Az emberiség már azelőtt is fogyasztott állati eredetű tejtermékeket, hogy a szervezete alkalmazkodott volna a tejben lévő tejcukor feldolgozásához. Egy nemzetközi kutatócsoport a hatezer évvel ezelőtt, az újkőkorszakban élt, már mezőgazdasággal is foglalkozó emberek fogain talált fogkő vizsgálatából jutott erre a következtetésre. 

Régóta fennálló vita a populációgenetikusok és az őskorkutatók körében egyaránt, hogy vajon az emberiség mikor vetemedett először tejfogyasztásra. Noha a szarvasmarhatartás már körülbelül tízezer éves, a tejcukor emésztésének képessége a populációgenetikai kutatások alapján lényegesen később alakult ki. Evolúcióbiológusok az 1970-es évektől cikkeznek arról, hogy a felnőttkori tejemésztés képességéért felelős génekkel elsősorban az ősi pásztorkodó népek leszármazottai bírnak. 

Csakhogy később, amikor azonosították a szóban forgó génvariánst az ezredforduló után, az is kiderült, hogy a génváltozat csak Észak-Európában gyakori, miközben a dél-európai vagy az afrikai lakosság körében nem túl elterjedt – pedig ezeken a területeken is általános a felnőttkori tejemésztési képesség. 

Azóta az is kiderült, hogy a tejcukoremésztés képességének több génváltozata is kialakult. A skandináv lakosság magas arányú, 90 százalék feletti tejemésztő képességét kölcsönző, 5-6 ezer évvel ezelőtt kialakult génvariáns mellett egy másik, mindössze 3-4 ezer évesnek saccolt afrikai mutációt is azonosítottak. Az afrikai génváltozat ráadásul a jelek szerint lényegesen hatékonyabbnak is bizonyult, a kutatók szerint ugyanis az észak-európainál jóval gyorsabban terjedt.

Most akkor mi az élet, erő, egészség?

Akárhogyan is, a mostani, tejtermékfogyasztásról árulkodó 6000 éves fogkőleleteket egyik génváltozat se nagyon magyarázza. Mint arról a Qubiten korábban már írtunk, a tejcukor emésztésére képes, laktázperzisztens embereket legkorábbról mindeddig csak az i.e. 3000 utáni időkből találtak. Mint ahogy arra sem sikerült mindeddig megbízható válaszokat találni, hogy az eurázsiai sztyeppéken élő, elsősorban pásztorkodással és állattartással foglalkozó populáció körében miért olyan magas, esetenként akár 60-80 százalékos a laktózintoleranciával küzdők aránya.

A kőkorszaki tejfogyasztás nyomaira bukkant brit-kanadai-dán kutatók szerint erre kétféle magyarázat lehetséges. Elképzelhető, hogy a neolitikumban élt emberek – tapasztalati úton – tisztában voltak a felnőttkori tejfogyasztás kényelmetlen következményeivel, ezért egyszerre legfeljebb csak minimális mennyiségű nyers tejet fogyasztottak. Ennél is valószínűbb azonban, hogy a tejet kizárólag feldolgozott formában, joghurttá, tejföllé, kumisszá savanyítva, valamint sajttá alakítva fogyasztották. 

Miközben a laktózintolerancia mára afféle népbetegségnek számít, sokan inkább azon az állásponton vannak, hogy az emberiség helytelenül közelít a tejcukor felnőttkori emészthetőségének a kérdéséhez. A tejcukor emésztéséhez szükséges enzim termelődése ugyanis az emberiség nagyobb részénél egyszerűen megszűnik az anyatejes táplálás lezárultával. 

Egy 2010-es tanulmány szerint az emberiség kétharmada nem tudja felnőtt korában megemészteni a tejcukrot. Eszerint az álláspont szerint a tejcukor emésztésének a képtelensége nem valamiféle kezelendő betegség:  a laktózintolerancia az ember természetes állapota. 

Érdekel az emberi faj múltja és jövője? Gyere te is Qubit Live-ra! Szeptember 16-án, hétfőn a Trip hajón, lapunk második közösségi eseményén az egyre hangosabban dübörgő DNS-forradalom legújabb irányaival, magyarországi vonatkozásaival foglalkozunk. Jegyek itt kaphatók.