A visegrádi országok nyelvészei által frissen közzétett, szabadon böngészhető családnévszótár adatai szerint Magyarországon a régió többi országához képest jóval gyakrabban fordult elő, hogy valakit vélt vagy valós származása vagy egy népcsoporthoz való viszonya alapján neveztek el.
Csodaszarvas, szkíta térkép, egyiptomi piramisok, a magyarok és a hunok közötti genetikai rokonság sejtetése: az M5 ismeretterjesztő kisfilmjei értelmetlen vagy hamisított idézetekkel és tudománytalan legendákkal illusztrálják a nyelvész szakértők mondandóját.
Létezhet-e egyszerre többfajta igazság? Miért versenyezhet 2024-ben az USA elnökségéért két hülyén viselkedő öregember? A Határtalan tudásban, a CEU és a Qubit közös podcastjának legújabb adásában Pléh Csaba akadémikussal, kognitív kutatóval Fábri György, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar docense beszélget.
Minden eddiginél jobb eredményt ért el a magyar csapat a Bulgáriában megrendezett nyelvészeti diákolimpián. A verseny jöhetett volna Magyarországra is, de a Belügyminisztérium „a háborús veszélyhelyzet és az energiaárak alakulása” miatt nem támogatta a hazai rendezést.
Egy 33 fős nemzetközi kutatócsoport a közös mintázatok alapján rajzolta meg a több mint 100 élő és félszáz holt nyelv családfáját.
Arra igyekeztek rájönni, hogy vannak-e a vulgáris szavaknak univerzális szabályaik a legkülönbözőbb nyelvek között. Mint kiderült, vannak.
Korábban azt hitték, hogy csak az emberek képesek felfogni azt, hogy jelentéssel bíró struktúrák szerepelhetnek egy másik struktúrán belül, később rájöttek, hogy erre a majmok is képesek. Most kiderült, hogy a varjak is.
Minden nép és kultúra ismeri a káromkodást és a szitkozódást – valószínű, hogy már a neandervölgyiek is eleresztettek egy fűzfán fütyülő rézangyalozást, amikor az ujjukra csaptak a szakócával. De miért káromkodunk?
Veszelszki Ágnes újmédia-kutató a Budapesti Corvinus Egyetemen vezeti a CGI-Deepfake kutatócsoportot, amely elkészítette az első magyar deepfake-felmérést. Itthon még csak szórakoztató tartalmakat gyártanak a médiahamisítók, de a technológia terjedésével egyre kevésbé lehet majd hinni a szemünknek és a fülünknek, ami információs káoszt okozhat.
A metaforikus kifejezések kulcsszerepet játszanak a tudományos nyelvben és kommunikációban, de a klímaváltozás olyan metaforái, mint az „üvegházhatás”, a „lábnyom” vagy a „takaró” egyáltalán nem képesek beteljesíteni szemléletformáló szerepüket. A nyelvi keretezés, a kifejezések pontossága, a hívószavak érzelmi tartalma ugyanakkor döntően befolyásolhatja a cselekvési hajlandóságot és ezen keresztül az emberi civilizáció túlélési esélyeit.
A kiváló tudósra, a nemrég elhunyt Kálmán Lászlóra, a Qubit munkatársára kollégája, Mártonfi Attila emlékezik.
63 éves korában meghalt Kálmán László, a Nyelvtudományi Kutatóközpont főmunkatársa, a Qubit szeretett és megbecsült állandó szerzője.
Az iskolai „nyelvtanok” nagyon magabiztosan állást foglalnak olyan kérdésekben is, amikről maguknak a nyelvészeknek egyáltalán nincs egyöntetű véleményük. Ilyen jelenség a zéró, vagyis nem hangzó elemek szerepe a nyelvi szerkezetekben.
A természetes nyelv jelentéstanában fontos, sőt elengedhetetlen szerepet játszanak az alternatív univerzumok, de ne gondoljuk, hogy ha sok-sok alternatív világot feltételezhetünk, az egy csapásra minden problémánkat megoldja. Sőt, ahogyan lenni szokott, egy csomó új problémát hozhat magával, írja Kálmán László nyelvész.
A magyar miniszterelnök kövérségére tett megjegyzés vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szövegkörnyezetet és a nyelvészeti pragmatika alaptételeit. Nem mondhatjuk azt, hogy „semmi baj ezzel, megkérdezték, hogy mi a különbség, és ő tényszerűen igazat válaszolt”.