jellemző elhúzódó fájdalom hosszabb időre csökken. Világossá vált, hogy azonosították a CRPS (vagy legalábbis bizonyos típusai) egyik legfontosabb kiváltó okát. Eszerint a testben kialakult gyulladás és immunreakció hullámai valóságos vihart keltenek a központi idegrendszer működését segítő mikrogliában, ez a vihar pedig aktiválja a fájdalomban szerepet játszó agyi központokat, ami kiváltja a hónapokon, sőt akár éveken át elhúzódó szenvedést. Ezt a folyamatot nevezik centrális szenzitizációnak.
Fájdalomcsillapító
A pécsi, budapesti és liverpooli kutatók most megjelent közös cikke azonban a fenti, alapkutatási eredményeken alapuló konkrét terápiás lehetőséget is felvázol, amely akár pár éven belül már segíthet enyhíteni a súlyos tünetegyüttest.
Jelenleg is forgalomban vannak az interleukin-1 hatásának gátlásán alapuló gyógyszerek, többek közt a reumás fájdalmakra bevetett interleukin-1 receptorantagonista (anakinra). Az MTA közleménye szerint mivel a hatóanyag már számos, igen költséges klinikai vizsgálaton átment a forgalomba hozatala előtt, és most e friss alapkutatási eredmény alapján csak az úgynevezett indikációbővítésre lenne szükség. Ugyanis a jelenlegi vizsgálatok szerint az anakinra még a krónikus fájdalom csúcsán is képes volt a tüneteket szinte teljesen megszüntetni. Ez azt jelenti, hogy a klinikai tesztek utolsó fázisait kell csak elvégezni, melyek bizonyítják, hogy a hatóanyag valóban hatásos ebben a betegségben is. Ha minden jól megy, a hosszadalmas, jellemzően 10-15 éves teljes gyógyszerfejlesztési folyamat helyett e tesztek lefolytatására akár 2-3 év is elegendő lehet sokkal alacsonyabb költségek mellett.
A most publikált eredmények még ennél is több lehetőséggel kecsegtetnek. A kutatók szerint érdemes lehet más molekuláris hírvivők szerepét is megvizsgálni az immunrendszer és a központi idegrendszer közti kapcsolatban, hiszen ez az információ más, korábban megmagyarázhatatlannak tűnő tünetegyüttesek okainak felderítésére is alkalmas lehet.
Helyes Zsuzsanna és Dénes Ádám alapkutatásai ugyanis egy olyan betegségmodell képét körvonalazzák, amelyben a korábban véltnél sokkal szorosabb a kapcsolat a gyulladásos folyamatok és a központi idegrendszer működése között.
(via MTA)
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: