Alig létezik olyan beteg, akin ne segíthetne a kannabisz különös hatóanyaga, a CBD
A kannabisz pszichoaktív hatóanyaga, a THC helyett világszerte egyre inkább a kender nem pszichoaktív, viszont gyógyászati csodaszerként emlegetett CBD kutatására tolódik a hangsúly. Magyarországon nemcsak orvosbiológiai laboratóriumokban kutatják a CBD emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásait: a kannabiszfogyasztás világszerte tapasztalható liberalizálása a hazai kendernemesítést is újra a világ élvonalába helyezte. A magyarországi szabályozás hiányosságai miatt ugyanakkor a hazai tudományos eredmények hasznát orvosi és agrárbiológiai szempontból is külföldön fölözhetik le.
Több évtizednyi ádáz üldözés után szabadon virágzik a kender és a marihuánabiznisz az Egyesült Államokban
Miután az utóbbi években az amerikai államok többségében enyhítettek a kannabiszfogyasztás büntethetőségén, vagy el is törölték azt (33 államban a marihuána orvosi felhasználása, 10-ben pedig a rekreációs használata is legális lett), tavaly 10 milliárd dollárt kasszíroztak a marihuánabizniszben érdekeltek. Az összeg az előrejelzések szerint az elkövetkező 3 évben két és félszeresére nő majd. A fűbizniszből korántsem csak a termesztők és az elosztók részesednek, a marihuánatermékekre komplett iparágak épülnek, rohamtempóban. És az előzetes várakozásokkal ellentétben nem azért, mert mindenki legálisan akar betépni.
A jó hír, hogy óriási az érdeklődés a kannabisz fő hatóanyagai, a 9-delta-tetrahidrokannabiol (röviden a THC), valamint a kannabidiol (vagyis a CBD) orvosi célú felhasználása iránt. A rossz hír pedig az, hogy sokan egyre inkább úgy látják, hogy a szabadpiac nem feltétlenül előnyös a kannabisszal gyógyulni szándékozók számára. Miután tavaly életbe lépett az amerikai úgynevezett farmtörvény, miszerint a 0,3 százaléknál alacsonyabb tartalmú kenderszármazékok és termékek szabadon forgalmazhatók, valósággal elárasztották a boltokat a CBD-tartalmúnak mondott csodaszerek, afrodiziákumok, panaceák és elixírek. A gumicukortól a habfürdőn át a kutyatápig, nehéz olyan terméket találni, aminek ne lenne valahol CBD-s változata is. De vajon mi igaz abból, ami ezeknek a termékeknek a címkéjére van írva, és mit lehet remélni az ilyen termékektől?
Ősi gyógyszerből ősellenség
Afrikában és Ázsiában évezredek óta ismert tény, de ma már Nyugat-Európában is legfeljebb csak a nagyon tájékozatlan laikusok számára kérdéses, hogy az indiai kender (Cannabis sativa var. indica) enyhén hallucinogén hatása miatt kábítószerként is használt pszichoaktív hatóanyaga, a 9-delta-tetrahidrokannabiol, röviden a THC kivételesen sokoldalú gyógyszerként is megállja a helyét. Egyes trópusi területeken, ahol gyakoriak, és az ivóvízellátottság akadozása miatt sokszor életveszélyesek a hányásos-hasmenéses megbetegedések, a mai napig az intenzív hányás és a kiszáradás egyetlen igazán hatékony ellenszereként tartják számon.
A kérdésre, hogy miként lett az évezredekig világszerte gyógynövényként használt kannabisz a nyugati világ ádáz ellensége, meglehetősen prózai a válasz. Rossz nyelvek szerint egy idegengyűlölő, rasszista amerikai bürokrata miatt. Harry Anslinger 1930-ban lett az amerikai kábítószerfelügyeleti hivatal vezetője. Anslinger nemcsak az afroamerikaiakat gyűlölte, hanem a mexikói forradalom elől 1910 után délről az Egyesült Államokba özönlő mexikóiakat is. A kannabisz démonizálásával Anslinger több legyet is ütött egy csapásra: azzal, hogy egy kalap alá vette a marihuánát a kemény drogokkal, nemcsak újdonsült hivatalának a tekintélyét erősítette, hanem az általa olyannyira megvetett, és az amerikai lakosságnál akkoriban jóval nagyobb arányban kannabiszfogyasztó bevándorlók üldözését is szentesítette vele.
Akárhogyan is, az amerikai marihuánavadászat kulcsszerepet játszott abban, hogy 1961-ben, a nemzetközi kábítószeregyezmény elfogadásakor a kannabisz világszerte tiltólistára került. Pedig az ádáz hasmenés korántsem az egyetlen olyan tünet, ami ellen jó, ha kéznél van egy kis kannabisz.
A kannabinoidmolekuláknak antibakteriális és gombaölő hatásuk is van, ráadásul a THC rendkívül hatékony gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító. Emiatt rengeteg orvos tartja ígéretes gyógymódnak a testszerte fájdalmat és gyulladásokat okozó autoimmun betegségek egész sorára (például sclerosis multiplex, Crohn-betegség, rheumatoid arthritis). Néhány éve épp egy magyar kutatócsoport cikkezett arról, hogy idős korban nemcsak az ízületi fájdalmakat enyhítheti, hanem a kognitív funkciókat is javíthatja. A THC-val azonban van egy nagy probléma, mármint azon túl, hogy ha még fejlődésben lévők, 20-21 évesnél fiatalabbak fogyasztják, könnyedén elhangolhatja a központi idegrendszer fejlődését: ez a molekula a felelős a füvezéssel együtt járó tudatmódosító hatásért.
A kannabinoidokat a molekuláris biológusok rehabilitálhatják
Erre jelenthet megoldást a kannabisz másik legfontosabb hatóanyaga, a CBD, amit – annak ellenére, hogy egy brazil kutatócsoport epilepsziaterápiában már 1980-ban is tesztelte –, a nyugati orvostudomány csak az utóbbi években kezdte behatóbban is tanulmányozni. Kiderült, hogy amellett, hogy a CBD gyulladáscsökkentő hatása vetekszik azzal, amire a közismertebb THC is képes, pszichoaktív mellékhatással nem kell számolni. Ráadásul hatékony a krónikus fájdalmak, valamint összetett idegrendszeri rendellenességek, például az epilepszia kezelésében, és még a THC számos mellékhatását is csökkenti, ha valakinek mégis a pszichoaktív hatóanyagra lenne szüksége – mondta a Qubit kérdésére Bíró Tamás fiziológusprofesszor, aki a szervezet belső kannabinoidrendszerének működését és a nem pszichoaktív növényi kannabinoidok, így a CBD hatását és lehetséges orvosi felhasználását kutatja.
Az emberi szervezet maga is termel kannabinoidmolekulákat, és ez a kulcsa annak, hogy a növényi kannabinoidok (amelyekből az indiai kenderben a THC és a CBD mellett további több mint százféle található) hatni tudnak például a központi idegrendszerben. Mindez Raphael Mechoulam izraeli szerves kémikus 1960-as évek közepén kezdett kutatásaiból derült ki, igaz, csak közel három évtizeddel később. Amikor Mechoulam a kannabisz hatásmechanizmusának feltárásába kezdett, már több arra utaló jel is volt, hogy más kábítószerek, például az ópiátok hatásának megértéséhez az emberi agyban kell kutakodni. Olyan receptorokat érdemes a központi idegrendszerben keresni, amelyekbe úgy illeszkednek a kábító hatóanyagok, mint kulcs a zárba. A témában az első tudományos igényű dolgozat 1971-ben jelent meg, majd alig néhány éven belül a biokémikusok már meglehetősen kiterjedt ismeretekkel rendelkeztek az ópiátreceptorokról.
Mechoulam ugyan gyorsan kivont több hatóanyagot is a kannabiszból, az első kannabinoidreceptort mégis csak 1988-ban találták meg egy patkány agyában. Az abba illő szervezet termelte saját molekulák, az úgynevezett endokannabinoidok első képviselőjét pedig csak további négy évvel később találta meg a molekulacsalád tagjaira addigra már közel három évtizede vadászó Mechoulam és kutatócsoportja. Azóta kiderült, hogy nemcsak belső kannabinoidból, hanem az azok fogadására alkalmas receptorokból is kétféle van. Ráadásul mára az is világossá vált, hogy egyáltalán nem csak a központi idegrendszerben (az agyban és a gerincvelőben), hanem a különböző szervekben, sőt a véráramban is megtalálhatók.
A belső ellenség karmester
A belső kannabinoidrendszernek kulcsszerepe van a szervezet homeosztázisának fenntartásában, vagyis abban, hogy a szövetek és szervek működése bármilyen behatást követően visszatérhessen alapállapotába. Ez a magyarázata annak, hogy a belső kannabinoidok helyén ható növényi, vagyis fitokannabinoid-molekulák, a THC és a CBD ugyanezt a hatást képesek elérni, legyen szó kemoterápiás szerek okozta sejtpusztulást követő regenerációról, érzelmi túlterheltség okozta szorongácsökkentésről vagy az emberi testben gyulladásos tüneteket okozó autoimmun kórról.
Az egymástól mindössze apró apróságokban különböző molekulák hatásmechanizmusa között meglehetősen nagy különbségek vannak. Miközben a THC a CB1 és a CB2 receptorokhoz kapcsolódik, és azokon keresztül fejti ki a hatását, a CBD hatásmechanizmusa olyannyira bonyolult, hogy egyelőre a kutatók is csak részben értik. Molekuláris szinten eddig több mint öt tucatnyi aktivációs útvonalát azonosították, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa.
„A nem pszichoaktív növényi kannabinoidok, így a CBD is úgynevezett polifarmakon, azaz az emberi szervezetben számos receptor és sejtes-molekuláris útvonal aktivitását képesek egyszerre módosítani. Ennek köszönhetően több tucatnyi, látszólag nagyon különböző betegségre is gyógyírt jelentő hatóanyagnak tekinthető kannabinoidok orvosi felhasználásában óriási lehetőségek rejlenek. Van azonban egy nagy probléma: még az ugyanabban a betegségben szenvedők esetében is igaz, hogy nem mindenkinek ugyanaz a növényi kannabinoid-összetétel használ. Erre a problémára az általunk is gőzerővel kutatott személyre szabott kannabisz, vagyis a különböző tartalmú és kannabinoid-összetételű, egyéni szükségletek szerint nemesített kannabisz termesztése és kontrollált forgalmazása jelentené a megoldást. Pillanatnyilag viszont, főként a teljes legalizációt élvező amerikai államokban és más országokban két malomban őrölnek a kannabiszt rekreációs célra termelő forgalmazók és a kannabiszt gyógyító célra alkalmazni kívánó orvosok: előbbiek célja, hogy a nemesített kannabisznak minél magasabb legyen a THC-tartalma, míg utóbbiak egyre inkább abban jutnak konszenzusra, hogy az orvosilag szuperpotens kannabisz titka inkább a magas CBD és egyéb nem pszichoaktív kannabinoid-tartalom lehetne”
– mondta a Qubitnek Bíró.
Nemes feladat nemesítőknek
A köztudottan igen szívós, az egész világon vadon és mezőgazdasági növényként is elterjedt kenderfajták a kannabinoidmolekulákat amúgy nem az emberek megelégedésére, hanem a saját védelmükben termelik. THC- és CBD-tartalmuk segíti őket a baktériumokkal, gombákkal, rovarokkal szembeni hatékony védekezésben. Miután bizonyosságot nyert, hogy a növényi, azaz fitokannabinoidok képesek helyettesíteni, kiegészíteni a belső kannabinoidok hatását az emberi szervezetben, a kendernemesítők munkája is jelentősen megváltozott, mert megnőtt a kereslet egyes kannabinoidvegyületek iránt.
A kender CBD-re nemesítése valóban nem túl bonyolult, de a speciálisan termesztett kenderrel mégis akadnak bonyodalmak – mondja Finta Zuzana, az Agromag Kft. kendernemesítője. A nehézséget a kender ivari tulajdonságai okozzák. Az igaz, hogy egyszerű mendeli keresztezéssel és azt követő válogatással viszonylag könnyen elérhető, hogy a növénynek alacsony, 0,2 százalékos THC-tartalom mellett az ipari kenderfajtákban eredendően is viszonylag magas, 2-4 százalékosnál is nagyobb legyen a CBD-tartalma. A marihuánakenderben ennél lényegesen magasabb, akár 7-8 százalékos CBD-tartalmat is el lehet érni, bár többnyire csak a pszichoaktív THC-tartalom növekedésével párhuzamosan. A hatóanyagok kivonásánál pedig a tisztítás veri fel a költségeket.
Az ipari kenderfajták előnye, hogy vetőmaggal szaporíthatók. Csakhogy a hímivarú egyedek, vagyis a kétlaki állomány fele egyáltalán nem tartalmaz kannabinoidokat. A hímegyedek ugyanis a megtermékenyítéshez szükséges virágport termelik, ami a kannabinoidok mennyiségére negatív hatással van. Eltávolításuk pedig jelentősen növeli a termesztés költségeit, mivel csak kézi munkával oldható meg. Külföldi, marihuánából előállított feminizált, vagyis csak a nőegyedekből álló fajtákból 10 százaléknál is több CBD kivonható, ezek viszont rendszerint 0,2 százalékosnál magasabb THC-tartalmúak, viszont csak vegetatív módszerekkel, klónozással, palántázással szaporíthatók. A feminizált termesztés azért is költséges mulatság, mert a meleget és a napfényt igénylő palántákat csak hatalmas üvegházakban, fólia alatt lehet tovább nevelni.
A magyar kenderfajtákra egyébként egyre nagyobb a kereslet Európa-szerte, sőt, a tengerentúlon is – mondja a magyar növénynemesítő. Erre az a magyarázat, hogy Magyarországon több olyan iparikender-fajtának (például a híres 1954-ben nemesített kompoltinak) a magját is értékesítik, amelynek CBD-tartalma a 4 százalékot is eléri, igen alacsony THC-tartalom mellett. Egyes magyar kenderfajták azért is igen kelendőek, mert kétlakiak, vagyis külön fejlődnek a nőivarú és külön a hímivarú egyedeik. Miután a növény kannabinoidokban gazdag része nem más, mint a nőivarú egyedek virágzó ágvégei, a kannabisziparban nemcsak a hímivarú egyedekre, hanem az egylaki fajtákra is igen csekély a kereslet.
Mellékhatása nincs, és még a THC-ét is csökkenti
A CBD szabad forgalmazása nemcsak azzal nyitott új piacot Európa-szerte és Amerikában, hogy azokat a fogyasztókat is meg lehetett szólítani, akik elszállni nem, csak gyógyulni akarnak. A CBD-nek ugyanis nemcsak tudatmódosító hatása nincs, de gyakorlatilag teljes biztonsággal alkalmazható, mégpedig az emberi szervezetre gyakorolt toxikus mellékhatás nélkül – mondja Bíró Tamás. Mellékhatásként többnyire enyhén álmosító jellegét szokás emlegetni. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy a fűbiznisz elemzői szerint 2025-re a nem pszichoaktív CBD iránti kereslet elérheti, vagy akár meg is haladhatja a THC iránti igényt. A CBD-tartalmú termékek várható forgalmát 16 milliárd dollárra becsülik.
És mindebbe még nem is nagyon számítják bele a gyógyszeripari lehetőségeket. Klasszikus, receptre írt, standardizált dózisokban szedhető, aprólékos műgonddal fejlesztett és ellenőrzött kannabiszgyógyszerek ugyanis egyelőre legfeljebb csak elvétve kaphatók. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatóság (FDA) Epidiolex márkanéven tavaly engedélyezett egy Nagy-Britanniában fejlesztett, 98 százalékos tisztaságú CBD-kivonatot. A kenderből közvetlenül kinyert, tehát nem szintetikus, kizárólag CBD-t tartalmazó szert az epilepszia két igen súlyos formájában lehet indokolt esetekben gyógyszerként felírni az arra rászoruló amerikai gyerekeknek.
Miközben még az Egyesült Államokban is alig akad néhány ezer klasszikus, vényköteles kannabiszgyógyszerrel gyógyuló páciens, az egyelőre csak Amerikában engedélyezett Epidiolex (és egy másik szer, az Európában és Amerikában egyaránt gyógyszertári forgalomban lévő, sclerosis multiplexben hatásos Sativex) csodatévő hatásait a rangos szaklapok mellett a legnagyobb nyugati sajtókiadványok is rendszeresen írnak. A kannabiszgyógyszerek evolúciója mégis több fronton is nehézségekbe ütközik.
Nem azt kapják, amire befizetnek
Nemcsak a közismerten nehézkes és hosszadalmas kutatási és engedélyeztetési eljárásokon bukik el a dolog: „a CBD-liberalizálás rákfenéje épp abban rejlik, hogy amit például a kannabidiol tartalmú cukorkát áruló cégek jótékony hatású táplálékkiegészítőként forgalmaznak, a hatóanyag koncentrációját és összetételét tekintve köszönőviszonyban sincs a például az epilepszia-kezelésben hasznos gyógyszerrel” – mondja Bíró Tamás. Viszont az ilyen termékek akár évtizedekre is visszavethetik a valódi gyógyszerek kidolgozását. Miután ellenőrzött gyógyszerekhez egyelőre nem nagyon lehet hozzájutni, a rászorulók, akiknek azonnal kellene a gyógyír, azt veszik, ami kéznél van. Csakhogy arról jó eséllyel az derül ki, hogy semmit nem ér, így könnyedén arra a következtetésre juthatnak, hogy az egész egy nagy átverés.
Ahogy az a New York Times múlt heti összefoglalójából kiderül, az FDA 2015-ben arra figyelmeztette a vásárlókat, hogy a CBD-tartalmúnak hirdetett termékek legfeljebb nyomokban tartalmaztak a kannabinoidból. Két évre rá a hatóság egy újabb vizsgálata arra mutatott rá, hogy a CBD-tartalmúként online forgalmazott termékeknek a 25 százaléka jóval kevesebb, míg 43 százaléka több CBD-t tartalmazott, mint azt a kereskedők állították. A szabadpiacon gyógyhatásúként beszerezhető növényi kivonatokban ráadásul – olvasható a Guardian május 5-én megjelent nagy összefoglalójából – sokszor nemcsak CBD, hanem pszichoaktív THC is található. Ráadásul a szóban forgó szereknek sem az adagolására, sem az adagolásra vonatkozóan nem kapnak a vásárlók semmilyen információt. Így pedig könnyedén előfordulhat, hogy a gyógyulni vágyók nem azt és nem úgy szedik, ahogy kellene.
Néhány milligrammnyi CBD-től jó eséllyel teljesen feleslegesen vár bárki is csodát. Az Epidiolex-szel folytatott kísérletekben az epilepsziás gyerekek naponta akár több száz milligrammnyit is kaptak a szerből, ráadásul a hagyományos antiepileptikumok mellé – mondja Bíró. Az ellenőrzést persze nemcsak a gyógyszerfelügyelet tudja megoldani: a kannabiszt rekreációs célra is engedélyező Kaliforniában például a kender növényi részeit és különféle kivonatokat árusító kiskereskedők kizárólag előzőleg komoly minőségi tesztekkel ellenőrzött, sztenderdizált összetételű árut forgalmazhatnak.
A magyar jogalkotókat sem a hazai kenderfajták népszerűsége, sem az orvosi bizonyítékok nem hatják meg
Magyarországon viszont, ahol mit sem lehet érzékelni a kannabinoidokkal szemben világszerte tapasztalható dekriminalizációs és legalizácós hullámból, még ahhoz sem tud senki hozzájutni, amihez pedig elvben lehetne. Noha forgalmazása elvileg nem tiltott, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) mégis az étrendkiegészítőkben felhasználásra nem javasolt gyógynövények listájára tette a nem pszichoaktív CBD-t. Az online forgalmat ugyanakkor nem tudták megakadályozni, így a rászorulók jobb híján az interneten rendelik meg, amihez ott hozzá lehet férni – mondta a Qubit kérdésére Kardos Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai munkatársa.
A probléma annyiban hasonlít az amerikaihoz, hogy az interneten hozzáférhető CBD-kivonatokról nem lehet kideríteni a tisztaságukat, így a hatásuk is kérdéses. A betegek, akiknek az állapotán a kannabiszgyógyszerek segíthetnének, jobb híján közösségi oldalak zárt csoportjaiban osztják meg a tapasztalataikat, így próbálják megtalálni a tüneteikre hatékony szereket. Pedig azoknak, akiknek igazán szükségük lenne rá, például sclerosis multiplex súlyos tüneteivel küzdőknek, vagy a testszerte súlyos fájdalmakat okozó fibromyalgiában szenvedőknek, valamint kemoterápiában, kiegészítő kezelésként elvileg a magyar orvosok is receptre írhatnák az Európában engedélyezett, CBD-t és THC-t fele-fele arányban tartalmazó Sativexet. Mégsem teszik, mert – a TASZ munkatársa által említett, tájékozatlanságból fakadó gyakori kifogás szerint – „inkább nem keverednek kábítószeres ügyekbe”.
Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: