„A Nap hibernációs időszakba lép, kevesebb napfolt keletkezik a felszínén, így kevesebb energiát és sugárzást bocsát majd ki a bolygók és a Föld felé. A hőmérséklet csökkenése csapadékos és hideg nyarakat és teleket eredményez majd a Földön” – ismételte az elmúlt években többször hangoztatott elméletét Valentina Zharkova, a brit Northumbria Egyetem asztrofizikusa a teljes brit bulvársajtó előtt.

A közelgő minijégkorszakról szóló hírt nemcsak a legnagyobb brit bulvárlapok (Express, Mirror, Sun) hozták le, de a Mashable, az International Business Times és más lapok is beszámoltak Zharkova állításairól.

A bevallottan klímaszkeptikus kutató szerint ez az esemény azt jelentheti, hogy a következő néhány évtizedben hozzászokhatunk az akár -50 Celsius-fokos fagyokhoz. Zharkova 2017-ben azzal a kijelentésével szerepelt a hírekben, miszerint a Temzén 2030-ban már korcsolyázni fognak, és azt a modellt, amin a kutatásai alapulnak, 97 százalékos pontosságúnak nevezte.

Zharkova 2015-ben a Washington Postban jelentette ki, hogy őt egyelőre nem győzték meg azon csoportok érvei, amelyek a globális felmelegedésről, és annak emberi eredetéről szólnak. Kutatási eredményeit a Global Warming Policy Foundation nevű szervezet előtt is bemutatta – ez a lobbicsoport arról ismert, hogy a klímaváltozással kapcsolatos kutatásokkal szembeni szkepticizmust hirdeti, a dekarbonizációs törekvéseket pedig haszontalannak tartja. Zharkova az egyike volt annak az 500 tudósnak, akik tavaly az ENSZ-nek írt nyílt levelükben nyilatkoztatták ki, hogy nincs klímavészhelyzet.

Ha lenne is minijégkorszak, a párhuzamos felmelegedés miatt meg sem éreznénk

Zharkova eredményeivel kapcsolatban mindig előjön a Földön a 14. századtól a 19. századig tartó kis jégkorszak példája, amikor a globális hőmérséklet körülbelül 1 Celsius-fokkal volt alacsonyabb a mai szintnél. Ebben az időszakban a Nap aktivitásának három minimuma is hatással volt Európa éghajlatára: a Spörer-minimum (1415-1510), a Maunder-minimum (1645-1715) és a Dalton-minimum (1795-1820).

Bár a NASA szerint a 2020-ban megkezdődött, 11 évig tartó napciklus az utóbbi kétszáz év legalacsonyabb napi aktivitását hozza el, ez még a legmesszebb menő kutatások szerint is maximum 0,3 fokos ideiglenes lehűléssel járhat. De mivel ennyi idő alatt az emberiség körülbelül 0,2 fokkal járul hozzá a globális felmelegedéshez, kevésbé lenne érezhető a Nap kisebb aktivitása.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy mikor következhet be az újabb napminimum, de a kutatások megbízhatósága azt sejteti, hogy egy újabb lehűlést egyelőre nem lehet megjósolni a Nap aktivitásának vizsgálata alapján. Zharkova modellje szerint ez 2020 és 2050 között várható, de azt a tanulmányt, amelyben ez a jóslat elhangzik, szétszedte a tudóstársadalom, mivel csak 35 évnyi adatot használt fel, amiből nem lehet ilyen mértékű következtetéseket levonni, ráadásul a múltbeli napi aktivitást sem sikerült reprodukálni a modellel.

Egy, a Nature Communicationsben 2018 decemberében megjelent tanulmányban indiai napkutatók már olyan modellt mutattak be, amellyel sikeresen reprodukálták a napciklusokat az 1930-as évekig visszamenően. Ez alapján azt jósolták, hogy a 2020-tól 11 éven át tartó napciklus az előzőhöz hasonlóan viszonylag csendes lesz, de a korábbi minimumoknál sokkal nagyobb aktivitást hoz majd.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Szenzációs felfedezéseket tett a NASA rekorder napszondája, a Parker Solar Probe

Tóth András tudomány 2019. december 11.

A kutatók nemrég publikálták a szonda első eredményeit, amelyek segítenek abban, hogy jobban megértsük saját Napunkat, és védekezzünk az űridőjárás hatásai ellen.

Az elmúlt 2700 évben háromszor is lecsapott olyan napvihar, ami ma már súlyos károkat okozna a Földön

Bodnár Zsolt tudomány 2019. március 13.

Több hónapos áramszünetek, megsemmisülő műholdak, sugárzásveszélyben repülő utasok – ezzel kellene szembenéznünk, ha lecsapna egy olyan protonvihar, amilyen i.e. 660-ban, i.sz. 994-ben és 1859-ben tombolt.