Az elmúlt ötven évben több kutatás is foglalkozott a különböző nyelvek hatékonyságával, vagyis azzal, hogy mennyi energiát kell befektetnünk ahhoz, hogy egységnyi információt közöljünk a másikkal. 

Erre az emberek rendszerint a nyelvet használják, de az lehet a benyomásunk, hogy nem mindegy, hogy melyiket. Akkor is, ha feltételezzük, hogy a kommunikáció résztvevői mind beszélik az adott nyelvet, sokféle akadály állhat az információ átadásának útjába, kezdetnek például az ehhez tartozó szókincs – ebben a különböző nyelvek különbözőképpen teljesítenek. Egy korábbi kutatás szerint az angol anyanyelvűek például sokkal könnyebben tudnak megnevezni formákat és színeket, mint mondjuk a fárszi vagy a laoszi lao nyelvet beszélők, ez utóbbiak viszont jobban teljesítettek, ha szag- vagy ízélményekről volt szó. 

Az információ átadásának hatékonyságát a szókincsen kívül a sebesség is befolyásolja: ha hadarunk, természetesen több információ fér egy adott időintervallumba, az persze nem biztos, hogy a címzett világosan meg is fogja érteni, hogy mit akarunk kifejezni. A nyelvészetben a hatékonyságot általában a szótagonként közölt információmennyiségben mérik, így ez a fajta gyorsaság ebből a szempontból értelmét veszíti. Ettől függetlenül megfigyelhető, hogy a különböző nyelvek különböző tempót diktálnak: egyes nyelveken egyszerűen jobban pereg a szó. Egy friss kutatás szerint ez így is van, de ettől még 17 vizsgált nyelv esetében a szótagonként átadott információ mennyisége végső soron azonos marad.

39 bit

Francois Pellegrino, a kutatás vezetője szerint akár japán, akár angol nyelvről van szó, a vizsgált nyelveken átlagosan 39 bit információt közlünk egymással másodpercenként. Pellegrino szerint ez a nyelvészek számára ugyan nem túl meglepő, mégis ez az első alkalom, hogy pontos adatokat tudtak társítani az információközlés hatékonyságához. 

Illetve majdnem az első: 2010-ben szintén Pellegrino vezetésével készült egy korábbi kutatás, ekkor hét nyelv (angol, francia, spanyol, olasz, mandarin, német és japán) hatékonyságát vizsgálták. Ebben a kutatásban is megállapították, hogy az információközlés szempontjából kevésbé tömörnek számító nyelveket gyorsabban beszélik, bár ebből a szempontból a japán itt épp gyengébben teljesített, azaz kevesebb információt tudott átadni egységnyi idő alatt. A mostani felmérésben viszont már hasonló információsűrűség jellemezte, mint a többi nyelvet.

Univerzális szabályok nyomában

Pellegrino és társai úgy gondolják, hogy a vizsgált nyelvek összehasonlításával valami olyan szabályra bukkantak, amely univerzálisan igaz lehet az összes nyelv esetében, mások viszont nem hiszik, hogy léteznének ilyenek. A kutatásban érintett tizenhét nyelv egyébként sem biztos, hogy elárul valamit a nyelvek összességéről. Richard Futrell, a Kaliforniai Egyetem (Irvine) nyelvésze szerint itt alapvetően arról van szó, hogy miképpen tekintünk a nyelvre, Pellegrinóék ugyanis csak az információközvetítés szempontjából vizsgálják – márpedig nem biztos, hogy egyenlőséget lehet tenni például a programozási és a beszélt nyelvek közé. 

Vannak, akik szerint itt egy új nyelvészeti kihívásról van szó: épp a programozási nyelvek, a gépekkel való kommunikáció és a mesterséges intelligencia miatt az emberiségnek új nyelvfogalmat kell kidolgoznia. Legutóbb Ludwig Wittgenstein osztrák filozófus művelt valami hasonlót, amikor a családi hasonlóság elméletével a nyelvben a kontextust helyezte előtérbe, nem pedig a puszta logikát. A definíciós problémát az okozta, hogy Wittgenstein szerint nem létezik logikailag tökéletes nyelv, ezért univerzális szabályokat sem lehet ezzel kapcsolatban felfedezni. Így Pellegrino és társai sem találhattak olyasmit, ami minden nyelvre igaz lenne.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: