Kényszerből maradnak gyermektelenek, többnyire mégis boldogabbak az egyedülálló nők, mint a családosak

Soha nem volt még ennyire magas a gyermektelen nők aránya Magyarországon, mint az utóbbi 4-5 évben – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal kimutatásaiból. A 35-39 éves korosztálynak majdnem a negyede még gyermekvállalás előtt állt, miközben két évtizeddel ezelőtt a hasonló korú nőknek csak a tizede volt gyermektelen. 

Magyarországon alapvetésnek számít az elképzelés, hogy akkor lehet valaki igazán boldog, az élhet teljes életet, akinek előbb-utóbb gyermeke születik. Ezt még azok is így vélik, akiknek amúgy nem születik egy sem – mondta a Qubitnek le a témát a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjában kutató Szalma Ivett szociológus. A 2014 és 2016 között a témában több ütemben mélyinterjús felméréseket végző társadalomkutató szerint ezért is lehet, hogy ha egy nőnek mégsem születik gyermeke, azt többnyire szükségét érzi alaposan megindokolni. 

Gyermekszámok alakulása a harmincas magyar nők körébenGrafika: KSH

Mindennek van oka

Az okok igen változatosak. „A próbálkozások ellenére gyermektelen vagyok (...). Négy éve endometriózist diagnosztizáltak nálam. (...) Az benne az ellentmondás, hogy a terhesség gyógyítaná, ugyanakkor éppen a betegség hátráltatja a fogamzást” – mesélte a Nők gyermek nélkül című, idén megjelent hiánypótló kötet szerzőjének, Tanács Eszternek a Magashegyi Underground énekese, a 30-as évei második felét taposó Bocskor Bíborka. A saját egészségi állapot ingadozása vagy elégtelensége mellett gyakori ok, hogy egy nő úgy érzi, idősebb rokonai ápolása mellé már nem tud bevállalni egy gyereket is, vagy az, hogy hiába próbálta, nem tudta megteremteni a gyermekvállalás ideális körülményeit, például a megfelelő anyagi hátteret  vagy a szerető párkapcsolatot. Nem ritka az sem, hogy egy nő a saját negatív gyermekkori tapasztalatai miatt nem mer belevágni a családalapításba.

A mélyinterjúikban 2014 és 2016 között férfiakat is kérdező Szalma Ivett és Takács Judit szerint ilyen tapasztalat lehet például a Magyarországon meglehetősen gyakori alkoholizmus. A szociológusoknak több férfi is azt vallotta, hogy végül azért nem jutottak el a családalapításig, mert a húszas-harmincas éveikben nem tudtak leállni az ivással. A férfiak alkoholizmusa pedig közvetve a nők gyermekvállalását is akadályozhatja, amennyiben korábbi vagy aktuális partnereik, esetleg a saját felmenőik alkoholproblémái miatt nem vállalták végül, hogy szüljenek. 

A választás csak látszólagos

Miközben a magyar férfiak között amúgy is jellemző, hogy azok maradnak család nélkül, akik falun élnek, stabil munkalehetőségek híján többnyire bizonytalan anyagi körülmények között, a nők ezzel szemben nagyobb arányban maradnak gyermek nélkül, ha magasan képzettek és nagyvárosiak – foglalta össze a Qubit kérdésére a 2010-es években több ütemben végzett kutatásai eredményeit Szalma Ivett. Nemcsak a végzettség, hanem a párkapcsolati helyzet is meghatározza, hogy vállalkozik-e valaki a gyermeknevelésre. Még ha az egyedülálló nőknek lenne lehetősége mesterséges megtermékenyítést igénybe venni, vagy örökbe fogadni, feltehetően a negatív társadalmi megítélés miatt többnyire egyikre sem vállalkoznak. 

„Tudtam, hogy egyedül nem tudom végigcsinálni. Az anyukámra nem számíthattam, a férfiak anyukájára se, a férfiakra meg végképp nem” – vallotta négy megfogant magzata elvetetéséről Tanács Eszter kötetében az idén 66 éves Csákányi Eszter színművész, aki hozzátette, hogy bár nem büszke rá, nem is bánta meg a döntését, mert úgy érzi,  „maximálisan igazolt az élet”. Hasonlóképpen saját döntésből kerüli el a gyermekáldást a 35 éves Kincső is, aki azt is elmondta, ha megkérdezték, mikor szül már, „pár éve még nagy ügyet csináltam abból, hogy olyan választ tudjak erre adni, amivel szimpatikus maradok. (...) Vártam, hogy egyszer csak feltámad bennem a vágy, de nem történt meg.” 

Magyarországon nemcsak a gyermekvállalás tényével, hanem a körülményeivel kapcsolatban is igen merevek a társadalmi elvárások, emiatt a család vagy karrier gyakran nem valódi választás eredménye. A mostanra már a 80. életévéhez közeledő Ilona a Nők gyermek nélkül kötetben például azt meséli, 40 felé már azon is elgondolkodott, hogy akár partner híján is összehoz valahogy egy gyermeket. Noha ilyesmire a személyes ismeretségi köréből is ismert példát, ő végül nem vágott bele, mert „féltem a megvetéstől”. 

A tudatosan gyermektelenek aránya a magyar társadalomban annyira elenyésző, teszi hozzá a Qubit kérdésére Szalma is, hogy ez a csoport szinte elemezhetetlen. Sőt, a kutató szerint sokszor annyira bizonytalan, hogy végül valaki tudatosan vagy a körülmények miatt maradt utód nélkül, hogy ezt a két kategóriát nem is kifejezetten célszerű külön tárgyalni. A gyermektelen nőknek Szalma szerint legfeljebb az ötöde választja magának tudatosan ezt az életutat, vagyis a teljes társadalomra vetítve a gyermeket tudatosan nem vállaló nők aránya legfeljebb 2-3 százalék, míg a férfiaknak nagyjából az 5 százaléka választja saját elhatározásból a gyermektelenséget.

A valódi döntést hozóknak viszont tengernyi érvük van

A szülőképes korú nőknek az a néhány százaléka, amely mégis tudatosan marad gyermektelen, többnyire jó néhány érvet fel tud sorolni döntése mellett. Corinne Maier Belgiumban élő svájci-francia pszichológus-közgazdász egy egész kötetet szentelt az okoknak, amelyekből egyébként közel félszázat sorolt fel. Szerinte a gyermektelenség legfontosabb okai az alábbiak lehetnek: 

  • egyéb szociális elkötelezettség, például egy állandó ápolásra szoruló partner, szülő vagy testvér ellátása,
  • meglévő saját egészségügyi problémák, köztük olyan örökletes betegségek, amelyeket nem szerencsés továbbörökíteni,
  • családon belüli erőszak, illetve gyermekbántalmazás abban a családban, amelyben felnőtt,
  • a családfenntartás miatt jelentkező gazdasági nehézségek,
  • szociális háló hiánya,
  • a terhesség saját szervezetére gyakorolt nem épp jótékony hatásai (súlynövekedés, vérrögösödés, inkontinencia, a medenceizmok meglazulása miatt a szexuális élet csökkent élvezete, stb.)
  • a szexuális aktivitás csökkenésétől való félelem,
  • a gyermeknevelés személyes jóllétre gyakorolt negatív hatásai,
  • a gyermekáldás házasságra, partnerkapcsolatra gyakorolt esetleges negatív következményei,
  • megfelelő partnerkapcsolat hiánya,
  • vagy a meglévő partnerkapcsolat stabilitását illető kétségek,
  • a meggyőződés, hogy képtelen lenne türelmes és felelősségteljes szülőként funkcionálni,
  • a meggyőződés, hogy a karrierje kiteljesítésével többet használ a társadalomnak, mint azzal, hogy gyermeket szül,
  • a meggyőződés, hogy a saját génállomány továbbörökítésének igénye a nárcizmus egy formája,
  • a meggyőződés, hogy jobb és a társadalom számára is áldásosabb a rászoruló gyermekek közül örökbe fogadni, mint saját gyermeket szülni,
  • a gyermekáldás ökoszisztémára gyakorolt negatív hatásainak, a túlnépesedésnek, a környezetszennyezésnek és a természeti erőforrások véges voltának előtérbe helyezése,
  • vagy nemes egyszerűséggel az úgynevezett anyai (vagy apai) ösztön hiánya.

Maier szerint a fejlett gazdaságú nyugati társadalmakban azért kellenek a gyerekek, mert a gazdaságnak szüksége van fogyasztókra, az úgynevezett családbarát kormányok pedig többnyire nacionalista felhanggal használják a bébipropagandát.

Noha nyilvánosan nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a nők gyermektelenségéről folyik a párbeszéd, a valóságban több férfi marad gyermektelen, mint nő. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a negyvenes évei második felére egyaránt nagyjából a férfiak negyede, míg a nőknek legfeljebb a hatoda marad gyermektelen. Ugyancsak Európa-szerte jellemző, hogy míg a nők közül a magasan kvalifikált, jó társadalmi helyzetűek maradnak gyermektelenek, a férfiak esetében ez épp ellenkezőleg alakul: az alacsony társadalmi státuszúak és az iskolázatlanok hajlamosabbak család nélkül maradni. Egy franciaországi kutatás szerint a munkanélküli férfiak kétszer gyakrabban gyermektelenek, mint az értelmiségiek, Németországban pedig a legfeljebb középfokú végzettségűek 36, míg a diplomások 28 százalékának nem születik gyereke a negyvenes éveikre.

Van, ahol a merevség, máshol az elfogadás vezet kevesebb gyerekhez

Bár az többnyire általános, hogy a gyermektelenség a legmagasabban iskolázott, legjobb társadalmi helyzetű nőket érinti a leginkább, a gyermektelenség hátterében álló okok országonként mégis nagyon eltérőek lehetnek. Annak ellenére, hogy az a vélekedés meglehetősen általános, hogy a nők önként mondanak le a gyermekáldásról a karrierért cserébe, egy brit-olasz összehasonlító tanulmány szerint a képlet korántsem ennyire egyszerű. 

Olaszországban és Nagy-Britanniában európai viszonylatban is magasnak számít a gyermektelen nők aránya, de a tanulmány szerzői szerint ennek a hátterében merőben eltérő folyamatok állnak. Míg Nagy-Britanniában az egyedülálló nők és a gyermektelen életmód stigmatizációjának a csökkenése, Olaszországban inkább a merev társadalmi szerepek vezetnek ahhoz, hogy kevesebb nő szül. A dél-európai országban ugyanis, akárcsak Magyarországon, jelentős társadalmi stigmával kénytelen szembenézni, aki egyedül nevel gyereket. 

Ahogy idősödnek, az olasz gyermektelenekben a britekhez képest kevésbé erősödik az elszántság, hogy ne is szülessen gyermekükGrafika: Francesca Fiori at al.

A helyzetet tovább rontja, hogy miközben a nők ugyanolyan vagy magasabb százalékban szereznek diplomát és ezzel lehetőséget a nagyobb ívű karrierek befutására, a társadalmi nemi szerepek jóformán jottányit sem változtak az utóbbi évtizedekben. Emiatt a nők, különösen a magasan képzett, magas presztízsű munkakörben dolgozók, képtelenek összeegyeztetni a munkájukat a családi élettel, ami egyet jelent azzal, hogy a házi munka oroszlánrészét, vagy épp a tartósan beteg, idősödő családtagok gondozását is nekik kellene elvégezniük. 

Az olasz és a magyar társadalmi megítélés hasonlóságát jelzi gyermekvállalás ügyében az is, hogy a magasan képzett nők mellett az alulképzett férfiak azok, akik a leginkább hajlamosak gyermek nélkül leélni az életüket. A brit-olasz tanulmányban egyébként a gyermektelenségre inkább predesztinált kapcsolatokat is vizsgálták, is kiderült, hogy míg Nagy-Britanniában azok a párok vállaltak kevésbé utódot, amelyeknek mindkét tagja magasan kvalifikált volt, Olaszországban inkább azok, amelyek női tagja az átlagosnál magasabban, férfi tagja viszont alulképzett.

Az amerikaiak is inkább hagyománytisztelőek

Az Egyesült Államokban Európa legtöbb országával ellentétben nincsenek jelentős különbségek a gyermektelen nők és férfiak társadalmi státuszában. Mindkét nemből többnyire a magasan iskolázott, jól kereső réteg hajlamos kevesebb vagy nulla gyereket vállalni. Csakhogy miközben a diplomás nők kétharmadának saját bevallása szerint nemcsak a karrier, hanem a család is elsődleges fontosságú, a hasonló előmenetelű férfiaknak mindössze a 47 százaléka gondolja fontosnak a családalapítást. 

Az 1976 óta vezetett termékenységi mutatók szerint az első nyilvántartott években a szülőképes korú nőknek még csak a harmada, mára viszont már közel a fele gyermektelen. A 40. életéve környékére a nők hatoda marad gyerek nélkül.

Gyermektelen nők aránya 1976 és 2018 között az Egyesült ÁllamokbanFotó: US Census

A gyermekáldást az amerikai nők, akárcsak az olasz vagy a magyar társadalmakban, az Egyesült Államokban is többnyire hagyományos keretek között, házasság, de legalábbis hosszú távú, stabil párkapcsolat mellett várnák. Nem mellékes viszont, hogy még ha mindezt csak 40 éves koruk környékére sikerül is összehozniuk, ha akkor kezdenek szülni, az amerikai nők akkor sem állnak meg egy gyermeknél. Ehhez képest Magyarországon az idén július 1-től elstartolt családvédelmi akcióterv egyik legfontosabb tételéből, a 10 millió forintos babaváró támogatásból nemes egyszerűséggel kizárták a 40 feletti nőket.

44 éves korára az amerikai nők 84-85 százaléka szül gyermeket, aki nem, azoknak is mindössze a 6 százaléka vallja, hogy tudatosan választotta az utód nélküli életet. A 44 éves amerikai férfiaknak viszont csak a háromnegyede mondhatja magát szülőnek.

A férfiakat óvja, a nőket megbetegíti a házasság

Pedig a családalapítást szokás egészségügyi védőfaktorként is emlegetni, legalábbis a férfiak számára. A házas férfiak ugyanis többnyire hajlamosak tovább élni, mint az elváltak vagy az egyedülállóak. Sokak szerint azért, mert egyedülálló társaiknál kevésbé hajlamosak kockázatokat vállalni. Arról ritkábban esik szó, hogy a nők egészségére és életkilátásaira a házasság a legjobb esetben semmilyen hatással nincs, de rosszabb esetben még árt is. Az utóbbi években egyre több kutató ismeri fel, hogy középkorukra a házas nők az egyedülállóknál hajlamosabbak mentális betegségekkel és más, többnyire pszichoszomatikus betegségekkel küzdeni. 

„A házas férfiak élethossz-növekedésének árát a házas nők fizetik meg. A legegészségesebb és legboldogabb társadalmi csoportot azok a nők alkotják, akik sosem mondták ki a boldogító igent és nem szültek gyereket” – kavart nagy port kijelentésével idén májusban Paul Dolan, a London School of Economics viselkedéskutatója. Noha kinyilatkoztatására sokan felhördültek, Dolan nem újat, csak kevésbé népszerűt mondott: korábban is felmerült már, hogy boldogság és házasság között épp fordított lehet az összefüggés, mint eddig hitték. 

Egy 17 éves, hosszú távú német kutatás szerint nem a házasok boldogabbak és egészségesebbek, hanem a jobb kedélyűek és betegeskedésre kevésbé fogékonyak hajlamosabbak házasságban kikötni, és abban benne is maradni. Hollandiában pedig 10 ezer 15 és 74 év közötti résztvevő megkérdezéséből azt a következtetést szűrték le, hogy a gyakran betegeskedőktől, valamint a krónikus egészségügyi problémákkal küzdőktől kétszer olyan gyakran válnak el, mint a fittebbektől.

Demográfusok arra is próbáltak magyarázatot találni, hogy mindez miért nem tűnik érvényesnek a kelet-európai társadalmakra. Rachel Margolis amerikai és Mikko Myrskyla finn demográfusok 2015-ös tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy a volt szocialista országokban valóban sötétebben látják a világot azok, akiknek 40 felett sincs családja, csakhogy ez a kutatók szerint nem a házasság vagy a gyermek hiányának, mint inkább a berögzült társadalmi stigmáknak tudható be. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A kokain és a hatalmi mámor neurobiológiája

A legdrágább illegális drogként számon tartott stimuláns az agy jutalmazó központjának működését befolyásolva egyszerre több helyen fejti ki hatását. A hatalmi mámor, az extrém motiváció, a hiperaktivitás és a zsigeri eufória együtteséért azonban nagy árat kell fizetni: a drogkereső magatartás beleég az idegsejtek kapcsolataiba.

A várható környezeti katasztrófa miatt megkezdték a Föld kincseinek archiválását

A Föld összes kulturális és ökológiai kincsét 3D-s térképre vinné kutatók egy csoportja – különös tekintettel a kincsek közeljövőben várható pusztulására. A LIDAR-os adatfelvételt azokon a területeken kezdik, amelyek a leginkább ki vannak téve a klímaváltozás hatásainak. Az ötletgazda szerint irtózatos mennyiségű munkáról van szó, amelynek eredményét leghamarabb a gyerekeik unokái élvezhetik majd.