Itt a francia forradalom évfordulója, ostromold meg újra a Bastille-t!
A francia forradalom kezdetének 1789. július 14-ét szokás tekinteni, amikor a párizsi tömeg elfoglalta a város hírhedt börtönét, a Bastille-t. Nem véletlen, hogy Bastille lett a címe Christoph Behre társasjátékának, ami néhány héttel a forradalom kitörése előtt zajlik, és éppen a Bastille-ból történő felfegyverzéssel ér véget (a történelmi hűség kedvéért: a tömeg a fegyvereket az Invalidusok házából zsákmányolta, a Bastille-ban a lőszert tárolták).
A játék kitűnően tematizált, megjelennek benne a francia forradalom legfontosabb helyszínei, a játékosok pedig azon ügyködnek, hogy minél több befolyást szerezzenek a játék végére. A Bastille központi eleme a befolyásjelzők fejlesztése, ami kitűnően eltalált motívum: játékmechanikailag is egyedi és érdekes, miközben tematikusan is nagyon passzol, hiszen a francia forradalom egyik legvisszásabb momentuma éppen az, hogy elméleti alapjának a felvilágosodás három jelszavát tekintette ugyan (szabadság, egyenlőség, testvériség), ezek az elvek azonban a gyakorlatban már a forradalom idején sem valósultak meg, és a hatalmi játszmák végül a jakobinus terrorhoz vezettek.
Nem tudom, hogy eredetileg ez volt-e a fejlesztők célja, de az biztos, hogy a tematikára rengeteg mechanizmust ráaggattak a játékban, így a Bastille végül egy nagy mechanizmussaláta lett – ezek a mechanizmusok ugyanakkor minden esetben nagyon jól illeszkednek a témához és egymáshoz is, némelyikük ráadásul egészen különleges. Kezdő játékosoknak azonban érdemes tudni, hogy bár a játék nem bonyolult, sok részletre kell figyelni, és olyan sok benne a lehetőség, hogy a teendőket illetően részben az intuíciónkra kell hagyatkoznunk. Az akciókat ugyanis befolyásjelzőinkkel foglaljuk le sorra hét helyszínen, de mindenkinek csak 3-4 jelzője van játékosszámtól függően, ezért egy-egy körben tipikusan maradnak is ki akciók. Jól kell tehát válogatni, hogy mi a fontosabb számunkra, ráadásul a többiek elől kell elhappolni az egyes helyszínekhez tartozó bónuszokat. (A játékdobozban található több mint 300, egyébként kiváló minőségű alkatrész is a sokféle mechanizmust szolgálja ki.)
Ha már megismertük a játékot, nem nehéz, de első alkalommal egy kezdő játékosnak eltarthat egy ideig, míg átrágja magát a szabályokon, annak ellenére, hogy a szabálykönyv és a játékelemek is nagyon szépen, tömören és egyértelműen kommunikálnak mindent, ügyesen használva az ikonográfiát. Ha valakinek tetszik ez a komplexitás, akkor a Bastille sokszor az asztalra kerülhet, mert az újrajátszhatósága nagy, és mindig változatos élmény, de ha csak fél év múlva veszed elő, akkor minden bizonnyal alaposan át kell majd nézned a szabályokat.
A Bastille nemcsak mechanizmussaláta, hanem pontsaláta is, hiszen a játék közben, a köztes és a végső értékelésnél is rengeteg különböző módon lehet ponthoz jutni. Van aki kifejezetten szereti az ilyesmit, az ugyanis mindenképpen garantált, hogy a játék csakis a legvégén dől el, márcsak azért is, mert vannak titkos küldetéskártyák, nem is egy, amikért szintén jár pont. Ezen kívül még egy kis zsákhúzós szerencsefaktor is van benne, tehát semmiképpen sem lehet hosszú távra mindent számolni, bár egymás terveit már egyetlen körben is keresztülhúzhatják a játékosok azáltal, hogy befolyásjelzőikkel egymás elől happolnak el akciókat.
A játék nyolc körből áll, a negyedik kör végén köztes értékeléssel. Egy-egy körben a játékosok sorban egymás után lepakolják összes befolyásjelzőjüket. Ezekből mindenkinek ugyanannyi van, azonban erősségük eltérő, és a játék során fejleszteni lehet őket, maximum 4-es szintig. A befolyásjelzőket a hét helyszín egyikére lehet tenni, ahol csak korlátozott számú hely van. Ha a tiéd a legnagyobb jelző, te lehetsz a legelső az adott helyszínen, függetlenül attól, hogy mikor raktad le, és ez helyszínenként változó bónusz biztosít számodra. A helyszínek nem bónuszos alapakcióit egyébként mindenki végrehajthatja, akinek jutott még hely, és tett oda jelzőt az adott körben. Ha azonos értékű jelzők vannak egy helyszínen, akkor azé az elsőbbség, aki előbb rakott oda.
A francia forradalom nevezetes helyszínei, amelyek megjelennek a játékban, és amiken az akciókhoz hozzájuthatunk, az alábbiak.
(1) Banque de Paris: Ezen a helyszínen juthatunk pénzhez, a bónuszt megszerző (ezen a helyszínen) legbefolyásosabb játékos pedig megkapja a kezdő játékos jelölőt, azaz ő kezdheti a következő kört.
(2) Notre Dame: Az ide helyezett befolyásjelzőt 1-gyel fel lehet fejleszteni.
(3) Versailles: Ezen a helyen körönként változó bónusz szerezhető, de csak két játékos számára, ezért erre még időben le kell csapni. Aki ezen a helyen a befolyásosabb, elsőként választhat a két bónusz közül, a másodiké a maradék.
(4) Katakombák: Ezen a helyen szintén csak két játékos számára van hely. Aki ide tesz jelzőt, apródkockákat dobhat egy fekete zsákba. A zsákból a közbülső értékelésnél öt kockát kell véletlenszerűen kihúzni, és az választhat a különböző bónuszok közül, akinek az apródkockáját kihúzzák. Érdekesség, hogy ha gyengébb bónuszt választasz, a kockádat bennhagyhatod a zsákban a játék végi húzáshoz is, ha viszont erősebb bónusz mellett döntesz, nem használhatod újra a kockádat, ki kell dobnod a zsákból. Ebben az alapvetően stratégiai játékban ez az egyetlen szerencsefaktoros mechanizmus, viszont nem túl domináns, inkább fűszerezi és érdekesebbé teszi a játékot.
(5) Place Luis: Itt lehet elkölteni a pénzünket. Befolyásjelzőink által meghatározott sorrendben vásárolhatunk a felcsapott karakterek közül: földműves, katona, nemes, szerzetes (joker). A karaktereknek különféle felszereléseik is lehetnek – korona, drágakő, zászló, fegyver –, amelyek különböző bónuszokat adnak a játék során, és minden karakter győzelmi pontot is érhet a végén. Ezen kívül titkos küldetéskártyáink szerint a karakterekből különféle szeteket is alkothatunk, amik extra pontokat érnek, és lényegében ezek kombinációi adják a játék nagy fokú újrajátszhatóságát.
(6) Bastille: Ez lényegében egy minijáték, ahol a jelölőnket előre tolhatjuk, és minél előrébb jutunk, annál több győzelmi pontot szerezhetünk. Ezen kívül a Bastille-sávon elfoglalt sorrend meghatározza azt, hogy milyen sorrendben hozhatjuk el a börtönből a fegyvereket. Vannak ugyanis karakterek, akiket fel kell fegyvereznünk a játék végéig, ellenkező esetben mínusz pontokat kapunk. Aki a legutolsó a Bastille-sávon, az csak egy fegyverhez juthat hozzá, ráadásul csak a maradékhoz; mindenki más kettőt is vihet a közbülső értékeléskor.
(7) Rendi gyűlés: Ezen a helyen küldetéskártyákhoz juthatunk hozzá, mégpedig nagyon szabadon, mert átnézhetjük a maradék paklit, és bármelyiket elvehetjük. A küldetéskártyák különböző célokat adnak, amiknek sikeres teljesítéséért a játék végén. győzelmi pontok járnak. Nagyon fontos lehet ezekből időben beszerezni a megfelelőket, de hogy mit érdemes választani, az csak akkor látszódik biztosan, ha már vannak karaktereink, és ki tudtunk alakítani valamilyen stratégiát.
Összességében a Bastille minimum egyórás, kombinálgatós, ármánykodós, izgalmas élményt nyújtó játék. Legfőbb hátránya, hogy csak három, illetve négy fővel játszható, de ez érthető, hiszen így jön ki a befolyásjelzőkkel való izgalmas taktikázás. A játékot 10 éves kortól ajánlja a Piatnik, akinek köszönjük, hogy tesztelésre rendelkezésünkre bocsátotta a játékot.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: