Valóban szabad egy magyar mondat szórendje, pontosabban a mondatrészek sorrendje? Akkor miért nem mondunk olyat, hogy Mindig Jóska levitte a szemetet a szelektívbe? Kálmán László, az MTA nyelvésze elmagyarázza.
Ha alaposan megfontoljuk, hogy pontosan mit számolunk, miben mérjük a gyakoriságokat, és mit veszünk még számításba a gyakoriságokon kívül, olyan összefüggéseket is felfedezhetünk tisztán statisztikai alapon, mint a magyar magánhangzó-illeszkedés, amit pedig a nyers adatok szinte egyáltalán nem mutatnak.
A felhasználók számára írt programok, az alkalmazások, amiket nap mint nap használunk, nem puszta karaktersorozatokat jelenítenek meg, hanem szép színes képernyőket, ábrákkal, képekkel, klikkelhető elemekkel, amik sokszor még mozogni is tudnak.
A beszédünknek a beszédhangok sorozatán kívül még legalább egy összetevője van, a dallam. Úgy is mondhatjuk, hogy az egy másik szólam. Kálmán László elmagyarázza a hangzók képzését, a beszéd szólamait.
Milyenek a magyar mondatok, és hogyan magyaráznánk el őket egy külföldinek? Kálmán László, az MTA nyelvésze mondatfélékről, állítmányfélékről, igés szerkezetekról és a titokzatos Jóskáról, aki vagy be van rúgva, vagy be fog rúgni.
Létezik nyelvi evolúció? Fejlődik egyáltalán egy nyelv? És mi köze az emberek rokonságának a nyelvek rokonságához?
Akármilyen intenzív volt is az ősmagyar és az ótörök érintkezése, a magyarok nem adták fel az uráli nyelvüket (sőt, valószínűleg sok más nyelvet beszélő át is tért a magyar ősére), és a török hatás messze nem volt akkora, hogy az uráli rokonság megkérdőjelezhető legyen.
Feltűnő, hogy a nyelv felfogásában történő változás mennyire párhuzamos a gondolkodás felfogásában történővel. Kálmán László a nyelvészeti paradigmaváltás hátteréről.
Lőttök? Bealszik? Ráír? Hát-tal kezdett mondat? Kálmán László, az MTA nyelvésze nyelvi babonákról, mondvacsinált szabályokról, stigmatizált szokásokól, helyesről és helytelenről, deskriptív és preskriptív nyelvészetről, és arról, milyen nehéz a dolga ma egy pedagógusnak. Vágod?
A programok csak akkor tudnak igazán érdekesen viselkedni, ha kapcsolatba lépnek a külvilággal, ha adatokat tudnak onnan beszippantani, vagy oda kibocsátani; szakszóval úgy mondjuk, hogy adatokat beolvasni (input) és kiírni (output).
Hogyan kell azt elképzelni, amikor egy szóból csápok lógnak ki? És mit jelent az atomizmus és a holizmus, amikor a szavak „jelentéséről” beszélünk? Kálmán László, az MTA nyelvésze elmagyarázza.
Hogyan segíthet az információelmélet abban, hogy megtaláljuk, milyen szavak tartoznak szorosabban össze egy hosszú szövegben (a mondatokon belül), és alkotnak úgynevezett kollokációt?
Egészükben kellene szemlélnünk a vonzatos szerkezeteket, nem úgy, mint a Napot a bolygókkal, vagy az atommagot az elektronokkal. Mondhatjuk például, hogy elnevezésre méltó jelenségekre utaló állandósult szerkezettípusok.
Egyes részterületek megítélésében nagy viták vannak mondjuk a pszichológiában, a történettudományban vagy a szociológiában is, de arra a nyelvészeten kívül csak a filozófiában tudok példát, hogy a leírásnak szinte semmilyen eszközében nincs általános egyetértés.
Kezdjük a kukacoskodást azzal a kérdéssel, amit már az antik filozófusok is feltettek hasonló esetekben: vajon ugyanaz a lény maradt-e a kártyapaklink annak ellenére, hogy alaposan megváltoztattuk?
Miért nincs olyan, hogy „*Kétlem bejön”, csak olyan, hogy „Kétlem, hogy bejön”? Ennek megértésében segít a jelentéstan, a mondattan, de egy kicsit még a kiejtés is. Aki viszont elkülönült nyelvtani modulokban gondolkozik, nehezen definiálja a hogy elhagyhatóságát.
Hogy micsodák is a fogalmak, arról annyi sokat és különfélét mondtak már évezredek óta, hogy ezek után bátran állíthatjuk: fogalmunk sincs róluk.
Annyi biztos, hogy a programozásnak sok köze van a matekhoz, de az vitatható, hogy minden programozónak nagy matekosnak kellene lennie.
Hogy viselkedik az angolban az, hogy 'both'? És a magyarban az, hogy 'minden'? Kálmán László, az MTA nyelvésze rossz hírekkel szolgál azoknak, akik szabályokkal írják le a nyelvi szerkezeteket.
Miért butaság, hogy az ige „cselekvést, történést vagy létezést jelentő szó”? Hogyan segítenek a nyelvészeknek a kétszavas mondatok? Kálmán László, az MTA nyelvésze nem adja fel, tovább csoportosít.
A jelentés fogalmát nem célszerű a megértés sokféle menetéhez és mibenlétéhez kötni. Ezek szerint tehát valami máshoz kellene lehorgonyozni? Vagy hagyjuk meg ilyen lazának? Vagy mondjunk le róla teljesen?
Nagy bajban vagyunk: a magyar jog nagyon alapvető kérdésekben, a szövegek értelmezésében olyan fogalmakra épül, amiknek a leírását jól ellenőrizhető, tételes formában sehol sem találjuk meg.
Kálmán László megígérte, hogy befejezi a kártyákat megkeverő és kiosztó Java-programot, ezt most meg is teszi. De hogy ne csak favágás legyen, egy-két fogalmat is elmagyaráz azért.
Kálmán László, az MTA nyelvésze a Javában mutatja be, hogyan működnek a programozásban az osztályok és a modulok.
Hogyan lehet megállapítani, hogy melyik szófajba tartozik egy-egy szó? Minél többet tudsz a nyelvészetről, annál nehezebb.
Itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk, és írjunk végre egy önálló, működő programot. A Kukucs az új Hello World.
Modul, interfész, implementáció: Kálmán László, az MTA nyelvésze ezúttal OCaml-ban programoz, és még házi feladatot is ad. De nem kell beküldeni!
A legtöbb nyelvész alábecsüli annak a jelentőségét, hogy mennyire eltérően viselkednek az egyes szavak, szócsoportok. Ha valóban aszerint osztályoznánk őket, hogy milyen környezetekben fordulnak elő, kis túlzással minden szó külön szófajt alkotna.
Kálmán László, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa ismét kártyákkal bűvészkedik – ezúttal C-ben, illetve C++-ban. Csak a kezét figyeljék!
Már harmadik elemiben elvont nyelvtani kategóriákkal bombázzák a gyerekeket, amiknek szinte semmilyen szemléleti alapjuk nincs. Hagyjuk a mára teljesen elavult iskolai nyelvtant!
Mitől fog ugyanaz a program a különböző futásaikor más és más viselkedést mutatni? Kálmán László, az MTA nyelvésze Pascalban varázsol a Qubit hasábjain.
Végső soron minden programozási nyelvvel ugyanazt tudjuk megtenni, nem tökmindegy, hogy milyen nyelvet használunk? Nem egészen: van jó sok szempont, ami számíthat.
Vigyázat, a „shoot a buck” nem biztos, hogy jó megoldás! Kálmán László, az MTA nyelvésze kollokációról, idiómákról, entrópiáról és gépi fordításról.
Mi az, hogy program, mire jó, és hol lakik? Kálmán Lászlótól, az MTA nyelvészétől jön a válasz.
Amikor programozol, egy virtuális térben tervezel virtuális lényeket, meg azt, hogy mit tudnak majd azok egymással csinálni. Ugyanakkor a kis elemeket, amiket megírtál, ugyanúgy kell összeilleszteni, mint valami puzzle-ban.
Hogyan mérhetjük meg a nyelvészetben, hogy mekkora az ára a rendetlenségnek? Vagy ami ugyanaz: a rendrakásnak? Mennyi információt hordoz a szóköz, és hány biten lehet eltárolni egy teknős útját?
Hogyan számíthatjuk ki egy teknős entrópiáját?