24 ezer év után élesztettek újra egy parányi állatot
A szibériai permafrosztban pihent 24 ezer éven át az a kerekesféreg, amit tudósok élesztettek újra a 2010-es években. Ez az eddigi leghosszabb hibernáció, amit egy kerekesféreg a feljegyzések szerint túlélt.
Az egyszerűbb szervezetek, például a baktériumok gyakran képesek évezredeket átvészelni szélsőséges hidegben, így például a permafrosztban (azaz a sarkkör környéki tartósan fagyott talajban). Ezúttal azonban egy olyan állatnak sikerült életben maradni, amelynek idegrendszere és agya is van – mondta Sztasz Malavin, a Puscsinói Biológiai Kutatóközpont munkatársa. Az orosz kutatócsoport eredményei hétfőn jelentek meg a Current Biology folyóiratban.
A férgek világában a 24 ezer év nem számít rekordnak, mert voltak olyan fonálférgek, amelyek feltételezések szerint 30 ezer évet is kibírtak, kerekesférgek esetében azonban még nem mértek ilyen hosszú időt.
Malavin és kutatótársai 2015-ben vettek mintát a permafrosztból az északkelet-szibériai Alazeja folyó közelében. A parányi, kevesebb mint negyed milliméter hosszú kerekesféreg, amit találtak, egymagában volt. Amikor a kutatók felmelegítették és táplálékkal kínálták, aktivizálta magát, sőt még szaporodott is, ugyanis a fellelt példány a szűznemzéssel szaporodó Bdelloideák közé tartozik, partnerre tehát nincs szüksége a reprodukcióhoz.
Malavin és csapata úgy gondolja, hogy új fajt fedezett fel: a kerekesféreg genomjának szekvenálása után azt találták, hogy az állat az Adineta vaga nevű fajhoz hasonlatos, amelyről a tudomány azt tartja, hogy számos alfaját a mai napig nem azonosították megfelelően.
A kutatócsoport tömegspektrométerrel vizsgálta meg a férget körülvevő maradványok korát, ezek 23960-24485 évesek voltak, ennek alapján tartják úgy, hogy a kerekesféreg is akkortájt – az utolsó glaciális maximum idején, amikor Európa északi részét jég borította – fagyott bele a permafrosztba.
A modern kerekesférgek is nagy túlélők
A modern kerekesférgek is képesek túlélni a fagyást. Malavin és kollégái különféle fajaikból fagyasztott le néhány példányt, köztük az ősi kerekesféreg mai leszármazottai közé tartozókat is, és a kísérletben mind jól tűrték a mínusz 15 fokot egy héten át.
Azt még nem tudni, hogy erre hogyan képesek. Az elmúlt évek kutatásai alapján a fagytűrő organizmusok többféle túlélési mechanizmussal bírnak, és nem mind ugyanazt használják. „Azt mondhatnám, hogy ezekről a módszerekről meglepően keveset tudunk” – mondta Malavin.
Az sem világos még, hogy milyen hosszú ideig húzzák ki a permafrosztban a kerekesférgek és a többi fagytűrő állatfaj. Malavin szerint attól is függ, hogy az emésztésük teljesen leáll-e, vagy csak szélsőségesen lelassul. Ha leáll, elméletben a 24 ezer évnél jóval többet is képesek kibírni a sanyarú körülmények között, ilyenkor valószínűleg a DNS-üket lassan pusztító háttérsugárzástól függ a túlélés végső határa. Ám ha a metabolizmusuk csak lelassul, egy idő után kénytelenek valamilyen energiaforrás, azaz táplálék után nézni a túléléshez.
(A kapcsolt képen nem a kérdéses kerekesféreg, hanem egy másik Bdelloidea látható.)
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: