Záhony a rendszerváltozás egyik legnagyobb veszteseként emlegetett település az ország észak-keleti csücskében, az ukrajnai határ mellett. Az 1950-es években még pár száz fős faluból két évtized alatt 4-5 ezres településsé duzzasztott Záhonyt 1989-ben avatták várossá. Gyors fejlődését a hiánygazdaság kellős közepén a vasútnak köszönhette.
Az alig 60 éve még két vágánypárból álló záhonyi vasúti átrakó az 1980-as évekre közel 100 négyzetkilométernyi, gépesített, a környékbeli falvak határterületeit is felszippantó üzemi területté fejlődött. Az újonnan kiépült vasúti üzemegységek tőszomszédságában akkor modernnek számító lakótelepek épültek, a MÁV saját bölcsődét, óvodát, orvosi rendelőt működtetett, a vasút gyakorlatilag önálló várossá nőtte ki magát.
A település várossá avatása után egyetlen évvel, a rendszerváltó politikai erők által elzavart szovjet csapatok nagy része itt távozott az országból. A nem éppen könnyes búcsút azonban Záhony is megsínylette. A korábbi évi 18 millió tonnás vasúti áruforgalom egyik napról a másikra a töredékére, 2-2,5 millió tonnára csökkent. Miután az oroszok éveken keresztül hiába próbálták a magyar gazdasági kapcsolataikat újjáéleszteni, a nyugati irányú áruforgalmuk kezelésére alternatív útvonalakat kellett kiépíteniük. Ez, illetve a központi irányítású MÁV feldarabolása, valamint a vasúti infrastruktúra használatát szabályozó későbbi üzletpolitikája végképp aprócska macskabejáróvá zsugorította a Kelet egykori kapuját.
photo_camera
A záhonyi vasúti átrakó körzethez tartozó „csúszda” Eperjeske-Átrakó területén. Az 1973-ban felépített üzemi egységet 1999-ben újították fel. Az emeletes rendszerben épített sínpárok közül a felső a széles, míg az alsó a normál nyomtávolságú. A felülre a túloldali dobról érkező szerelvények nyitható aljú vagonjaiból az áru (például vasérc) a csúszdaszerű tömlőkön át ömlik a normál vagonokba.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
A záhonyi vasúti átrakó körzethez tartozó „csúszda” Eperjeske üzemi területén. Az egymás felett kialakított sínpárok közül a felső, széles nyomtávolságún álló vasúti kocsikból a csúszdaszerű tömlőn keresztül ömlik az áru (például vasérc) az alul álló normál vagonokba.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Záhonyi vasúti átrakó körzet, Eperjeske „csúszda”, felső, széles nyomtávolságú vágánypár.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Záhonyi vasúti átrakó körzet: az átrakott vagonok űrtartalmának tömörítéséhez, kotrásához használt üzemi munkagép
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Záhonyi vasúti átrakó körzet, Eperjeske „csúszda”. A záhonyi vasúti átrakó körzet területén a rendszerváltozás előtt évente kezelt mintegy 18 millió tonnányi átmenő áru egyik napról a másikra a töredékére csökkent. Miközben az ezredfordulón mindössze 2-2,5 millió tonnányi éves áruforgalmat tavalyelőttre sikerült 4 millióra feltornászni, a záhonyi átrakónál lényegesen kisebb szlovákiai Ágcsernyő állomás átmenő forgalmát mindez idő alatt a többszörösére, évi 14 millió tonnára növelték.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
A mintegy 100 négyzetkilométernyi összterületű záhonyi vasúti átrakó körzet eperjeski üzemi területén darus átrakást is végeznek. Mára az átrakás túlnyomó része gépesített. Az 1970-es évek végéig azonban szinte mindent kézi erővel raktak és fejtettek át a széles és normál nyomtávú vasúti vagonok egyikéből a másikba.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Eperjeske-Rendező pályaudvar, záhonyi vasúti átrakó körzet
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
A mintegy 100 négyzetkilométeres záhonyi átrakó körzet rendező pályaudvara, Eperjeskén. A vasúti kocsiknak egy gurítódombon lendületet adva rendezik szerelvényekké a vagonokat.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Vágányfék: az 1990-ben ideológiai okokból behúzott fék beragadt. A Nyugat-Európából Ukrajnán keresztül Oroszországba irányuló vasúti forgalom elkerüli a záhonyi vasúti átrakó körzetet.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Vagonrendezés a záhonyi vasúti átrakókörzet Eperjeske-Rendező pályaudvarán
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Megállt az idő: a vagonrendezés irányítására használt irányítópult Eperjeske-Rendező pályaudvaron
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Eperjeske-Rendező pályaudvar: a vasúti kocsik megfelelő sínekre rendezése utolsó fázisaként, a vasutasok a gurítódomb alján a sárga ékszerű papucsok sínekre helyezésével állítják meg teljesen a már lendületüket vesztett vagonokat.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Sugárzásmérő berendezés a sínek két oldalán, Eperjeske-Rendező pályaudvaron. A sugárzásmérőket az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset után szerelték fel a záhonyi vasúti átrakó körzet területén.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Az Ukrajna felől érkező széles nyomtávolságú szerelvényeket röntgenkapu segítségével vizsgálják át csempészáru után kutatva.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Záhonyi könnyűolaj-átfejtő: a vasúti szerelvényt traktor segítségével húzzák a helyére az átfejtéshez.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Záhonyi könnyűolaj-átfejtő. A bal oldalon a háttérben látható, mára használaton kívüli épületben a falakra szerelt hatalmas hősugárzók segítségével fűtötték fel a vasúti kocsikat, hogy az azokban lévő, normál levegőhőmérsékleten szilárd halmazállapotú árut (például a cukorrépa-feldolgozás melléktermékeként keletkező melaszt) a széles vagonokból normálba fejthessék át, vagy fordítva. A több milliárd forintos beruházásból felépült modern berendezések a mai szállítási volumen többszörösét tudnák kiszolgálni.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Záhonyi könnyűolaj-átfejtő: mire a modern átfejtő megépült, az itt kezelt áru mennyisége a töredékére csökkent.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Záhonyi vasúti átrakó körzet: nehézolaj-átfejtő, Komoró. A több milliárd forintból telepített, úgynevezett finn technológiás nehézolajátfejtő berendezést (balra) élesben gyakorlatilag egyszer sem használták. A technológia lényege, hogy a dugattyúszerű berendezésekből egy tű vezethető a veszélyes árut, például pakurát szállító vagonokba. A tű hőt ad le, ez hevíti fel a normál levegőhőmérsékleten szilárd halmazállapotú pakurát (a kőolajfeldolgozás melléktermékét) addig, amíg az folyékonnyá, vagyis egyik vagonból a másikba átfejthetővé nem válik. A technológia biztosítja, hogy a vagonokat ne kelljen környezetszennyező módon kívülről felfűteni az átfejtéshez. Mire a berendezés megépült, az ezzel átfejtendő pakura vasúti szállítása - európai uniós előírások miatt - megszűnt. Az ugyancsak a záhonyi átrakó körzetben mintegy 32 milliárd forintnyi európai uniós támogatásból létrehozott fényeslitkei ipari park és az ahhoz vezető infrastruktúra hasonlóképpen kihasználatlan, mint a komorói vagy a záhonyi modern berendezések.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Az ország egyetlen vámszabadterülete ugyancsak üresen árválkodik a záhonyi vasúti átrakó körzet területén. A 17 ezer négyzetméternyi terület lekerítésétől - éppúgy, mint az 1990-es években a különleges vállalkozási övezetektől - azt várták, hogy újra fellendíti a kelet-magyarországi település fejlődését. Csakhogy a vállalkozók és a kereskedők akkor is, ezúttal is elmaradtak. Egyesek szerint a térség a szerencsétlen körülmények, például a gazdasági válság, illetve az ukrán-orosz konfliktus áldozata. Mások azonban úgy vélik, hogy a törvényi garanciák hiánya és a helyi, valamint az országos állami vezetés érdektelensége vezet az évtizedek óta tartó lejtmenethez.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Megállt az idő: gazzal benőtt vasútikocsi-tengelyek a helyiek által csak 500-as néven ismert záhonyi tengelyátszerelő műhely területén.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Tengelyátszerelés a helyiek által csak 500-as néven emlegetett vasúti tengelyátszerelő műhelyben. Azokon a vasúti kocsikon, amelyek valamilyen okból nem rakodhatók vagy fejthetők át, át kell szerelni a normál nyomtávú tengelyeket szélesre, vagy fordítva. Mindezt évtizedek óta kézi erővel végzik.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Az 500-as egyik műszakvezetőjének elmondása szerint az 1980-as évek végén műszakonként 60, azaz egyetlen nap alatt 120 (évente mintegy 40 ezer) vasúti kocsit tengelyeztek át. Mint arról más helyi vezetők említést tettek, a forgalom csökkenése miatt 2014-ben egész évben mindössze néhány száz kocsi áttengelyezésére volt szükség. Idénre a vasúti forgalmat sikerült annyira feltornászni, hogy az év első háromnegyedére nagyjából 4-5 ezer áttengelyezett kocsin voltak túl.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Átszerelésre váró vasútikocsi-tengelyek a záhonyi átrakó körzet 500-asként emlegetett üzemi területén.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Záhonyi vasúti Tisza-híd. A híd túloldala már Ukrajnához tartozik.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
photo_camera
Gőzmozdony a személyforgalmi vasútállomás épülete mellett Záhonyban. A települést az 1970-es évektől központi irányítással, mesterségesen duzzasztották várossá, a vasúti üzemre alapozva. Záhonyban az 1980-as évek végére önálló vasúti igazgatóságot hoztak létre. A rendszerváltozás után viszont a körzetet visszacsatolták a debreceni MÁV-igazgatósághoz, átfogó fejlesztési tervet az 1990-es évek óta nem sikerült a kelet-magyarországi határvárosban életbe léptetni.
Fotó:
Balázs Zsuzsanna
Cikkünk a záhonyi vasúti átrakó körzet gazdasági viszonyairól:
