Beláthatatlan következményekkel jár a Természettudományi Múzeum elköltöztetése

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

2019 decemberében született kormányhatározat a jelenleg Budapesten működő Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) elköltöztetéséről. A legújabb kormányzati tervek szerint az intézményt Debrecenbe telepítenék.

Mint ismert, a múzeum gróf Széchényi Ferencet tekinti alapítójának, akinek a nevéhez fűződik a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár létrejötte is. Feleségének ásványgyűjteménye alapozta meg a természettudományi részleget a könyvtárból lassan kialakuló Nemzeti Múzeumban. Az MTM a Nemzeti Múzeumból vált ki, az 1949-es múzeumi törvény nyilvánította önálló intézménnyé. Széchényi az alapító okiratban rendelkezett a Nemzeti Múzeum elhelyezéséről is. Eszerint „ámbár az országnak e Múzeuma számára legalkalmasabb hely maga a pesti Királyi Könyvtár épülete, mégis ezek a gyűjtemények, amelyeket a hazának szentelek, azokkal, amelyek a Kir. Egyetem Könyvtárában ténylegesen léteznek, soha ne kevertessenek össze s ne egyesíttessenek hogy így, ha a tudomány egyetemet Pestről valamely más helyre áttenni határoznék el, ez az Országos Múzeum mindig ugyanazon a helyen maradjon, ahol az irányító országos kormányszerv székhelyét tartja.”

Nemzetközileg elismert magyar kutatók és akadémikusok idén júniusban a debreceni polgároknak már írtak egy nyílt levelet az ügyben. 

Az alábbiakban több mint 80, Magyarországon kívül is világhírű tudós és tanár kormányzatnak címzett 2020. szeptember 1-én kelt nyílt levelét adjuk közre teljes terjedelmében. 

„Nyílt levél Magyarország Kormányához
a Magyar Természettudományi Múzeum érdekében

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kormánytagok!

E levelünket tudományosan megalapozott aggódás, féltés és felelősségtudat íratja velünk. Egy közelmúltbéli határozatuk szerint a nemzetközi hírű, több mint 200 éves múlttal rendelkező nemzeti kincsünket, a Magyar Természettudományi Múzeumot (MTM) a fővárosból Debrecenbe szeretnék költöztetni. 

Mi – e levél aláírói –, debreceni és Debrecenen kívüli illetőségű, különböző világnézetű, a természet- és társadalomtudományokat művelő tanárok és kutatók, kulturális vagyonunk megóvása érdekében teljes egyetértésben azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy ezt a kérdést vegyék újra napirendre. Közösen kérjük döntésük módosítását olyan értelemben, hogy az MTM Budapesten maradjon, a hajdúsági nagyvárosban pedig alapíttassék meg egy új, korszerű igényeket kielégítő kiállítás és gyűjtemény Debreceni Természettudományi Múzeum néven. Mindezt az alábbiakban felsorolt szakmai érvekkel indokoljuk.

A múzeumi anyag megóvása. 

Az MTM 12 millió tételt meghaladó gyűjteményének csak egy ezreléke szerepel kiállításokon, a többi tudományos kutatási célokat szolgál. Az anyagot zárt helyen, gyűjteményi szekrényekben tárolják, mint például a kétmilliónyi herbáriumi lapot, vagy a sokmilliónyi kipreparált rovart. Jelentős részük évszázados korú, és kiszáradt állapota miatt igen sérülékeny; a helyszíni tudományos vizsgálatukhoz is nagy körültekintés, óvatosság szükséges. Ez a hatalmas mennyiségű gyűjteményi anyag a mozgatás és a szállítással járó rázkódás következében jelentősen és visszafordíthatatlanul károsodna. 

A szellemi érték megóvása. 

Az MTM öt tárra (Állattár, Ásvány- és Kőzettár, Embertani Tár, Növénytár, Őslénytani és Földtani Tár), azokon belül pedig kisebb gyűjteményi részlegekre tagolódik. A részlegek munkáját irányító kurátorok az egyes témakörök (pl. mohák, lepkék, bogarak, emlősök, növényi fosszíliák, ásványok) avatott ismerői, specialistái. Értékes, egyedi tudásuk hosszú évek múzeumi munkájának eredménye; a szakma fortélyait mestereik/elődeik közvetlen irányításával sajátították el. A munkatársak tudományos közössége ugyanúgy hosszas történeti fejlődés során alakult ki, mint maga a gyűjtemény. Azonban egy vonatkozó felmérés szerint 90 százalékuk családi és egyéb okokból nem tudná követni a gyűjteményt Debrecenbe. A költözéssel tehát a tárak elveszítenék kezelőiket, s ezáltal nehezen megszerezhető tudás veszne kárba. Ennek pótlásához évtizedekre lenne szükség a világ bármely egyetemi városában.

A szakértelem elveszítésével nem csak a szakemberek szakadnának el életük munkájától, hanem a hazai biodiverzitás-kutatás szenvedne nagy veszteségeket – beláthatatlan következményekkel. Csak egyetlen példa: a globális klímaváltozás és más antropogén tényezők hatására egyre gyakrabban jelennek meg Magyarországon eddig még ismeretlen fajok, amelyek veszélyesek az őshonos élővilágra, kártevőként elszaporodnak a mezőgazdasági területeken és betegségeket terjesztenek. (Gondoljunk például az egyre gyorsabban terjedő, és már nálunk is felbukkanó melegégövi kullancs- vagy szúnyogfajokra.) Mindezek felkutatásában, felismerésében és a problémák kezelésében a múzeumi specialisták tudása nélkülözhetetlen – ezért is nagyon fontos a meglévő kollektíva megtartása.

A közművelődési lehetőségek megóvása. 

A kutatómunka mellett az MTM másik fő feladata az ismeretterjesztés, elsősorban kiállítások rendezése. Az MTM-nek helyet adó főváros az ország közlekedési térképén központi fekvésű, és így néhány órán belül minden megyéből elérhető. Ennek megfelelően az iskolai csoportok és más érdeklődők egynapos kirándulás keretében meg tudják látogatni a múzeumot. A költözéssel az ország lakosságának jelentős része elveszítené ezt a lehetőséget. A népszámlálási adatok ismeretében egyértelmű, hogy a látogatók száma az új helyszínen jelentősen csökkenne.

További érveket is felsorolhatnánk, pl. a jelenleg kiválóan működő nemzetközi kutatási kapcsolatok megszakadását és a 200 km-re való szállítás igen nagy idő- és főképpen költségigényét. Fontosabb azonban leszögezni, hogy a magunk részéről örvendetesnek tartunk minden fejlesztési elképzelést, s ezért egységesen támogatjuk a természettudományos ismeretterjesztés egy újabb fellegvára, a Debreceni Természettudományi Múzeum megalapításának gondolatát. Az észak-alföldi régió számára ez nagyszerű lehetőséget jelent, hiszen ott még nincs hasonló intézmény. A Debreceni Egyetem pedig ismereteink szerint komolyan tudná segíteni olyan gyűjteményi részlegek kialakítását is, amelyek még hiányoznak az országból. 

A nemzeti tudományos közvagyon védelme és fejlesztése érdekében ismételten kérjük tehát Önöket, hogy fenti érveink figyelembevételével hozzanak olyan határozatot, amely az MTM, Budapest és Debrecen – összességében Magyarország – számára optimális. Egyúttal felajánljuk, hogy lehetőségeinkhez mérten minden támogatást és szakmai segítséget megadunk a fővárosi múzeumi feltételek javításához, biodiverzitás-kutatóközponttá fejlesztéséhez, illetve az új múzeum létrehozásához.

Budapest, 2020. szeptember 1.


Válaszukat és intézkedésüket várva, tisztelettel, 


Angeli István fizikus, Debrecen

Bakonyi Gábor biológus, egyetemi tanár, Gödöllő

Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató, Boston-Budapest

Bartha Dénes erdőmérnök, egyetemi tanár, Sopron

Bazsa György egyetemi tanár, Debrecen

Báldi András ökológus, tudományos tanácsadó, Vácrátót

Bálint Csanád régész kutatóprofesszor, Budapest

Bányai István egyetemi tanár, Debrecen

Bárdos György biológus, emeritus professzor, Budapest

Buzsáki György neurobiológus, egyetemi tanár, New York

Csuzdi Csaba zoológus, egyetemi tanár, Eger

Czárán Tamás biológus, tudományos tanácsadó, Budapest

Dávidházi Péter irodalomtörténész, professor emeritus, Budapest

Dódony István geológus, egyetemi tanár, Budapest

Endresz Gábor biológia-kémia tanár, Budapest

Fábián István vegyész, egyetemi tanár, Debrecen

Fónagy Adrien biológus, MTA doktora, Budapest

Franyó István biológus tanár, tankönyvíró, Budapest

Fráter Erzsébet biológus, gyűjtemény-vezető, Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót

Galácz András paleontológus, professor emeritus, Budapest

Garamszegi László Zsolt evolúcióbiológus, intézetigazgató, Vácrátót

Hajdu János biofizikus, egyetemi tanár, Uppsala

Homonnay Zoltán vegyész, egyetemi tanár, Budapest

Hornung Erzsébet biológus, egyetemi tanár, Budapest

Hudecz Ferenc vegyész, egyetemi tanár, Budapest

Jakucs Erzsébet biológus, ny. egyetemi docens, MTA doktora, Budapest

Jordán Ferenc biológus, intézetigazgató, Tihany

Kamarás Katalin kutatóprofesszor, Wigner Fizikai Kutatóközpont, Budapest

Kecskés Ferenc biológia-kémia szakos mesterpedagógus, Budapest

Keresztes Jusztina középiskolai kémiatanár, Budapest

Kertész András nyelvész, egyetemi tanár, Debrecen

Keszei Ernő vegyész, professzor emeritus, ELTE, Budapest

Kisvárday Zoltán MTA doktora, Debrecen

Kondorosi Éva biológus kutató, Szeged

Kondorosy Előd zoológus, egyetemi tanár, Keszthely

Kósa Géza dendrológus, c. egyetemi docens, Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót

Kövér Katalin kémikus, egyetemi tanár, Debrecen

Lengyel Szabolcs biológus, tudományos tanácsadó, Debrecen

Lovas Márton ny. muzeológus, megyei múzeumigazgató-helyettes, Debrecen

Lövei Gábor biológus, az MTA doktora, az Academia Europaea tagja, Aarhus

Madas Edit irodalomtörténész, ny. egyetemi tanár, MTA r. tagja, Budapest

Makara B. Gábor professzor emeritus, Budapest

Maknics Gábor nyugdíjas középiskolai tanár, Szentendre

Matskási István biológus, ny. főmuzeológus, Budapest

Meszéna Géza biofizikus, egyetemi tanár, Budapest

Mindszenty Andrea geológus, emeritusz professzor, Budapest

Nagy Dénes Lajos fizikus, Wigner Fizikai Kutatóközpont, Budapest

Nagy Péter István zoológus-ökológus, egyetemi docens, Gödöllő

Nusser Zoltán biológus, az MTA rendes tagja, Budapest

Orbán Sándor botanikus, egyetemi tanár, Eger

Ősi Attila paleontológus, egyetemi tanár, Budapest

Padisák Judit ökológus, egyetemi tanár, Veszprém

Paládi-Kovács Attila néprajzkutató professzor, Budapest

Papp László biológus, igazgató, Egyetemi Botanikus Kert, Debrecen

Pálinkás József fizikus, egyetemi tanár, Debrecen

Pásztor Erzsébet ökológus, egyetemi adjunktus, Budapest

Pléh Csaba pszichológus és nyelvész, az MTA és az Academia Europaea tagja, Budapest

Podani János biológus, egyetemi tanár, Budapest

Pócs Tamás botanikus, professor emeritus, Eger

Pósfai Mihály geológus, egyetemi tanár, Veszprém

Rajkai Kálmán biológus talajtanos kutató professzor, Budapest

Reményi György szilárdtestfizikus, egyetemi tanár, CNRS, Grenoble

Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, ny. egyetemi tanár, Budapest

Roska Botond professzor, Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet, Basel

Rózsa Lajos biológus, tudományos tanácsadó, Budapest

Rózsa Péter geológus, egyetemi docens, Debrecen

Somogyi Péter biológus, professzor, Oxford

Sóskuthyné Kovács Erzsébet biológia-kémia szakos gimnáziumi tanár, Budapest

Stenger-Kovács Csilla környezetkutató, egyetemi docens, Veszprém

Szabó T. Attila Ellák biológus, ny. egyetemi tanár, Balatonfüred

Szalay Tibor nyugdíjas egyetemi tanár, az MTA doktora, Debrecen

Szathmáry Eörs biológus, egyetemi tanár, Budapest

Székely Tamás biológus, egyetemi tanár, Bath-Debrecen

Szinetár Csaba zoológus, főiskolai tanár, Szombathely

Szűcs Péter egyetemi docens, Debrecen

Tircsó Gyula vegyész és kémia tanár, egyetemi docens, Debrecen

Tóth Imre vegyész, professor emeritus, Debrecen

Török Péter ökológus, egyetemi tanár, Debrecen

Vásárhelyi Tamás biológus, ny. főmuzeológus, Budapest

Venetianer Pál biológus, akadémikus, Szeged

Veres Gábor középiskolai tanár, biológia tankönyvíró, Pilisszentkereszt 

Victor András biológus, ny. főiskolai tanár, Budapest

Vida Gábor biológus, egyetemi tanár, Budapest”

Korábbi kapcsolódó cikkeink: