A medveállatkák újonnan felfedezett faja az UV-fénynek is ellenáll

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

A Tardigrada törzshöz tartozó medveállatkák híresek arról, hogy a földi organizmusok közül egyedülálló módon képesek túlélni a legszélsőségesebb körülményeket is. 

A közel 1300 ismert faj tagjai leggyakrabban a zuzmók és mohák miniatűr vizes életközösségeiben érzik otthon magukat, de fellelhetőek a sivatagi homokdűnéken, mocsarakban, gleccserekben, óceáni üledékekben, radioaktív hőforrásokban, forró kénforrásokban, tengerben és édesvízben egyaránt. 

Sőt, mint arra a Hold-expedíciók során fény derült, a  0,5-1 milliméteres állatok -270 és +150 Celsius-fok között bármilyen hőmérsékletet, az emberhez képest ezerszeres sugárzást és a földi légköri nyomás 300-szorosát is képesek túlélni, valamint akár 120 évig is bírják víz nélkül. Ez utóbbi során a kriptobiózis állapotába kerülnek, amely során testüket viasszal vonják be, behúzzák a lábaikat, és szinte minden életjelenségük a minimumra csökken: anyagcseréjük a normális szint kevesebb mint 0,01 százalékára, oxigénigényük a 6 százalékára, és még testük térfogata is nagyjából a felére.

India kutatók a brit tudományos akadémia Biology Letters folyóiratában publikált tanulmányukban most egy olyan új fajt ismertettek, amelynek tagjai fluoreszcens pigmentsejtekkel  védekeznek a halálos ultraibolya (UV) sugárzás ellen.

Paramacrobiotus nemzettségbe sorolt új faj felfedezése a véletlen eredménye. A kutatók ugyanis óvatlanul a sterilizálására használt antibakteriális hatású erős UV-fényben hagyták a városi betonfalon gyűjtött medveállatkákat, amik azonban láthatólag rá se hederítettek a rokonaikat egyébként rövid úton pár perc alatt elpusztító sugárzásra. Sőt, a vöröses színű, ezért gyanúsan önálló faj egyedei hetekig bírták a megemelt (négyzetméterenként 1 kilojoule mértékűnél is nagyobb) sugárdózist is – a labormintában található populáció 60 százaléka 30 nap után is életben maradt.

Tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy a szóban forgó állatkák kültakarójában olyan fluoreszcens pigmentsejtek vannak, amelyek az UV-tartományból az ártalmatlan kékbe alakítják a sugárzást, ahogy azt az alábbi kép is mutatja.

Az UV-fényre kékre váltó medveállatkaFotó: Biology Letters

A kutatók a pigmentsejteket átvitték az UV-ra nem rezisztens más Tardigrada-fajokra is, amelyek ettől már jóval tovább bírták a terhelést. 

A kutatók szerint a normál fényben vöröses barna medveállatkák a dél-indiai körülményekhez adaptálódva alakíthatták ki a védekezésnek ezt a szokatlan formáját. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: