Nem a hatalmas szemükkel látják, hanem a lábukkal hallják a zsákmány közeledtét az ogrearcú pókok
Az ismert pókfajták közül az ogrearcú póknak (Deinopis spinosa) vannak a legnagyobb szemei. A szakértők sokáig úgy vélték, erre azért van szükség, hogy időben észrevegyék a hálójuk felé repülő zsákmányállatokat.
Az ogrearcú pókok nem hagyományos hálót szőnek, amibe belegabalyodnak a rovarok, hanem egy kifeszített szálon himbálóznak, és légtornászként vetik magukat a levegőbe, ha a közelükbe repül a zsákmány. Az afrikai, amerikai és ausztrál erdőkben élő, nagyjából 1,5-2,5 centiméteres pókok pálmalevelek és más növények mögött rejtőznek, és röptükben kapják el a lepkéket, szúnyogokat és legyeket.
Egy új kutatás kiderítette, hogy a Deinopis nem látja, hanem hallja a rovarok repülését – méghozzá a lábukon található füleikkel. Ezek persze nem valódi fülek, hanem párhuzamos vágásra emlékeztető nyílások a pókok lábain. A mindössze 10-200 nanométer nagyságú nyílásokban található idegsejtek érzékelhetik a hangrezgés okozta nyomásváltozást, és továbbítja az információt az állatok agyába.
A pókok akár két méterről is meghallják a közeledő rovarok hangját a 100-10000 hertzes frekvenciatartományban. Jay Stafstrom, a Cornell Egyetem kutatója szerint ez emberi szemmel nézve igencsak furcsa lehet, mivel nekünk nincsenek ilyen érzékszerveink: mi a dobhártyánkkal érzékeljük a zajokat.
Strafstrom és munkatársai ugyanakkor azt gyanították, hogy az ogrearcú pókok a hallásukra támaszkodva foghatják meg a repülő zsákmányt a levegőben. A témával foglalkozó kutatásuk alá is támasztotta ezt a hipotézist.
A ragadozó madarakat is meghallják
A kutatók megfigyelték, hogy bizonyos hangok megmozgatták a pókokat: amikor meghallották a zajt, egy hátraszaltót nyomtak a kifeszített hálójukon, mintha egy repülő bogarat akarnának elkapni. A szaltók – mondta Stafstrom a Live Science újságírójának – villámgyorsak és meglepően pontosak; egy ilyen kis póktól, aminek ilyen parányi agya van, ez lenyűgöző teljesítmény.
Az alacsony frekvenciájú hangokkal ellentétben a magasabb frekvenciatartományok nem mozgatták meg a pókokat, de az agyműködésüket feltérképező felvételek azt mutatják, hogy a neuronok meghatározott csoportjai reagálnak a magas frekvenciákra, különösen az 1000-10000 hertzes tartományban. A pókok lábában található érzékszervek ugyanerre a tartományra érzékenyek.
A tanulmány szerzői feltételezik, hogy mivel a repülő rovarok szárnycsapkodása nem generál hangokat a magasabb frekvenciatartományokban, valószínűleg a pókokra is veszélyes ragadozó madarak hangját észlelhetik vele.
Nem az ogrearcú pók az egyetlen pókfaj, ami észlelheti a hangokat. Több kutatás is igazolta, hogy az ugrópókok lábán található szőrszálak is érzékelhetik a hangokat, mivel a rezgés mozgásba hozza a levegő részecskéit. Stafstrom és munkatársai feltételezik, hogy az ugrópókok és az ogrearcú pókok a szőrszálakkal és a lábukban található érzékszervekkel észlelhetik a hangnyomást, de ennek bizonyításához további vizsgálatok szükségesek.
A tanulmány szerzőinek következő kutatása azt fogja vizsgálni, hogy a pókok észlelhetik-e a hang irányát; ehhez különböző irányokból fognak hangokat lejátszani nekik, és megfigyelik, hogy változtatnak-e az akrobatikai szokásaikon a hangforrás irányának függvényében.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: