Rohingya menekültek erdősítették újra a világ legnagyobb menekülttáborát
A Banglades délkeleti részén fekvő Cox's Bazar városában található a világ legnagyobb menekülttábora: a sűrű tábor közel 900 ezer menekültnek ad otthont, többségük 2017-ben érkezett a mianmari erőszak és emberi jogi visszaélések elől menekülve. Mivel a hatalmas tömeg néhány hónap alatt áramlott be az addig alig 80 ezer menekültet ellátó területre, a bangladesi kormány egy 2500 hektáros védett erdőterületet jelölt ki a meglévő tábor bővítésére.
Az ottani növényzetet a menedékhelyek és az infrastruktúra kiépítése érdekében kiirtották, majd a megmaradt fák nagy részét a menekültek vágták ki, hogy fűteni és főzni tudjanak. A terület korábban olyan vadon élő állatok menedéke volt, mint a veszélyeztetett ázsiai elefántok, de rövid idő alatt műanyagtetős házakból álló kopár vidékké vált, amely így monszun idején az áradásoknak és a földcsuszamlásoknak is ki volt téve.
Bangladest ráadásul mindig is sújtották a trópusi viharok és az árvizek, de a klímaváltozás miatt megnőtt a ciklonok gyakorisága és intenzitása, így egyre nagyobb a kockázata a hasonló katasztrófáknak – ami nemcsak a rohingya menekülteket, hanem Banglades többi lakosát is ugyanúgy fenyegeti. A június és október közötti özönvízszerű esőzések során leomlanak a hegyoldalak, eláradnak az összetákolt menedékhelyek, és ismét fedél nélkülivé válnak a menekültek. Csak idén nagyjából 24 ezer menekült kényszerült elhagyni új otthonát, az esőzések július végi csúcsán pedig tíz menekült életét vesztette.
A kockázatok csökkentése érdekében az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) 2018-ban az erdei ökoszisztéma helyreállítását és a hegyoldalak stabilizálását kezdeményezte: a projektben gyorsan növekedő őshonos fafajok, cserjék és fűfélék ültetését javasolták. Végül több mint 3000 bangladesi és rohingya menekültet avattak be a facsemeték ültetésének, gondozásának és a fiatal fák védelmének rejtelmeibe. „Ez a hely olyan volt, mint egy sivatag, nem voltak fák. Nappal el kellett viselnünk a bőrkárosodást okozó forróságot” – emlékezett vissza a projekt előtti időkre az UNHCR-nek nyilatkozó menekült, Mohammed Ali.
Három év alatt több mint 600 hektárnyi területet erdősítettek be, ami közel kétszer akkora, mint a New York-i Central Park. A patakokba is füvet ültettek, ezzel is segítve a szennyezés csökkentését és a szennyvízkezelést. „A rovarok, a beporzók és más vadon élő állatok is folyamatosan térnek vissza. A fák árnyékot vetnek, és a menekültek élvezik a jobb életkörülményeket. Most az a célunk, hogy megvédjük a meglévő zöldterületeket, és ehhez igyekszünk minél több menekültet bevonni” – mondta Abdul Maleque, az UNHCR energia- és környezetvédelmi egységének helyi munkatársa.
Az erdőtelepítési projekt sikere nagyban függött attól, hogy a menekültek és a helyi háztartások ki tudták váltani a tűzifát – korábban napi 700 tonnát is kihordtak a környező erdőkből, hogy kielégítsék az alapvető energiaszükségleteiket. Ma már a menekültek háztartásainak 100 százaléka PB-gázt használ, ami az erdő védelme mellett a füst okozta betegségek előfordulását, és a tűzifa begyűjtése céljából tett veszélyes túrák kockázatait is csökkentette.
Az erdőtelepítési projekt, a folyóvizek megtisztítása és helyreállítása, illetve a vízelvezető rendszerek javítása segített csökkenteni a táborokban az áradások hatásait. „Amikor erős viharok törnek ki, még mindig vannak áradások, de a helyreállított területeken a víz gyorsabban elfolyik, ami segít enyhíteni a hatásokat” – mondta Maleque.
Bár a helyi ökoszisztéma helyreállításához további feladatok (a hegyoldalak stabilizálása, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése) szükségesek, Ali számára már egyértelmű a projekt sikere, ami a szemléletváltást illeti. „Mivel gondozom a fákat, nyugodt vagyok. Ha egyszer visszatérek a szülőhazámba, ott is gondoskodni fogok a fákról, és másokat is arra buzdítok majd, hogy gondozzák őket.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: