Ha el akarjuk kerülni a katasztrófát, most kell cselekednünk

Ma Magyarország még túlságosan nyugodt. A koronavírusról szóló kormányzati honlap szerint március 17-én 50 ember igazoltan új koronavírussal fertőzött. Azért hisszük, hogy ez a szám kicsi, mert a legtöbben nem értjük, mit jelent az exponenciális növekedés. Mindannyian alapvetően lineáris, egyenes vonalakban, összeadásban, szorzásban gondolkodunk. Spanyolországban február 29-én érte el a 50-et az igazolt fertőzések száma (az előző nap 34, ezen a napon 59 igazolt eset volt). Két és fél héttel később, március 17-én 11 309 igazolt eset volt. Olaszországban március 2. és március 16. között növekedett 50-ről 28 ezerre az igazolt fertőzések száma. Emiatt napok, sőt órák is rengeteg életet menthetnek meg.

Ez azt jelenti, hogy ha pánikolnunk nem is szabad, éreznünk kell, hogy ennyi esetből ilyen fokú kormányzati bénázás és ennyire gyengén felszerelt egészségügyi rendszer mellett nagyon nagy baj lehet. Ha gyorsan és határozottan cselekszünk, akkor ez talán még elkerülhető. A probléma az, hogy eddig a kormányzat mindent egyhetes késéssel csinált. Mindig azt lépik meg amit már nagyon muszáj, ahelyett, hogy tanulva a külföldi példákból olyan lépéseket tennének, amik ma még túlzónak tűnnek, de holnapra életeket mentenek. És végül úgyis muszáj őket meglépni.

Emiatt ráadásul minden lépés káoszt okoz: ahelyett, hogy egyhetes felkészülés lett volna az iskolák digitális átállására (nyilván ez sem elég, de valami lett volna), most úgy állnak át az iskolák, hogy ezt az utolsó tanítási napon még nem tudták. Már az is sokat segített volna, ha az utolsó héten felmérték volna, hogy hol milyen eszköz hiányzik, melyik tanár és diák hogyan fogja megoldani ezeket a heteket, hónapokat. Nyilván ez most meg fog történni, csak sokkal nagyobb fennakadást okoz majd. És az még csak a kisebbik baj, hogy az oktatás pár hétig a szükségesnél jobban akadozik majd. Azok a mélyszegénységben élő gyerekek, akik csak az iskolában jutottak megfelelő ételhez, ezt most azonnal elvesztették, anélkül, hogy a kormány előbb megszervezte volna az ellátásukat, amikor egy hete felismertük, hogy be kell majd zárni az iskolákat.

Magyarországon március 17-én, kedd reggel még minisztériumok és önkormányzatok nyitnak ki. Nem is tehetnek mást, hiszen még el sem kezdődött a közintézmények felkészítése a hatékony interneten keresztüli munkára. Még tömegközlekedéssel indul majd munkába sok ezer ápoló és orvos, hogy a betegek életéért küzdjön. Nem is tehetnek mást, hiszen még mindig nem nyújt taxik formájában közlekedési alternatívát a kormány azoknak, akik nap, mint nap fertőzött vagy potenciálisan fertőzött betegekkel találkoznak.

Magyarországon március 17-én, kedd reggel még tömegek indulnak bármilyen védelem nélkül tömegközlekedéssel munkába, hiszen még mindig nem látják, hogy miből tudnának megélni, ha otthon maradnának a bezárt bölcsődék, óvodák és iskolák helyett otthon maradó gyerekeikkel. Hiszen a kormány még mindig nem jelentett be semmilyen intézkedést, ami támogatná azokat, akik most nem tudnak dolgozni, illetve akiknek éppen azért nem szabadna most dolgozni menniük, hogy lassítsuk a vírus terjedését. Majd miután ezek az emberek befejezik a munkát, ők fognak elindulni meglátogatni az idős és a vírus által okozott betegségeknek fokozottan kitett szüleiket, hiszen az állam még semmilyen segítséget nem ajánlott azoknak az idős embereknek az ellátásához, akiknek most mindenképpen otthon kell maradniuk.

Felejtsük el azt a teljesen téves narratívát, amit láthatóan a független sajtó is átvett, hogy ilyen krízishelyzetben nem szabad kritizálni a kormányt. Alig adnak teret az ellenzéki megszólalásoknak, inkább maguk fogalmaznak meg kritikát. A kormányt nemcsak lehet, hanem kell is kritizálni. Az ország érdeke, hogy arra ösztönözzük őket, hogy jó döntéseket hozzanak. Az iskolák bezárását például sikerült kikényszeríteni, sajnos csak egy hetes késéssel.

Előremutató, proaktív intézkedésekre kell felszólítanunk a kormányt. Ahogy megtörtént az iskolák bezárása, meg fog történni minden intézkedés, amire most van szükség. Be fognak zárni minden boltot az élelmiszerüzleteken és a gyógyszertárakon kívül. Részleges lakhelyelhagyási tilalmat fognak elrendelni. Le fogják zárni Budapestet, ha nem akarnak országos járványt. El fogunk jutni oda, hogy leáll a tömegközlekedés és autókkal szállítják majd az orvosokat. Kapnak majd anyagi segítséget a gyerekeikkel otthon maradó szülők. Az egyetlen kérdés, hogy ezekre az intézkedésekre az iskolák bezárásához hasonlóan napokkal elkésve és előkészítetlenül kerül-e sor, vagy időben.

Követelnünk kell az átlátható és őszinte kommunikációt. A kormány folyamatos hazudozásával, terelésével, a velük kritikus média kérdéseinek figyelmen kívül hagyásával, a rasszista propagandával ebben a helyzetben nem ,,csak” az a gond, mint általában, hogy tönkreteszik a működőképes demokráciát. Ezekben a napokban ezzel a kommunikációval magyar emberek életét veszélyeztetik. Persze, hogy pánikolni fognak a magyarok, akik már évek óta hallgatják a kormány agymosását, és most sem kapnak objektív és közérthető tájékoztatást. Ráadásul most gyorsan le fognak lepleződni a kormány hazugságai, ami csak még nagyobb pánikhoz vezet majd.

Ki kell harcolnunk a források átcsoportosítását az egészségügybe. Ha meg akarjuk tartani a hamarosan egyre nagyobb számban megbetegedő ápolókat és orvosokat, meg kell fizetnünk a munkájukat és a hatalmas kockázatot, amit vállalnak. Sőt, több munkaerőt kell bevonnunk az egészségügybe. Ha még lehet, be kell szereznünk a szükséges eszközöket, bármilyen sokba is kerülnek. Ha meg szeretnénk fékezni a járvány terjedését, és legalább a legszükségesebb szolgáltatásokat újra szeretnénk indítani, minél előbb gyártókapacitást kell kiépítenünk védőfelszerelésekből, hogy az emberek megfelelő védelem mellett mehessenek majd ki az utcára.

El kell érnünk, hogy a kormány biztosítsa azoknak az embereknek a mindennapi megélhetését, akik most nem tudnak dolgozni, mert otthon vannak a családjaikkal vagy mert megszűnik a munkahelyük. Akkor tudjuk legyőzni a járványt, ha az emberek túlnyomó többsége otthon marad. Akkor tudnak otthon maradni az emberek, ha továbbra is biztosított a megélhetésük.

Nyomást kell gyakorolnunk, hogy a kormány egyszerű, átlátható, hiteles lépéseket tegyen a gazdaság serkentésére. A járvány egészségügyi következményei mellett nagyon súlyos gazdasági visszaesés várható. Hogy mennyire súlyos, az attól is függ hogy milyen gyorsan és határozottan tudjuk egy gazdaságélénkítő csomaggal megtámasztani a gazdaságot és áthidalni az emberek megélhetés gondjait. Ilyen helyzetekben nem a költségvetési hiányra kell figyelnünk, hanem arra, hogy a gazdaság ne kerüljön negatív spirálba.

Abban biztos vagyok, hogy a magyarok akkor is egymás mellett fognak állni, amikor a vezetőink eddig tanúsított inkompetenciája miatt nagyon súlyos helyzet áll elő. A kormány helyett civil szervezetek és magánszemélyek, egyházak és helyi közösségi kezdeményezések fogják megoldani, hogy mindenki kapjon enni, hogy mindenkihez eljussanak a gyógyszerei, hogy azok a gyerekek is tudjanak tanulni, akiknek nincsen hozzáférésük a digitális eszközökhöz, hogy a legsötétebb időszakban is szórakoztassuk egymást. Ezt már most is lehet látni az idősek helyett bevásárló fiatal szomszédok, a Facebook-csoportokban tippeket megosztó tanárok, az interneten fellépő művészek vagy éppen a jegyeiket nem visszaváltó nézők példáján.

Ahhoz azonban, hogy ne haljanak meg feleslegesen magyarok ezrei, most kell határozottan cselekednünk. Különben túl késő lesz.

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója, további cikkei a Qubiten itt olvashatók.