Balkezes nők agyának vizsgálata írhatja át a szaglás eddig ismert neurobiológiáját
Az emlősök agyában található szaglógumó (Bulbus olfactorius) elengedhetetlen az illatok és szagok azonosításához, tér- és időbeli kódolásához. Legalábbis a neurobiológia jelenlegi állása szerint.
Egy izraeli kutatócsoport a Neuron folyóiratban publikálta kutatási beszámolóját, megdöbbentő eredményekkel. Röviden: a neurobiológusok meghökkentő anomáliára bukkantak, amikor két egészséges nő agyát funkcionális MRI vizsgálatnak vetették alá, és nem találták a szaglógumókat. Az alanyok szaglása (ahogy minden más érzékelésük is) sokkal jobb volt az átlagosnál – ezt a neurológiai protokollhoz tartozó kontrollkísérletekkel bizonyították. Az érdekesség az volt, hogy mindkét alany balkezes volt.
Az eredményeket összevetették 1113 személy, köztük 606 nő agyának MRI-felvételeit tartalmazó Human Connectum Project adatbázisával, amiből kiderült, hogy az ott tárolt női agyakról készült felvételek 0,6 százalékánál nem volt látható a szaglógumó, és ami még meglepőbb: a balkezes nőknél ez az arány 4,25 százalékot mutatott. Ráadásul egyiküknek sem volt semmiféle szaglászavara, még diagnosztizálatlan sem. A slusszpoén, hogy egyetlen férfi agyfelvételein sem tapasztaltak efféle hiányt.
Érzelmes illatok és az anozmia
Az orvostudomány és a neurobiológia jelenlegi állása szerint a szaginger feldolgozásában részt vevő, az orr szaglóhámja és a szaglókéreg közötti szaglógumó a limbikus rendszerben, a hippokampusz és az amigdala szomszédságában helyezkedik el, vagyis az emlékezés és az érzelmek, hangulat, motiváció feldolgozásában fontos területek vannak a közelében. A limbikus rendszer szoros kapcsolatban van a hormonális rendszer idegi szabályozásáért felelős hipotalamusszal is, ami magyarázhatja, hogy a szagok tudat alatt hogyan hatnak a viselkedésre.
A szagingerületek a limbikus rendszeren túl eljutnak az agy elsődleges érzékelő központjába, a talamuszba, illetve az érzékelés nagyagyi központjába, a nagyagy homloki, frontális lebenyébe is, ahol összekapcsolódhatnak a többi érzékszervből érkező ingerületekkel. A látás, hallás, tapintás érzékszerveiből érkező ingerületek nem haladnak át a limbikus területen, kutatók szerint ez is magyarázhatja a szaglóérzékelés különleges sajátosságát, a többi érzékszervnél erősebb érzelmeket kiváltó, illetve emlékeket idéző hatását.
A szaglászavarok egyik legfőbbike, az anozmia a világ népességének körülbelül 1 százalékát érintő rendellenesség – a szagérzékelés képességének az elvesztését, illetve hiányát jelenti. Többnyire influenza, vírusfertőzés, orrot, fejet ért sérülés következménye, igen ritkán veleszületett állapot. Gyógyulása, annak ideje és mértéke a kiváltó októl függ elsősorban. Előfordulhat, hogy az ízérzékelés hiánya társul hozzá.
Az abszolút anozmia a szagérzékelés teljes hiánya, a funkcionális a gyakorlatilag hasznavehetetlenül alacsony fokú szagérzékelés. Több fogalom is kapcsolódik hozzá. A hipozmia a csak részben elveszített szaglóképesség. Parozmia esetén téves, eltorzult, kellemetlen, kakozmia esetén undort keltő szagélmény jelentkezik. Normozmia az átlagosan normális, a hiperozmia a különlegesen érzékeny szaglás megnevezése. A fantozmia nem létező, hallucinált szagok érzete.
Balkezesség és az agyi plaszticitás
Az izraeli kutatók a fenti szaglászavarok egyikét sem tapasztalták az általuk vizsgált két alanynál, ezért többféle magyarázattal is előálltak.
Ezek közül az egyik az, hogy a két alany agyából mégsem hiányzik a szaglógumó, csak olyan kicsi, hogy az orvosi képalkotó berendezés nem mutatta ki.
A kutatók másik magyarázata szerint az emberi agy alkalmazkodási képessége rejlik a jelenség mögött. A neurobiológiai szakirodalom ismer olyan eseteket, amikor a születéskori szaglógumóhiány nélkül is kialakult az ép érzékelés, köszönhetően az agy hihetetlen plaszticitásának, ami a balkezeseknél fokozottan érvényesül.
A harmadik teória formabontóbb magyarázattal szolgál. E szerint a Bulbus olfactorius valódi funkciója nem a szagok felismerése és azonosítása, hanem csak és kizárólag az illatmolekulák forrásának térbeli detektálása, vagyis a helymeghatározás.
Az izraeli kutatók szerint az utóbbi két eset valamiféle sajátos együttállása lehet legközelebb az igazsághoz. Vagyis a balkezességgel együtt járó fokozottabb plaszticitás és a szaglógumók pontosított funkciója állhat a tudományos anomália hátterében. Ez esetben viszont át kell írni a tankönyveket, ám addig még több évnyi kutatómunkára lesz szükségük, mindenekelőtt azért, mert eddig csupán két balkezes nőnél tapasztaltak ilyesmit.
Kapcsolódó cikkeink korábbról: