Az emlősök közös őse feltehetően aludt téli álmot, de az ősember már nem rendelkezett a hibernáció képességével. Nagy kár, mivel az átmeneti hibernációval nemcsak a hideget és az éhséget lehetne leküzdeni, hanem olyan betegségek ellen is sikeresen fel lehetne venni a harcot, mint az Alzheimer-kór, az agyvérzés és a szívinfarktus.
Észak-Amerikában ezek a rovarok anyagcseréjüket akár 90 százalékkal csökkentve négy hónapot is kibírnak a mínusz 20 Celsius-fokos hidegben a hó alatt. Kanadai kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miféle élettani mechanizmus áll a háttérben. Az eredmény őket is meglepte.
Amerikai kutatók 14 éven át vizsgálták a coloradói sárgahasú mormotákat, és arra jutottak, hogy az állatok téli álmuk során sokkal lassabban öregszenek, mint a nyári aktív időszakban. A hibernáció felelhet a hosszabb életért és a kevesebb időskori betegségért is.
Amikor a kutatók felmelegítették és táplálékkal kínálták a permafrosztban pihenő kerekesférget, aktivizálta magát, sőt még szaporodott is. A több tízezer évvel ezelőtti féreg új faj lehet.
Az Antarktisz területén élt Lystrosaurus az első olyan ismert állat, amely képes volt a hibernációra. Szüksége is volt rá: 250 millió évvel ezelőtt a sarkkörön ugyan valamivel jobb idő volt, de azért nem volt egyszerű az élet.
A páncélos hüllők egyes tengeri fajai a kloákanyílásukon beszippantott vízből szerzik a merüléshez szükséges plusz oxigént. Szárazföldi társaik a kemény telek átvészelését oldják meg hasonló módon.