Narancssárga pofájú, tündéri pókfajt fedeztek fel Ausztráliában
Egy ausztrál természettudós felfedezett egy új pókfajt, amit Maratus nemo névre keresztelt. Az ausztrál pávapókok családjába tartozó egyed nevét a narancssárga arca ihlette, ami a 2003-as Pixar-rajzfilm, a Nemo nyomában bohóchalaira emlékeztette a pók felfedezőit.
Az ausztrál természetfotós és pókrajongó Sheryl Holliday tavaly fedezte fel a pókot, ami addig ismeretlen volt a tudomány számára. A Facebookon megosztott képre Joseph Schubert, a melbourne-i Viktória Múzeum pókszakértője is felfigyelt.
„Először arra gondoltam, hogy hű, ez egy új faj lehet, szóval kapcsolatba léptem vele [Holiday-jel], ő pedig elküldte nekem a példányt”
– mondta Schubert, aki a Murdoch Egyetem gerincteleneket tanulmányozó laboratóriumának hallgatója is. Schubert sportot űz abból, hogy új pávapókokat azonosítson: mostanában 13 új fajt fedezett föl, ezek közül hetet 2020-ban.
Narancssárga pofa, eszelős násztánc
Holliday, a Nature Glenelg Trust terepen dolgozó ökológusa egy mocsaras-vizes területen járva fedezte fel a pókot a dél-ausztráliai Mount Gambier közelében. 2020 novemberében öt egyedet, négy hímet és egy nőstényt gyűjtött össze. A példányokat elküldte Schubertnek, aki március 25-én, az Evolutionary Systematics hasábjain publikálta a pókot bemutató tanulmányát.
Ahogy azt más pávapókfajoknál is megfigyelhetjük, a Maratus nemo fajnál is csak a hímeknek vannak élénk színei, a nőstény példányok arca barna. Ez igencsak megnehezíti a nőstények azonosítását; jóformán csak akkor sikerül észlelni őket, ha a hímek közelében bukkanunk rájuk.
A hímek teste sötétbarna fehér mintákkal, és a lábízületeiket vörös szőrszálak tarkítják. Az arcuk ragyogó narancsszínű; a nyolc szemük alatt vízszintes fehér csík, a fejükön rövidebb, függőleges fehér csík található.
Az azonosítást az is megnehezíti, hogy a pókok parányiak: a hímek 4,25, a nőstények nagyjából 5 milliméter hosszúak, azaz körülbelül akkorák, mint egy rizsszem. A páva (peacock) név viszont nem véletlenül ragadt rájuk. Schubert megfigyelte, hogy a hímek bonyolult udvarlási táncot lejtenek a nőstény előtt: a hím a lábát emelgetve kezdi a táncot, a potrohát pedig leszorította, és észlelhető rezgéseket váltott ki a levélből, amin állt. Schubert megjegyezte, hogy a fogságban tartott egyedek násztánca csak rövidített, leegyszerűsített változata annak, amit a vadon élő példányok produkálnak.
Fedezzük fel őket, mielőtt kihalnak!
A szakértők mostanáig összesen 92 ausztrál pávapókot azonosítottak; ezek közül 76-ot a 2010-es évek után fedeztek fel. Az Ausztráliában őshonos pókfajok azonosítását a szakértők azért is fontosnak tartják, mert a kontinens élővilágát komolyan fenyegeti az állatok természetes élőhelyeinek eltűnése, a bozóttüzek, és az állatokra veszélyes növényvédő szerek használata. Mint Schubert a LiveScience-nek elmondta,
„az ausztráliai biodiverzitásnak durván 30 százalékáról sikerült hivatalos tudományos feljegyzéseket készíteni, így fennáll a veszélye annak, hogy még azelőtt elveszíthetjük ezeket a fajokat, hogy egyáltalán megismertük volna őket”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: