Az emberkísérletek kapujába jutott egy újabb Alzheimer-kór elleni vakcina

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Egerekben sikeresen teszteltek egy kísérleti oltóanyagot, amely végre megoldást jelenthet az Alzheimer-kór ellen – állították decemberi tanulmányukban az ausztráliai Flinders Egyetem kutatói. A kutatócsoport egyik tagja, Nikolai Petrovsky szerint másfél-két éven belül a klinikai, vagyis az emberek bevonásával végzett kísérletek is elkezdődhetnek. 

Bár a világszerte emberek millióit érintő, tünetei miatt rettegett Alzheimer-kór ellen évtizedek óta próbálnak gyógyszert találni, a kísérleti szerek eddig rendre elvéreztek már az állatkísérletek során. Ami mégis eljutott a klinikai fázisba, arról pedig többnyire kiderült, hogy nem hoz említésre méltó eredményt. Az eddigi kísérleti szerek közül a legeredményesebbnek hitt is legfeljebb annyit ígér, hogy szedése átlagosan öt évvel képes kitolni a súlyos tünetek megjelenését.

Az elbutulással járó tünetegyüttest Alois Alzheimer német ideggyógyász írta le elsőként a múlt század elején. A róla elnevezett kór diagnózisát elhunyt betege felboncolása után állította fel. Alzheimer furcsának találta viszonylag fiatalon, 51 éves korában kórházba került páciense viselkedési szokásait és extrém feledékenységét. Öt évvel később, a páciens halála után felboncolta betegét, és úgy találta, hogy annak tüneteit az agyában elszaporodott kóros fehérjék, az amiloid plakkok és tau-szálacskák okozhatták. 

Alzheimer általánosan elfogadott elméletére kísérleti szerek egész garmadája alapult, ám eredményt mégsem sikerült elérni. Az ausztrál kutatók szerint azért, mert a gyógyszerek vagy a plakkok, vagy a szálacskák ellen vették fel a harcot, ám olyan szert még senki nem próbált készíteni, amely egyszerre számolná fel mindkettőt. Ők viszont mindkét fehérje ellen ható kombinált, immunterápiás vakcinát fejlesztettek.

Az Alzheimer-kutatás Szent Grálját azért is nehéz lehet megtalálni, mert egyelőre az is nehézséget okoz, hogy az elbutulással járó különféle tünetegyüttesek közül pontosan azonosítsák, kinek a tüneteit okozzák az Alzheimer-féle fehérjék, és kinek a feledékenysége vezethető vissza valamilyen egyéb okra. A plakkok és szálacskák kimutatásához ugyanis szövetmintára van szükség, amelyet azonban a demenciában szenvedők esetében nem szokás venni, mert túl nagy a kockázata. Csakhogy a tünetek alapján a még élő páciensek esetében nem lehet biztosan tudni, hogy valóban Alzheimer-kórban vagy valamilyen más, ugyancsak elbutulással járó betegségben, például Lewy-testes demenciában vagy szimpla időskori elbutulásban szenvednek-e.

Emellett egyébként még az sincs teljesen kőbe vésve, hogy Alzheimer a plakkokban és a szálacskákban valóban a betegség okát, vagy csak az agyi elváltozások mögött keresendő fizikai tüneteket azonosította-e. Az ausztrál kutatók mindenesetre úgy vélik, eredményes lehet, ha egyszerre támadják az amiloid- és a tau-fehérjéket. Noha az általuk fejlesztett szer szerintük megelőzésre és gyógyításra egyaránt alkalmas lehet az állatkísérletek alapján, kétséges, hogy a havonta megismétlendő oltássorozatot egészséges embereknek is javasolnák-e.

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: