A szemével készített új lemezt a francia hiphop egykori fenegyereke, akit ALS ítélt mozdulatlanságra és némaságra

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Az 1990-es évek francia hiphop szcénájának legendás alakja volt Pone, polgári nevén Guilhem Gallart, aki ma lélegeztetőgépen és teljes mozdulatlanságra ítélve él egy Toulouse-közeli kisvárosban. Mégis képes volt rá, hogy összehozzon egy albumot, amellyel Kate Bush művészete előtt tiszteleg.

A ma 46 éves Pone a kilencvenes években a francia hiphop egyik meghatározó zenekara, a Fonky Family nevű marseille-i rapbanda producere volt. Népszerű számok sora fűződik a nevéhez, de 2019-ben érte el legnagyobb eredményét: összehozta a Kate & Me című albumot, az első lemezt a történelemben, amely teljes egészében egy szemmozgást követő szoftver segítségével készült el.

Pone ugyanabban a betegségben szenved, mint Stephen Hawking, a két éve elhunyt brit fizikus: a motoneuron-betegségek közé tartozó, gyógyíthatatlan amiotrópiás laterálszklerózisban, azaz ALS-ben, amely a mozgató idegsejtek pusztulása miatt az akaratlagos izmok gyengüléséhez, majd sorvadásához vezet. Ahogy Hawking, Pone is csak a szeme mozgatására képes ma már, az elméje azonban ugyanolyan aktív maradt, tele ötletekkel.

Teljes bénulás két év alatt

Miután a zenekar annak idején három album és telt házas turné után feloszlott, Pone feleségével és két lányával elköltözött Marseille-ből. 2014-ben észlelt először járási nehézségeket, és 2015-ben tudta meg, hogy gyógyíthatatlan idegrendszeri betegségben szenved. A család nem tudott felkészülni arra, hogy Pone ALS-e ennyire progresszív: rövid idő alatt mind a négy végtagja megbénult, de a legrosszabb a némaság volt. Egy ideig csak egy betűtáblával tudott kommunikálni: felesége türelmesen futtatta az ujját a sorokon, figyelve, hogy Pone mikor pislog – ez kínkeserves folyamat volt.

Fotó: Facebook/Guilhem Pone Gallart

Miután a férfi látott egy dokumentumfilmet Hawkingról, a család kutatni kezdett a beszédszintetizáló programok után: rábukkantak arra a szoftverre, amelyet maga Hawking írt, és hamarosan meg is szerezték az eszközt, amely pontosan engedelmeskedik Pone pillantásának, így lényegesen könnyebbé vált a kommunikáció, még ha a dallamos dél-francia dialektus odalett is. Még egy könyvet is kiadott ALS kezdőknek címmel, amelyben a betegségről szóló hasznos cikkeket, információkat gyűjtötte össze a többi érintettet segítendő, néhány saját humoros történet kíséretében. 2016-ban például – mint írta – „megnyerte a mannequin challenge-et”, vagyis azóta él teljesen mozdulatlanul. 

A beszédszintetizátor tehát megkönnyebbülést hozott, de Pone és felesége is kárhoztatja a francia állami egészségügyet, amiért nem teszik elérhetővé a szemmozgás-követő megoldásokról szóló információkat, és nem is fedezik az eszközök költségeit. A motoneuron-betegekkel foglalkozó állami központok is „teljesen le vannak maradva”, így a legtöbb érintett család kényszermegoldásokat keres a problémáira.

A szem mint kurzor

2019 elejére Pone hozzászokott új életéhez, és ismét késztetést érzett, hogy zenét csináljon. Minthogy az Ableton Live nevű zeneszerzésre és hangszerelésre alkalmas szekvenszer szoftver rajta volt a gépén, a szemét kurzorként használva nekiállt a zenekészítésnek. Mindenre képes volt, amire korábban, csak több idő kellett hozzá. Fő inspirációja Kate Bush zenéje volt, aminek már a kilencvenes évek végétől fogva rajongója.

Az ágyból készített albumhoz egyebek mellett eltorzította és kiterjesztette Bush hangját, felvette a saját lélegeztetőgépének a zaját, és összefonta a Breathing című Bush-dallal, Bush-féle zongoraszólamokat kevert olyan rapperek szövegeivel, mint Jay-Z vagy Notorious B.I.G. Az eredmény egy érzelmes és nagyszabású album lett némi sci-fi beütéssel.

Pone saját bevallása szerint nem érezte a korlátait, amikor a lemezt készítette, épp ellenkezőleg. Korábban az azonnaliság volt meghatározó, most viszont nagyon lassú az alkotói folyamat, és ez alkalmat ad új technikák próbálgatására. A többlet időt arra használja, hogy alaposan átgondolja a zenét – mondta a Guardiannek. Az utolsó szám a harminc perc hosszú Loin de Tout ça, amely Kate Bush Under the Ivy című számát terjeszti ki. „Amikor mi, producerek dolgozunk, sokszor órákig hallgatjuk ugyanazt a loop-ot. Ez teljesen átalakítja a hangérzékelésünket, egy másik világba visz el. Azért nyújtottam el ennyire ezt a számot, mert ezt az élményt akartam átadni.”

A Kate & Me-t tavaly augusztusban fejezte be, és az interneten tette közzé, azóta is aktívan népszerűsíti a közösségi médiában. Lehetséges, hogy az album legnagyobb sikere, hogy megmutatja, mi mindenre képesek a motoneuron-betegségekben szenvedők, de az elismerés arra inspirálja Pone-t, hogy újra MC-kkel dolgozzon együtt, már van is egy terve „egy hozzá hasonló vén finggal”, ahogy fogalmazott. Arról álmodozik, hogy Drake-kel vagy A$AP Rockyval legyen közös projektje, és reméli, hogy Kate Bush nem borult ki nagyon, amiért felhasználta a zenéit.

Pone nemrég a Facebookon a betegségének mondott köszönetet új kreatív időszakáért. „Nem tettem volna meg mindezt, ha nem betegszem meg. Köszönöm, ALS, hogy felébresztettél!”

Ha tetszik, amit csinálunk, ha te is fontosnak tartod, hogy magyar nyelven legyen egy okos és közérthető lap, ami nem a politikai barikádok csatazajáról tudósít, hanem a ránk váró – bátran mondjuk ki, ez az év is megmutatta, mennyire nem túlzás ez – civilizációs kihívásokkal foglalkozik, ami fel meri tenni a jövőnkkel kapcsolatos igazi kérdéseket, és meg is mutatja a modern tudomány válaszait mindezekre, nos ha ez szerinted is olyan égetően fontos, ahogy mi gondoljuk: heroikus munkát végző öt újságíróval, sok tucatnyi kutatóval és csak egy egészen kicsi kiadóval a hátunk mögött, akkor támogasd a munkánkat rendszeresen – számít a segítséged!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: