A magyar természettudományos folyóirat, amely még a Nature-t is megelőzte

Az osztrák császársággal való 1867-es kiegyezés után Magyarországon is viharos gyorsasággal indult meg a gazdasági, a műszaki-technológiai fejlődés. Ehhez kapcsolódott a természettudományok előrelépése is, amit nagymértékben segített az 1869 januárjában megjelent Természettudományi Közlöny. Az első szám beköszöntőjében Szily Kálmán főszerkesztő a következőket írta:  

„Mi, magyarok büszkén állíthatjuk, hogy politikai képzettség tekintetében hazánk Európa államai között díszes állást vívott ki magának, büszkén állíthatjuk, hogy hasonló politikai fejlettséggel csak a Nyugat civilizált népei dicsekedhetnek, s végre büszkén állíthatjuk, hogy vannak politikusaink, kiket nagy nemzetek hasonló büszkeséggel neveznének magukénak. Ha azonban a tapasztalás azt tanítja is, hogy a politikai fejlődéssel a civilizáció, a tudományok elterjedése karöltve halad előre, nálunk kivételre találunk; nálunk a politikai vívmányok mellett minden másnemű fejlődés háttérbe szorul.” 

Ma talán kevesen gondolnák így, de ne feledjük, hogy 1867 után vagyunk két évvel, a Deák Ferenc vezetésével kiharcolt kiegyezés után. Abban a helyzetben bizonyára nem a politikai vezetésnek tett kötelező főhajtás vezette a főszerkesztő tollát.

A lap célja a magyar nyelvű tudományos kultúra előmozdítása volt, és jelentős számban adott helyt magyar természettudományos publikációknak. Nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchiában volt úttörő: 1869 januári indulásával megelőzte a ma talán legnagyobb presztízsű természettudományos folyóiratot, a brit Nature-t is, amelynek első száma csaknem egy évvel később, 1869 novemberében jelent meg. A folyóirat profilja fokozatosan változott átengedve ezt a terepet szakfolyóiratoknak, és a természettudomány népszerűsítését tekintette fő feladatának.

A lap indításában a Királyi Magyar Természettudományi Társulat vezetői, a mérnök- fizikus elnök, Sztoczek József, a vegyész alelnök, Than Károly, és a társulat akkori első titkára, id. Szily Kálmán, valamint a munkáját segítő másodtitkár, a kémikus Lengyel Béla vettek részt. 

A lap havi rendszerességgel jelent meg 1944 őszéig, majd a második világháború után, 1945-ben új címmel (Természettudomány) született újjá. Címe később többször változott, és jelenleg a Természet Világa nevet viseli, de alcímében feltünteti eredeti nevét is: Természettudományi Közlöny.

A közlöny tanulmányai a természettudomány legkülönbözőbb területeit fogták át: részletesen ismertették Charles Darwin evolúciós és Albert Einstein relativitáselméletét, de emellett a lap a társadalomismeret elterjesztésében is fontos szerepet játszott. Különösen fontosnak tartotta a gyakorlati műszaki alkalmazásokat. A kor legjelentősebb tudósai, mérnökei rendszeresen írtak a lapba. Csak néhányat említve: Wartha Vince 1870-ben a festőanyagok vegytanáról, 1875-ben Magyarország vas- és szénkészletéről, Szilasi Jakab 1890-ben a cukorgyártásról írt jelentős tanulmányokat.  Még ma is érdekes olvasmány Balogh Kálmán 1876-os értekezése az agy életfolyamatairól , vagy Kövesligeti Radó 19. századi írásai a mesterséges gyémánt készítéséről, illetve a színképelemzés módszeréről. A lap, ha megváltozott néven is, a 20. században végig a természettudományos ismeretek terjesztője volt, és ma is az. Ízelítőként néhány írás a lap közelmúltbeli számaiból: 

  • Tömpe Péter: Alkímia és középkori orvoslás,
  • Both Elek: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak,

  • Halmos László: Magyarország tengerei, a szikes tavak,

  •  Nagy Róbert: Az értágulatok mechanikája,

  • Schiller Róbert: Egy mondat Platón és Planck között. 450 éve született Galilei,

  • Telbisz Tamás: Víz, jég, ember a karszton. Montenegró,

  • Abonyi Iván: Tudomány és művészet találkozása,

  • Keszthelyi Lajos: Fizikusok és matematikusok az Eötvös  Collegiumban,

  • Venetianer Pál: Mutasd meg DNS-ed, megmondom életkorod!

  • Nándor Bencze Gyula: Elhunyt az utolsó navahó kódfejtő, Vas Zoltán,

  • Merkl Ottó: A földi poszméh,

  • Bakó Gábor: Belvízfelmérés és térinformatika.

A Természet Világa idén ünnepelte megalapításának 150. évfordulóját, több évtizedes eredményes munkája után elbúcsúztatva főszerkesztőjét a csillagász Staar Gyulát. 

Neked is fontos, hogy hitelesen tájékozódj tudományról, technológiáról, klímaharcról: az emberiség jövőjéről? Nekünk az. Támogasd a munkánkat Te is!

A szerző fizikus, a BME és az ELTE címzetes egyetemi tanára. A Kalandozások a fizikában címen a Qubiten futó sorozatának korábbi írásai itttudósportréi pedig itt találhatók.