Sokkal bonyolultabb a bogárcsigák lelki élete, mint eddig hittük
A bogárcsigák ősei, a trilobiták már 500 millió évvel ezelőtt is jelen voltak a kambriumi időszak tengereiben – ezek voltak az első élőlények, amelyek össze tudtak gömbölyödni, ha fenyegetve érezték magukat. Ebben hasonlítanak rájuk a szintén primitív élőlényeknek tekintett mai bogárcsigák (Polyplacophora) osztályának tagjai is, de Julia Sigwart írevolúcióbiológus szerint nem ez az egyetlen ok, amiért ezek az állatok labdává gömbölyödnek – ami azt is jelenti, hogy ezek a puhatestű állatok jóval komplexebben viselkednek, mint eddig hitték.
A bogárcsigák nem csigák, de nem is bogarak; hátukat a neves német zoológus, Alfred Brehm leírása szerint „megnyúlt héj borítja, amelyet 8, egymás mögött sorakozó lemez alkot”, ezeket kitines gyűrű fogja össze.
Sigwart szerint nem egyértelműen jó stratégia összegömbölyödni, ha ragadozók fenyegetik az állatot: szerinte egy kisebb bogárcsigát a ragadozók egy az egyben bekapnak, ha labdává hajtogatja magát, így kell lennie még valamilyen oka ennek a viselkedésnek. Az evolúcióbiológus szerint van is: egy labda könnyebben görög a tenger fenekén, ezek a puhatestűek pedig éppen erre használják a képességüket.
A legtöbben nem éppen a tudatosságra asszociálnak, ha puhatestűekről van szó, Sigwart szerint viszont az, hogy a bogárcsigák képesek szándékosan, akár helyváltoztatási szándékkal is összegömbölyödni, arra utal, hogy valamilyen mértékben képesek döntéseket hozni.
A megfontolt puhatestű
Sigwart elismeri, hogy az összegömbölyödés szolgálhat önvédelmi célokat is, de amellett érvel, hogy nem minden esetben ez váltja ki belőlük ezt a viselkedést. Ezeknek az állatoknak a hátán található héjuk nehezebb, mint a talpuk, így könnyen előfordulhat, hogy a hátukon landolnak – ebben az esetben is hasznos, ha inkább összegömbölyödnek, és megvárják, míg megfelelő pozícióba forgatják őket az áramlatok.
A kutatók a kísérlet során egy akváriumban a hátán fekvő bogárcsiga mellé elhelyeztek egy tengeri csillagot, és arra jutottak, hogy ezek az állatok inkább megpróbáltak kinyújtózkodni, ezzel felfedve a sebezhető talpukat, mint hogy összegömbölyödjenek – vagyis mérlegelték, hogy vajon mi éri meg nekik jobban, gömbölyödni vagy nyújtózkodni. Sigwart szerint további kutatások szükségesek a témában, de annyi már kiderült, hogy még ezek a rendkívül primitívnek tartott élőlények sem feltétlenül olyan egyszerűek, mint ahogy tekintünk rájuk. Ez persze még nem jelenti azt, hogy ezek az állatok a szó szoros értelmében vett tudattal is rendelkeznének: az amőba, amit tényleg nehéz lenne valami intelligenciához hasonlóval vádolni, szintén úgy viselkedik, mintha lenne akarata, de a puhatestűek esetében ez már nem tűnik annyira abszurd feltételezésnek.