Sokkal bonyolultabb a bogárcsigák lelki élete, mint eddig hittük

A bogárcsigák ősei, a trilobiták már 500 millió évvel ezelőtt is jelen voltak a kambriumi időszak tengereiben – ezek voltak az első élőlények, amelyek össze tudtak gömbölyödni, ha fenyegetve érezték magukat. Ebben hasonlítanak rájuk a szintén primitív élőlényeknek tekintett mai bogárcsigák (Polyplacophora) osztályának tagjai is, de Julia Sigwart írevolúcióbiológus szerint nem ez az egyetlen ok, amiért ezek az állatok labdává gömbölyödnek – ami azt is jelenti, hogy ezek a puhatestű állatok jóval komplexebben viselkednek, mint eddig hitték.

A bogárcsigák nem csigák, de nem is bogarak; hátukat a neves német zoológus, Alfred Brehm leírása szerint „megnyúlt héj borítja, amelyet 8, egymás mögött sorakozó lemez alkot”, ezeket kitines gyűrű fogja össze.

Egy gyönyörű grönlandi bogárcsiga, a Tonicella rubraFotó: Franco Banfi/Biosphoto

Sigwart szerint nem egyértelműen jó stratégia összegömbölyödni, ha ragadozók fenyegetik az állatot: szerinte egy kisebb bogárcsigát a ragadozók egy az egyben bekapnak, ha labdává hajtogatja magát, így kell lennie még valamilyen oka ennek a viselkedésnek. Az evolúcióbiológus szerint van is: egy labda könnyebben görög a tenger fenekén, ezek a puhatestűek pedig éppen erre használják a képességüket.

A legtöbben nem éppen a tudatosságra asszociálnak, ha puhatestűekről van szó, Sigwart szerint viszont az, hogy a bogárcsigák képesek szándékosan, akár helyváltoztatási szándékkal is összegömbölyödni, arra utal, hogy valamilyen mértékben képesek döntéseket hozni. 

A megfontolt puhatestű

Sigwart elismeri, hogy az összegömbölyödés szolgálhat önvédelmi célokat is, de amellett érvel, hogy nem minden esetben ez váltja ki belőlük ezt a viselkedést. Ezeknek az állatoknak a hátán található héjuk nehezebb, mint a talpuk, így könnyen előfordulhat, hogy a hátukon landolnak – ebben az esetben is hasznos, ha inkább összegömbölyödnek, és megvárják, míg megfelelő pozícióba forgatják őket az áramlatok. 

A kutatók a kísérlet során egy akváriumban a hátán fekvő bogárcsiga mellé elhelyeztek egy tengeri csillagot, és arra jutottak, hogy ezek az állatok inkább megpróbáltak kinyújtózkodni, ezzel felfedve a sebezhető talpukat, mint hogy összegömbölyödjenek – vagyis mérlegelték, hogy vajon mi éri meg nekik jobban, gömbölyödni vagy nyújtózkodni. Sigwart szerint további kutatások szükségesek a témában, de annyi már kiderült, hogy még ezek a rendkívül primitívnek tartott élőlények sem feltétlenül olyan egyszerűek, mint ahogy tekintünk rájuk. Ez persze még nem jelenti azt, hogy ezek az állatok a szó szoros értelmében vett tudattal is rendelkeznének: az amőba, amit tényleg nehéz lenne valami intelligenciához hasonlóval vádolni, szintén úgy viselkedik, mintha lenne akarata, de a puhatestűek esetében ez már nem tűnik annyira abszurd feltételezésnek.