Szövik a hálójukat a halászok, komoly veszélybe kerültek a tengeri homályzóna szörnyei

A harmincas évek előtt a kutatók sem tudtak sokat a 200-1000 méteres tenger alatti mélység között húzódó mezopelágikus, vagy közkeletűbb nevén homályzónáról. Annyi bizonyos, hogy hatalmas területről van szó, amely hihetetlenül gazdag élővilággal rendelkezik. Az első szonármérések alapján úgy tűnt, hogy a tenger mélye helyet változtat, ezt pedig az a rengeteg ingázó hal okozta, amely a mélyebb területekről közelebb vonul a felszínhez táplálkozni. Ezek viselkedését csak a tengeralattjáró drónok megjelenésével tanulmányozták alaposabban, de sokukról még így sem tudják a kutatók, hogy pontosan hogyan szaporodnak, mivel táplálkoznak, vagy hogy egyáltalán mennyi van belőlük. 

Annyit tudunk, hogy sok: az oceanográfusok becslései szerint az itt élő nagyszájúhal-alakúak számítanak a világ legnagyobb számban előforduló gerinceseinek. Peter C. Davidson, a kaliforniai nonprofit szervezet, a Farallon Institute halkutatója szerint a csirkék a fasorban sincsenek, ha számokról van szó: a Cyclothone nemzetséghez tizenhárom faj tartozik, és annyi van belőlük, hogy az óceán minden négyzetméterére jutna egy. 

Ezekből rengeteg vanFotó: Youtube

Pontos becslés még nem született a halak számáról, de több mint valószínű, hogy ezek az állatok számítanak a Föld mennyiségi rekordereinek. Néhány évvel ezelőtt még úgy gondolták, hogy csirkéből van legtöbb a világon: Noah Strycker amerikai madárrajongó író szerint 24 milliárdot tartanak belőlük, de ez semmi ahhoz képest, hogy a tenger mélyén több billiárd gonostomatidae is élhet. És ez még csak a jéghegy csúcsa: miután hatalmas területről van szó, eltérő sótartalommal, hőmérséklettel és mélységgel, több, még ismeretlen fajnak is otthont adhat. Egy 2018-as kutatás szerint (súlyra legalábbis) több hal található itt, mint a világ összes haltenyészetében együttvéve – igaz, hogy pontosan milyen fajokról van szó, azt még kutatják.

Az egyik utolsó érintetlen vadon

Heidi Sosik, a Woods Hole oceanográfiai kutatóintézet biológusa szerint a tudósoknak márpedig sietniük kell, ha pontosabb képet akarnak kapni erről a javarészt feltérképezetlen területről, a halászati ipar ugyanis legalább annyira érdeklődik a mezopelágikus zóna iránt, mint a tudomány. Annak ellenére, hogy már az itt élő halak gyomrában is találtak műanyagot (nem csoda: a Mariana-árok fenekén is akad néhány nejlonzacskó), a terület a Föld kevés megmaradt érintetlen vadonjának tekinthető, de ez az ökoszisztéma hihetetlenül sérülékeny is. A Greenpeace szerint a mélyben meginduló rákászat veszélybe sodorja az ökoszisztémát, elsősorban az sarki élővilágot, és felborítja a táplálkozási láncot, ami ebben a közegben különösen összetettnek tűnik. 

A világhírű kaliforniai tengeriállat-kert, a Monterey Bay Aquarium kutatóintézete harminc éve tanulmányozza a homályzóna élőlényeit. Az általa vezetett kutatás főként azzal foglalkozik, hogy melyik állat mire vadászik – viszont ha elfogy a krill (az ebből gyártott készítményekre egyre nagyobb igény mutatkozik a piacon), ez a tápláléklánc is jóvátehetetlenül sérülhet. Ez nemcsak környezetvédelmi szempontból aggasztó, hanem a halászat, végső soron pedig az egész bolygó miatt is az: a medúzától a pingvinen át az emberig mindenki megérezheti a hatását. A legfőbb problémát ennek a komplex rendszernek a klímára gyakorolt hatása jelenti.

Természetes szénpumpa

A homályzóna ugyanis fontos szerepet játszik a szén megkötésében is: Ken Buesseler, a massachusettsi Woods Hole-ban székelő oceanográfiai intézet, a WHOI kutatója szerint a karbonciklusban elengedhetetlen szerepet játszik az óceán mélye. Amikor tömegesen a felszín felé mozognak, a terület élőlényei nemcsak a haditengerészet szonárjait zavarják össze, hanem szenet is mozgatnak. Olyan mértékű ismétlődő migrációs eseményről van szó, amelyet a korai radarok először a tengerfenék mozgásaként érzékeltek: a kutatók már akkor tudták, hogy óriási halrajok vándorolnak a tenger mélyén, de maga a radarriasztás is mutatja, milyen tömegek mozdulnak meg itt. Az élőlények a mozgás során fitoplanktont és szenet tartalmazó részecskéket is esznek, a szenet pedig a tenger fenekére juttatják.

Emiatt, illetve az emberi tevékenység által többé-kevésbé érintetlen környezet fenntartása érdekében szorgalmazzák azt a kutatók, hogy minél nagyobb területet nyilvánítsanak védettnek a partoktól távol. Ez a cél szerepel az ENSZ klímavédelmi tervében is: az eddigi tárgyalások során ugyan nem sikerült megegyezni, de a tervek szerint 2020 tavaszán tető alá hozzák a megállapodást. 

Ebben a tervek szerint mindenkinek az érdekeit figyelembe kívánják majd venni, ide értve az őslakosokat is, de a jelenleginél szigorúbb feltételekhez kötik majd a halászatot. Porter Hoagland, a WHOI kutatója szerint már egy évtizede tárgyalnak a fokozottabb óceánvédelemről, de most kezd csak körvonalazódni, hogy ez pontosan milyen keretek között működhet majd. Az mindenesetre biztató, hogy az egyeztetésen részt vevő országok, köztük az Európai Unió tagállamai, illetve Kína és Oroszország képviselői is valódi előrelépésre számítanak.

A zavarosban halásznak

Hoagland szerint jelenleg a Föld óceánjainak mindössze 1 százaléka védett, ezt az arányt 2030-ra 30 százalékra emelnék. A szakértő szerint az, hogy a kutatók még időben felismerték a mezopelágikus zóna fontosságát és sebezhetőségét, olyan lehetőség lehet, amely csak egyszer adatik meg egy életben: az emberiség esélyt kapott arra, hogy időben lépjen a terület védelmében. A nemzetközi vizek védelme mellett a fenntartható, környezetbarát megoldásokhoz további kutatások szükségesek: egyelőre az itteni biomassza tömegét sem tudják biztosan megbecsülni, ezért pedig a fenntartható halászatról sem tudnak becsléseket adni. 

Eddig nem érte meg halászni ebben a mélységben, de ahogy fejlődik a technika, nemcsak a tudósok kerülnek közelebb ezekhez a homályos vizekhez, hanem a halászok is: az innen kitermelt halakból leginkább haleledel és egyéb készítmények lesznek. A piac pedig folyamatosan éhes a halra, nem csoda, ha egyre többen látják meg benne a lehetőséget. Mark Abbott, a WHOI elnöke szerint mindenképpen nemzetközi lépésekre van szükség: amíg nem szabályozzák a kérdést, mindenképpen lesz valaki, aki ténylegesen a zavarosban akar halászni.