Fotelben, pizsamában ültem végig az egyhetes edzőtábort

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Az első magyarországi koronavírusos beteget március 4-én regisztrálták, de mi még  nyugodtan terveztük tovább a március 22-től 27-ig kiírt edzőtáborunk részleteit. Nem sokkal ezután törölték a száz főnél nagyobb rendezvényeket, és ez szinte az összes sakkversenyt érintette, amin indulni szerettünk volna. Nekem hónapokkal ezelőtt leszervezett versenyem volt Albániában, ahol akkor még egyetlen beteget sem regisztráltak. A Wizzair-járat március 12-én még el is indult volna Tiranába, de a szervezők a verseny előtt két nappal lemondták a rendezvényt. Egy ismerősöm még leutazott egy kisebb magyar vidéki versenyre, de a helyszínen tájékoztatták, hogy nem kockáztatnak, és elmarad az is. Akkor még csak dühösek voltunk, aztán pár nap alatt felgyorsultak az események.

Az egyhetes edzőtábort a korábbi években a Magyar Sakkszövetség Falk Miksa utcai épületében tartottuk, igazi sakktáblákkal, igazi figurákkal, közös elemzésekkel, gyakorló játszmákkal. Most viszont a  járványügyi intézkedések miatt áthelyeztük az egészet az internetre, és Skype-konferencia keretében néztük a virtuális táblát. A edzéseket a női szövetségi kapitány, Papp Gábor nagymester tartotta a 7 főből álló csapatnak, amelyben sokszoros olimpikonok és feltörekvő ifjú tehetségek is helyet kaptak. Az edzőtábor az augusztusi moszkvai sakkolimpiára való felkészülési ütemterv egyik fontos állomása volt - ekkor még nem tudhattuk, hogy nemsokára bejelentik: a sakkolimpia is elmarad. 

A korábbi edzőtáborokban ha valaki nem értett valamit, közbeszólt, kérdezett, de a virtuális edzéseknél átalakultak a szabályok. A csoportos konferenciahívás már alapból is megterhelte a Skype-ot, és ha ehhez hozzávesszük, hogy az edzések is csak képernyőmegosztással voltak követhetők, már azért is hálát kell adni, hogy nem fagyott le minden második percben a számítógép. Az edzések szigorú napirend szerint zajlottak. Reggel fél 10-től délig az első etap, aztán ebédszünet és 2-től fél 6-ig a második rész. 

Balról jobbra:a szerző, Gara Tícia, Papp Gábor nagymester és Vajda Szidónia; az elsó sorban Gara Anita, Hoang Thanh Trang és Papp Petra. A fotó 2016 augusztusában készült a bakui sakkolimpia előtt.

A legtöbben asztalnál, széken ülve követték az edzést, de tudok olyan válogatott játékosról, aki az ágyban fekve nézte végig Papp nagymester előadásait, én pedig egy fotelben, pizsamában ültem végig az edzőtábort. Az iskolák bezárása alaposan próbára tette a válogatottban játszó családanyák figyelmét, akiknek a megnyitási repertoárjuk szisztematikus építése közben néha az ebédet kellett az asztalra tenniük, néha pedig az online tanuló gyerekek bekiabált kérdéseire kellett válaszolniuk. Vagy ha ők nem tudtak, akkor megpróbáltunk mi, hiszen úgyis mindenki hallott mindent.

Az online edzőtábor közepén derült ki, hogy a tokiói olimpiai játékok után a sakkolimpiát elhalasztották, a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE bejelentése szerint 2021-re. Ültünk a Skype előtt, és csak bámultuk a táblát. Most akkor mire is készülünk? Ebben az évben valószínűleg nem lesz már több verseny, és akkor mi, sakkozók még viszonylag szerencsésnek számítunk, mert a sakkolimpiát a nyári olimpiai játékokkal ellentétben nem négyévente, hanem kétévente rendezik meg.

Magyarországon nincs még egy olyan újság, mint a Qubit. De ahhoz, hogy továbbra is lehessen, arra kérjük kedves olvasóinkat, hogy támogassátok erőfeszítéseinket egyszeri vagy rendszeres adománnyal, és járuljatok hozzá, hogy a Qubit még alaposabb, még hitelesebb, még tudományosabb tudjon lenni.
Támogasd a Qubit munkáját – nekünk minden segítség számít!

A virtuális edzőtábor ugyanakkor meglepően hatékonynak bizonyult: az öt nap alatt jó ütemben tudtunk haladni, és be tudtunk fejezni mindent, amit az edzéstervben kitűztünk. Ami hiányzott, az a személyesség, a közös térben való csapatépítő együttlét és persze a sakkfigurák és a tábla, három dimenzióban. Azt is lehetségesnek tartom, hogy a tanulási folyamatok, az ismeretek rögzülése, valamint az emlékezés nem függetlenek attól, hogy valós vagy virtuális térben dolgozza fel őket az agy. Ezért is fordulhatott már elő velem, hogy hiába néztem egész délelőtt egy változatot a képernyőn, amikor végre a valóságban is a táblán állt, képtelen voltam rá visszaemlékezni.

Március közepén még sem az oroszokat, sem a FIDE-t nem hatotta meg a vírus

Miközben világszerte gyakorlatilag minden sporteseményt lemondtak vagy elhalasztottak, az oroszországi Jekatyerinburgban 2020. március 15-én kezdetét vette az egyik legnagyobb presztízsű nemzetközi verseny, a világbajnokjelöltek tornája, ahol a győztes jogot nyer, hogy kihívja a regnáló világbajnokot, a norvég Magnus Carlsent. A verseny előtt nem sokkal az egyik résztvevő, Radjabov Teimour azerbajdzsáni nagymester – miután visszautasították a verseny elhalasztására irányuló kérelmét – a járványra hivatkozva lemondta szereplését. Helyette a francia Vachier Lagrave ugrott be az utolsó pillanatban, és élete lehetőségét kihasználva, a verseny félbeszakítása előtt holtversenyben az első helyen állt. 

Sokan azzal érveltek, hogy a mostani körülmények között felelőtlenség és méltánytalanság megrendezni egy ilyen presztízsű tornát, de a FIDE nem hátrált meg, és az oroszokat sem lehetett holmi vírussal eltántorítani a verseny megrendezésétől. Az egyik nagy esélyesnek tartott amerikai Fabio Caruana a légi korlátozások miatt már csak szerencsével tudott elcsípni egy gépet, amivel végül az utolsó pillanatban csatlakozott a többiekhez (egy ilyen nagy jelentőségű versenynél alapvető, hogy egy profi sportoló pár nappal előbb érkezik, hogy akklimatizálódni tudjon az eltérő időzónához). A verseny elkezdődött, a játszmák előtt a szokásos kézfogást felváltotta a könyökpuszi és a tábláknál elhelyezett kézfertőtlenítők. (Miközben egy átlagos ember is naponta több százszor érinti meg az arcát, egy sakkozó keze szinte össze van nőve az arcával, és a figurák érintésével elkerülhetetlenné válik a víruscsere, ha valamelyik játékos esetleg fertőzött.)

Magnus Carlsen, a regnáló világbajnok, akinek szinte összenőtt a keze az arcával. Moszkva, 2019.Fotó: Vladimir Vyatkin/Sputnik via AFP

Aztán március 26-án robbant a bomba: Oroszország bizonytalan időre felfüggesztette a külföldre irányuló légi közlekedést, ezért a FIDE nem tudta biztosítani a résztvevőknek a biztonságos hazajutás feltételeit. A versenyt hirtelen félbeszakították, és a játékosoknak az utolsó pillanatban felszálló gépekkel kellett hazamenekülniük. A FIDE közleménye szerint a versenyt folytatják, ha azt a körülmények lehetővé teszik. 

A cikk szerzője, Gara Tícia magyar női bajnok, akinek szintén összenőtt a keze az arcával. Európa-bajnokság, Batumi, 2019.

Ilyen presztízsű verseny függőjére utoljára 1985-ben,az első Anatolij Karpov- Garri Kaszparov világbajnoki páros meccs alatt került sor. Az akkor már az ötödik hónapja folyó küzdelemben – mivel az akkori szabályok szerint a győztesnek bizonyos számú nyert partit kellett elérnie – a játékosok (főleg az szovjet politikai elit kedvencének számító világbajnok Karpov) már a végkimerülés határán voltak, ezért a felsőbb vezetés közbenjárására elhalasztották a döntőt.

Garri Kaszparov sokszoros világ- és olimpiai bajnok, akinek szintén összenőtt a keze az arcával. St. Louis, 2017.Fotó: BILL GREENBLATT/AFP

Átköltözik-e a sakk az internetre? 

A sakk azon kevés sportok egyike, amelyek az online térben ugyanolyan jól űzhetők, mint élőben. Az utóbbi években egyre népszerűbbek az online sakkversenyek, a nemzetközi szervezésű Pro Chess League keretében pedig világsztárok is a gép elé ültek, hogy megmérkőzzenek egymással. Ezek a versenyek egyelőre nem feltétlenül a vérre menő harcról szólnak, inkább a közönség szórakoztatását és a sakk népszerűsítését szolgálják: az online játszmákat profi szakkommentátorok elemzik a sokszor több ezres nézőközönség előtt. Az online versenyjátszmákat rendszerint rapid vagy blitz – 15, 10 és 5 perces – időbeosztással rendezik meg, ellentétben a legtöbb normál élő versennyel, ahol a játszmák gyakran 5-6 órán át tartanak. Emiatt még a legnagyobbakkal is megesik, hogy játszma közben elmegy az internetkapcsolat, esetleg a rapid vagy blitz partikra jellemző nagy kapkodásban kicsúszik a figura a játékos virtuális kezéből. 

A múlt heti online edzőtábor sikere azt mutatja, hogy az edzéseket tulajdonképpen meg lehet tartani az interneten, még ha hiányzik is a személyes kontaktus, a figurák koppanása vagy a sakkóra csapkodása. Az viszont továbbra is kérdés, hogy a komoly versenyeket, köztük a világbajnokságot és az olimpiát  át lehet-e költöztetni az online térbe. Bár ennek elméleti akadálya nincs, a fent említett technikai nehézségek kiküszöbölése mellett megoldandó probléma az esetleges csalások kiszűrése, nem beszélve a sakk pszichológiai, gazdasági, sportpolitikai vagy a médiamegjelenéseket, a közvetítési jogokat érintő vetületeiről.


A koronavírus-járvány végét senki nem látja előre, de a rengeteg otthon maradt sakkozónak és sakkrajongónak mentőövet dob a március 31-én, kedd este 18:00-kor induló csatorna, a Hello Sakk. Az első profi online sakkcsatorna célja, hogy népszerűsítse a játékot és segítse az ifjúsági sakkozók fejlődését. A bemutatkozó adásban a magyar női és férfi ranglista éljátékosai mérkőznek meg egymással 15 perces rapid partikban. A nézők a szakkommentárral, élőben követhetik a játszmákat.

A szerző sakkozó, női nemzetközi nagymester, háromszoros felnőtt női magyar bajnok. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: