Munkaerőhiány, sebességnövelés, pontosság és hatékonyságfokozás – a termelővállalatok nap mint nap azért küzdenek, hogy leszorítsák a ciklusidőt, miközben a minőséget maximalizálják. Ebben a versenyben pedig úgy kell érvényesülniük, hogy nincs elég szakember, égető az alapanyaghiány és tanulni sincs sok idő.
A Proteust nem kell utasítgatni: odamegy, felemeli a csomagot, és a helyére viszi – vagyis megcsinálja azt, amit egy raktári munkás. Az Amazonnál folyamatosak a felmondások az embertelen munkakörülmények miatt, de a cég szerint a robotokat nem az emberek kiváltására, hanem a megsegítésükre alkalmazzák.
Hogyan növeljük az energiahatékonyságunkat, hogy az energia előállítása ne csak olcsó legyen, hanem környezetbarát is? Miért hatékonyabb a napelemes vízerőmű és a villamos bányászkamion, mint a hagyományos technológiák? És ki teheti a legtöbbet az energiahatékonyságunk javításáért: a civilek, az ipar, az állam, vagy az államközi szervezetek?
Csúcssebességre pörgött fel a tudományos-technikai fejlődés; a mennyiségi változás minőségi változásba csapott át. A negyedik ipari forradalom több millió munkahelyet teremt, de ehhez muszáj lesz versenyképessé tenni a megszerzett tudásunkat. Milyen lesz a munka jövője, és hogyan tarthatunk lépést a fejlődéssel?
Az automatizáció leginkább a Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megyei munkavállalókat érintheti Magyarországon. Aki megfelelő tudással lép a munkaerőpiacra, annak nem kell aggódnia – de éppen itt mutatkoznak meg a magyar oktatási rendszer fájó hiányosságai.