Pótolhatatlan károkat okoz a Természettudományi Múzeum elköltöztetése

2019 decemberében született kormányhatározat a jelenleg Budapesten működő Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) elköltöztetéséről. A legújabb kormányzati tervek szerint az intézményt Debrecenbe telepítenék.

Mint ismert, a múzeum gróf Széchényi Ferencet tekinti alapítójának, akinek a nevéhez fűződik a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár létrejötte is. Feleségének ásványgyűjteménye alapozta meg a természettudományi részleget a könyvtárból lassan kialakuló Nemzeti Múzeumban. 

Az MTM a Nemzeti Múzeumból vált ki, az 1949-es múzeumi törvény nyilvánította önálló intézménnyé. Széchényi az alapító okiratban rendelkezett a Nemzeti Múzeum elhelyezéséről is. Eszerint „ámbár az országnak e Múzeuma számára legalkalmasabb hely maga a pesti Királyi Könyvtár épülete, mégis ezek a gyűjtemények, amelyeket a hazának szentelek, azokkal, amelyek a Kir. Egyetem Könyvtárában ténylegesen léteznek, soha ne kevertessenek össze s ne egyesíttessenek hogy így, ha a tudomány egyetemet Pestről valamely más helyre áttenni határoznék el, ez az Országos Múzeum mindig ugyanazon a helyen maradjon, ahol az irányító országos kormányszerv székhelyét tartja.”

Az alábbiakban azt a nyílt levelet adjuk közre teljes terjedelmében, amelyet nemzetközileg elismert magyar kutatók és akadémikusok fogalmaztak az ügyben. 

Nyílt levél Debrecen természettudósaihoz és minden polgárához

A sajtóhírekből Önök nyilván mindannyian értesültek a kormány végleges tervéről Debrecen város hosszú távú fejlesztését illetően. Nem vitás, hogy például az egyetem megerősítésével kapcsolatos elképzelések nagyszerűek, és a város – és ezáltal az ország – előrelépését szolgálják. Van azonban ennek a tervnek egy olyan pontja, amiben már nem nyilvánvaló az egyetértés – ez pedig a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Debrecenbe költöztetésének ügye.

Ezt a tervet rendkívül sokan ellenzik szakmai és nem szakmai körökben egyaránt. A tudomány és a közművelődés képviselői már minden lehetséges fórumon felhívták a kormány figyelmét arra, hogy 

– a munkájukat elveszítő specialista muzeológusok nem pótolhatók egyik évről a másikra, de még évtizedek alatt sem, 
– nemzetközi tapasztalatok szerint egy ilyen költözés elkerülhetetlen és pótolhatatlan károkat (törés, megsemmisülés, elkallódás) okoz a sok millió tételből álló gyűjteményben, 
– nem veszi figyelembe azt, hogy évtizedek alatt kialakult szakértelem vész el véglegesen az eredeti helyről 200 kilométerre költözés miatt, 
– és lehetetlenné válik az, hogy iskolai csoportok könnyen elérjék a kiállításokat az ország bármely részéből.

A tradíció, a hosszú, sikeres múlt, és a múzeumalapító Széchényi Ferenc gróf írásban, latin nyelven lefektetett szándéka sem számít ezúttal. A nagyszámú cikket, petíciót, MTA határozatot és a külföldi véleményeket teljesen figyelmen kívül hagyva a kormány elhatározta, hogy Debrecen fejlesztése az MTM odaköltöztetésével valósítandó meg.

Nem maradt tehát más lehetőség, mint hogy Önökhöz forduljunk. Sok kérdésben szeretnénk hallani az Önök véleményét. Tényleg valódi fejlődés és fejlesztés-e az, ami a közvélemény mellőzésével, egy pótolhatatlan nemzeti kincs épségének kockáztatásával, az ország érdekeinek sérelmére történik? Valóban Önök is úgy látják, hogy az MTM-et gyökereitől és működési környezetétől elszakítva, erőszakkal és nagyon jelentős (továbbá felesleges) költségráfordítással egy másik városba kellene áttelepíteni? Összhangban lenne-e ez a lépés a város polgárainak közismerten haladó gondolkodásával? Tényleg büszke lenne minden helybéli az elorozott múzeum megnyitóján, bármilyen modern is lesz majd az új épület?

Okozhat-e egészséges lokálpatriotizmus akkora jóvátehetetlen károkat, amelyek most megjósolhatók? Indokolja-e mindezt az egyébként téves sőt, teljesen hamis felfogás, miszerint „a fővárosiak lenézik a vidékieket”? Tájékozódott-e minden illetékes fél arról, hogy egy ilyen tudományos központként működő intézet feladata nemcsak turistacsalogató kiállítások rendezése, hanem a bemutatott anyag sok százszorosát kitevő gyűjtemények szakszerű tárolása, és tudományos igényű feldolgozása is egyben? Miért nem elfogadható az az alternatív fejlesztési koncepció, hogy Debrecenben is legyen egy múzeumi egység, kiállítással és újonnan alapított gyűjteményi részleggel, melynek szakmai hátterét a város egyeteme biztosan szolgáltatni tudná?

Talán figyelmetlenek vagyunk, de személyes beszélgetéseken és egyes elszigetelt megnyilvánulásokon kívül nem láttuk nyomát annak, hogy a természettudomány helyi képviselői nyilvánosan kifejtették volna véleményüket ebben a kérdésben; kollektív tiltakozásra pedig biztosan nem került sor eddig a részükről. Talán a döntéshozók elgondolkodnának akkor, ha a „kedvezményezettek” is elmondanák: egy kétszáz éves múlttal rendelkező intézmény átvételét, egy teljesen új, hozzáértő, lelkes és képzett muzeológusi gárda kialakítását nemhogy Debrecen, hanem a világ egyetlen egyetemi városa sem lenne képes még évtizedek alatt sem megoldani. Ebből a szempontból nem vitatható, sőt egyenesen nélkülözhetetlen a tudósok tisztázó felelőssége. Elképzelhető persze, hogy ez a múzeumköltöztetés egy szép álom megvalósulása lehetne sokak szemében. Ám kérjük, gondoljanak bele abba, mit szólnának Önök ahhoz a – természetesen teljesen fiktív – helyzethez, amelyben egy jövőbeli kormány, mondjuk, a Református Kollégium átköltöztetésével akarná elősegíteni valamelyik dunántúli nagyvárosunk fejlődését!

A tudomány nevében és a nemzeti vagyon védelme érdekében várjuk, és előre is megköszönjük őszinte véleményüket.

2020. június 16.

Baráti és kollegiális üdvözlettel az aláírók:

Bakonyi Gábor biológus egyetemi tanár, Gödöllő

Bartha Dénes erdőmérnök egyetemi tanár, Sopron

Bálint Csanád régész kutatóprofesszor, Budapest

Biró László Péter fizikus kutatóprofesszor, Budapest

Buzsáki György neurobiológus egyetemi tanár, New York

Csuzdi Csaba biológus egyetemi tanár, Eger

Czárán Tamás biológus kutató, Budapest

Dódony István geológus egyetemi tanár, Veszprém

Fónagy Adrien biológus kutató, Budapest

Garamszegi László Zsolt biológus kutató, Vácrátót

Homonnay Zoltán vegyész egyetemi tanár, Budapest

Jordán Ferenc biológus, intézetigazgató, Tihany

Kamarás Katalin fizikus kutatóprofesszor, Budapest

Kondorosi Éva biológus kutató, Szeged

Lövei Gábor biológus egyetemi tanár, Aarhus

Makara Gábor orvosbiológus professzor emeritus, Budapest

Meszéna Géza biofizikus egyetemi tanár, Budapest

Nagy Ferenc István biológus kutatóprofesszor, Szeged

Nusser Zoltán neurobiológus, Budapest

Orbán Sándor biológus egyetemi tanár, Eger

Ősi Attila paleontológus egyetemi tanár, Budapest

Padisák Judit ökológus egyetemi tanár, Veszprém

Pálfy József geológus egyetemi tanár, Budapest

Pálné Kovács Ilona politológus egyetemi tanár, Pécs

Podani János biológus egyetemi tanár, Budapest

Pócs Tamás biológus egyetemi tanár, Eger

Pósfai Mihály geológus egyetemi tanár, Veszprém

Rodics Katalin biológus természetvédő, Budapest

Rózsa Lajos biológus, tudományos tanácsadó, Budapest

Somogyi Péter neurobiológus egyetemi tanár, Oxford

Szathmáry Eörs biológus egyetemi tanár, Budapest

Venetianer Pál biokémikus professzor emeritus, Szeged

Vida Gábor biológus egyetemi tanár, Budapest

Vígh László biokémikus kutatóprofesszor, Szeged

A hírekről sok helyen tájékozódhatsz. A Qubit krízisben és békeidőben is arra törekszik, hogy az események mögött álló mélyebb összefüggéseket is megértsük – szigorúan a modern tudomány szemszögéből, több mint 100 tudós-szerzőnk és szakértő újságíróink révén. Ez nekünk sokba kerül, de reméljük, nektek is sokat ér.
Támogasd a Qubit fennmaradását!

Korábbi kapcsolódó cikkeink: