A szemével készített új lemezt a francia hiphop egykori fenegyereke, akit ALS ítélt mozdulatlanságra és némaságra
Az 1990-es évek francia hiphop szcénájának legendás alakja volt Pone, polgári nevén Guilhem Gallart, aki ma lélegeztetőgépen és teljes mozdulatlanságra ítélve él egy Toulouse-közeli kisvárosban. Mégis képes volt rá, hogy összehozzon egy albumot, amellyel Kate Bush művészete előtt tiszteleg.
A ma 46 éves Pone a kilencvenes években a francia hiphop egyik meghatározó zenekara, a Fonky Family nevű marseille-i rapbanda producere volt. Népszerű számok sora fűződik a nevéhez, de 2019-ben érte el legnagyobb eredményét: összehozta a Kate & Me című albumot, az első lemezt a történelemben, amely teljes egészében egy szemmozgást követő szoftver segítségével készült el.
Pone ugyanabban a betegségben szenved, mint Stephen Hawking, a két éve elhunyt brit fizikus: a motoneuron-betegségek közé tartozó, gyógyíthatatlan amiotrópiás laterálszklerózisban, azaz ALS-ben, amely a mozgató idegsejtek pusztulása miatt az akaratlagos izmok gyengüléséhez, majd sorvadásához vezet. Ahogy Hawking, Pone is csak a szeme mozgatására képes ma már, az elméje azonban ugyanolyan aktív maradt, tele ötletekkel.
Teljes bénulás két év alatt
Miután a zenekar annak idején három album és telt házas turné után feloszlott, Pone feleségével és két lányával elköltözött Marseille-ből. 2014-ben észlelt először járási nehézségeket, és 2015-ben tudta meg, hogy gyógyíthatatlan idegrendszeri betegségben szenved. A család nem tudott felkészülni arra, hogy Pone ALS-e ennyire progresszív: rövid idő alatt mind a négy végtagja megbénult, de a legrosszabb a némaság volt. Egy ideig csak egy betűtáblával tudott kommunikálni: felesége türelmesen futtatta az ujját a sorokon, figyelve, hogy Pone mikor pislog – ez kínkeserves folyamat volt.
Miután a férfi látott egy dokumentumfilmet Hawkingról, a család kutatni kezdett a beszédszintetizáló programok után: rábukkantak arra a szoftverre, amelyet maga Hawking írt, és hamarosan meg is szerezték az eszközt, amely pontosan engedelmeskedik Pone pillantásának, így lényegesen könnyebbé vált a kommunikáció, még ha a dallamos dél-francia dialektus odalett is. Még egy könyvet is kiadott ALS kezdőknek címmel, amelyben a betegségről szóló hasznos cikkeket, információkat gyűjtötte össze a többi érintettet segítendő, néhány saját humoros történet kíséretében. 2016-ban például – mint írta – „megnyerte a mannequin challenge-et”, vagyis azóta él teljesen mozdulatlanul.
A beszédszintetizátor tehát megkönnyebbülést hozott, de Pone és felesége is kárhoztatja a francia állami egészségügyet, amiért nem teszik elérhetővé a szemmozgás-követő megoldásokról szóló információkat, és nem is fedezik az eszközök költségeit. A motoneuron-betegekkel foglalkozó állami központok is „teljesen le vannak maradva”, így a legtöbb érintett család kényszermegoldásokat keres a problémáira.
A szem mint kurzor
2019 elejére Pone hozzászokott új életéhez, és ismét késztetést érzett, hogy zenét csináljon. Minthogy az Ableton Live nevű zeneszerzésre és hangszerelésre alkalmas szekvenszer szoftver rajta volt a gépén, a szemét kurzorként használva nekiállt a zenekészítésnek. Mindenre képes volt, amire korábban, csak több idő kellett hozzá. Fő inspirációja Kate Bush zenéje volt, aminek már a kilencvenes évek végétől fogva rajongója.
Az ágyból készített albumhoz egyebek mellett eltorzította és kiterjesztette Bush hangját, felvette a saját lélegeztetőgépének a zaját, és összefonta a Breathing című Bush-dallal, Bush-féle zongoraszólamokat kevert olyan rapperek szövegeivel, mint Jay-Z vagy Notorious B.I.G. Az eredmény egy érzelmes és nagyszabású album lett némi sci-fi beütéssel.
Pone saját bevallása szerint nem érezte a korlátait, amikor a lemezt készítette, épp ellenkezőleg. Korábban az azonnaliság volt meghatározó, most viszont nagyon lassú az alkotói folyamat, és ez alkalmat ad új technikák próbálgatására. A többlet időt arra használja, hogy alaposan átgondolja a zenét – mondta a Guardiannek. Az utolsó szám a harminc perc hosszú Loin de Tout ça, amely Kate Bush Under the Ivy című számát terjeszti ki. „Amikor mi, producerek dolgozunk, sokszor órákig hallgatjuk ugyanazt a loop-ot. Ez teljesen átalakítja a hangérzékelésünket, egy másik világba visz el. Azért nyújtottam el ennyire ezt a számot, mert ezt az élményt akartam átadni.”
A Kate & Me-t tavaly augusztusban fejezte be, és az interneten tette közzé, azóta is aktívan népszerűsíti a közösségi médiában. Lehetséges, hogy az album legnagyobb sikere, hogy megmutatja, mi mindenre képesek a motoneuron-betegségekben szenvedők, de az elismerés arra inspirálja Pone-t, hogy újra MC-kkel dolgozzon együtt, már van is egy terve „egy hozzá hasonló vén finggal”, ahogy fogalmazott. Arról álmodozik, hogy Drake-kel vagy A$AP Rockyval legyen közös projektje, és reméli, hogy Kate Bush nem borult ki nagyon, amiért felhasználta a zenéit.
Pone nemrég a Facebookon a betegségének mondott köszönetet új kreatív időszakáért. „Nem tettem volna meg mindezt, ha nem betegszem meg. Köszönöm, ALS, hogy felébresztettél!”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
