Hiperszonikus rakéta szállítására készíti fel az USA a B–1B Lancer stratégiai nehézbombázót
Az Egyesült Államok légiereje lépéseket tesz annak érdekében, hogy a B–1B Lancer stratégiai nehézbombázót, a B–52 Stratofortress utódját hiperszonikus rakéták szállítására is felkészítsék. A bombázó mostanában nagy népszerűségnek örvend a légierőnél: néhány hete egy fejlett lopakodó cirkálórakétát szereltek fel és állítottak célra a külső géptörzsről.
A következő fejlesztési fázis a hiperszonikus járművek indítása lesz. A bejelentésre néhány nappal azután került sor, hogy a kaliforniai Edwards légitámaszpont 419. tesztrepülő százada december 4-én hadgyakorlatot tartott az AGM–158 JASSM (Joint Air-to-Surface Standoff Missile) levegő-föld rakétával.
A hadgyakorlaton a rakétát a Lancer bombahordozójának külső felületére erősített pilonból indították. Általában ebben a pilonban szállítják a célpont észlelését és azonosítását elvégző Sniper (mesterlövész) modult is. A gyakorlaton használt B–1B-t az Edwards Légibázis 412. tesztszárnyához rendelték.
„A tesztközpont intenzíven együttműködik a légierő globális parancsnokságával, hogy tovább növeljék a bombázók rugalmas terhelhetőségét. A B–1B külső szállítókapacitásának demonstrációja hűen tükrözte, hogy harci helyzetben mekkora potenciálja lehet a megnövelt harci képességeknek.”
– mondta Christopher Azzano vezérőrnagy, a légierő tesztközpontjának parancsnoka.
Hidegháborús tűzerő
A JASSM rakétán kívül a B–1B nagy hatótávolságú hajóelhárító rakétákat (Long Range Anti-Ship Missile, LRASM) is szállíthat; a bombahordozóban 24 fér el belőlük. A haditengerészet által használt rakétatípus önállóan megtalálja és nyomon követheti a célpontokat, de elkerüli a baráti csapatokat. Az LRASM képességeinek kiaknázásához már két éve is a B–1-t használták.
A két repülési teszttel a légierő igazolta azt a koncepciót, hogy a B–1 képes a belsejében szállítani 24 JASSM-et vagy LRASM-et, illetve 6-12-t egyéb fegyvertípust a külső pilonokon. A légierő globális parancsnokságának alezredese, David Faggard szerint a csapásmérő képesség növelésével két bombázóval is annyi fegyvert szállíthatnak, amennyihez korábban háromra volt szükség.
A nagy teherbírású, nagy hatótávolságú B–1B-t 1986-ban állította hadrendbe a Reagan-kormány. Nukleáris robbanófejjel felszerelt rakéták szállítására tervezték őket, de az Oroszországgal kötött fegyverkezési megállapodás, a Strategic Arms Reduction Treaty a gépek atommentesítésére kötelezte az Egyesült Államokat. A légierő parancsnoksága sietett leszögezni, hogy bár a külső pilonok újbóli felszerelése az eredeti kialakítást idézi, a változtatás nem sérti a START-megállapodást.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: