Kutatók próbálják kideríteni, miért van az, hogy néhány COVID-19-ben szenvedő beteg hosszú hetekig, hónapokig küzd a vírussal, mások meg nem.

Paul Garner professzor, a fertőző betegségek szakértője egy liverpooli orvosképző intézményben (Liverpool School of Tropical Medicine), március közepén kezdett el „kicsit köhögni”. Egy nap David Nabarróval, az Egyesült Királyság speciális koronavírus-küldöttjével beszélgetett a vírusról videómeetingen, aki azt tanácsolta neki a beszélgetés végén, hogy azonnal menjen haza, és vonuljon önkéntes karanténba. Garner megtette, bár akkor még csak kicsit érezte rosszul magát.

Napokkal később viszont már dühöngött a szervezetében a vírus, saját bevallása szerint olyan állapotban volt, mintha bántalmazták volna, vagy krikettütővel verték volna a fejét. „A tüneteim átkozottul furcsák voltak” – mondta Garner, aki elvesztette a szaglását, tagjai elnehezültek, gyengének érezte magát, nyomást érzett a mellkasán, a szíve vágtatott. Egy ponton, amikor úgy  érezte, mindjárt meghal, megpróbálta bepötyögni a Google-be, hogy fulmináns myocarditis (a szívizomgyulladás egy fajtája), de annyira rosszul volt, hogy képtelen volt boldogulni a telefonnal.

Garner ma már csak a „Boris Johnson Nyájimmunitás Klub” tagjának nevezi magát, ahogy mindenki mást is, aki még az előtt kapta el a COVID-19-et, hogy a brit kormány végül mégis a lezárások mellett döntött. Biztos volt benne, hogy gyorsan túl lesz a fertőzésen, ehelyett a tünetek csak jöttek és jöttek, ő pedig a rossz egészség, a szélsőséges érzelmek és a végső kimerülés hullámvasútjára került, ahogy később a British Medical Journal blogján megfogalmazta.

A SARS-CoV-2 által okozott tünetek skálája a gyarapodó számú bizonyítékok szerint jóval szélesebb, mint eleinte látszott, és arról is egyre több adat van, hogy a betegség egyes esetekben kínzóan hosszú ideig – Garner esetében több mint 7 hétig – elhúzódhat. A professzor tapasztalatai szerint az ő COVID-ja mindennap új, zavarba ejtő tünettel vétette észre magát, „akárcsak egy adventi naptár” olyan kincsekkel, mint a ködös tudat, a rossz gyomor, a fülzúgás, a szédülés, a zsibbadás, légzési nehézségek, ízületi gyulladás a kezekben. Valahányszor azt hitte, már jobban van, újra visszaesett: „rendkívül frusztráló volt. Sok ember elkezd kételkedni ilyenkor magában, a szeretteik meg azon törik a fejüket, hogy vajon nem valami pszichológiai problémája van-e a nagybetegnek.” Miután Garner megírta tapasztalatait a blogon, hálálkodó emaileket és könnyes telefonhívásokat kapott olyan olvasóktól, akik már kezdték azt hinni, hogy megbolondultak. 

Garner mint közegészségügyi szakértő úgy látja, hogy ez a vírus számos immunológiai változást indít el a szervezetben, és ebből sokat ma még nem értenek. „Ez egy új betegség. Egy borzalmas betegség, amiről még nem írnak a tankönyvek.”

Behúzott kézifékkel vezetni hetekig

A friss kutatási beszámolók szerint körülbelől húszból egy COVID-19 beteget érint a betegség elhúzódó fajtája, amikor a tünetek heteken át csak jönnek és mennek. Még az sem tisztázott, hogy mit jelent az elhúzódó: két hónapot, hármat? A fertőző betegségekkel foglalkozó Garner a Dengue-lázhoz hasonlítja a COVID-19-nek ezt a fajtáját. A nyirokcsomók vírusfertőzésével járó trópusi betegségen Garner egyébként ugyancsak átesett, úgyhogy személyes tapasztalatok alapján állíthatja: „a Dengue jön és megy. Olyan, mintha az ember hat-kilenc hónapig behúzott kézifékkel vezetne.”

A londoni King’s College professzora, Tim Spector szerint nem sok, de mégis észrevehető számú beteg szenvedi el a hosszabb lefolyású COVID-19-et. Spector vezette azt a kutatócsoportot, amely kifejlesztette a COVID-19-követő mobilalkalmazást – ennek segítségével naponta rögzíthetik a tüneteiket azok, akik arra gyanakodnak, hogy megfertőződtek.

Jelenleg 3-4 millió felhasználója van az applikációnak, nagy részük brit vagy amerikai. Kétszázezren vannak közöttük azok, akik a kutatás teljes időtartama alatt, tehát legalább hat héten át tünetekről számoltak be – amelyekből egyébként 15 félét ismer az alkalmazás. 

A kórházba kerülő COVID-os betegekről erős klinikai adatok állnak rendelkezésre, ezidáig azonban a brit kormány nem gyűjtött információt azokról, akik látszólag enyhe, de gyakran nehezen tolerálható tüneteket szenvednek el, pedig ők jóval többen vannak. Spector szerint ezek az emberek akár visszatérhettek a munkába, ahol nem épp életük teljesítményét nyújtják: „van a vírusnak ez az oldala, ami nem kap elég nagy figyelmet, mert az a közvélekedés, hogy ha nem haltál meg, akkor rendben vagy”. Spectort nyomasztja, hogy az általuk fejlesztett alkalmazáson kívül semmilyen járványtani kutatás nem követi nyomon az enyhébb fertőzések alakulását, pedig ahogy fogalmazott: „száz betegséget tanulmányoztam már, de a COVID a legkülönösebb, amivel valaha találkoztam”.

Nincs még magyarázat

Az elhúzódó lefolyás okait még nem tárta fel a tudomány, csak teóriák vannak. Lynne Turner-Stokes, a King’s College rehabilitációs gyógyászattal foglalkozó professzora például azt emeli ki, hogy a COVID-19 több rendszert érintő betegség lehet, amely szinte bármelyik szervet megtámadhatja: véralvadási zavarokat okozhat, megtámadhatja a tüdőt, a bőrt, az agyat, a veséket és az idegrendszert is; a neurológiai tünetek lehetnek enyhék, mint a fejfájás, vagy súlyosabbak, mint a zavartság, a delírium vagy a kóma.

A több hétig, hónapig eltartó betegséget a szakértő szerint okozhatja, hogy az immunrendszer túlműködésbe kezd, folyamatosan reagál a vírusra. Egy másik magyarázat az lehet, hogy a tüneteket a vírus vezérli. Mindkét eset járhat a tünetek ismétlődő kiújulásával.

Amíg a tudomány közelebb jut a válaszokhoz, a nem túl súlyos, de elhúzódó tünetektől szenvedő COVID-betegek két slackes csetszobában vigasztalódhatnak, a #60plus-days és a #30plus-days csoportokban. Legtöbbjük megkönnyebbül, amikor látja, hogy mások is hasonló helyzetbe kerültek, és az ő problémájuk sem képzeletbeli.