Párizs – a fények városa: csodás kétfős játék Valentin-napra, a Qubit ajánlásával

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Egyre magasabbra kerül a léc a társasjátékok világában: ma már elvárás, hogy egy játék szép is legyen, játékmechanikailag is legyen benne újdonság, megkapó asztalképet mutasson, és még sorolhatnánk. Nehéz minden szempontból kifogástalan játékot készíteni, a Párizs – a fények városa című játékot azonban minden szempontból zseniálisnak tartom. Egy rendkívül hangulatos kétfős játékról van szó, amit Valentin-napra kimondottan ajánlok. 

A játék az 1889-es párizsi világkiállítást idézi, és bár a játék alapja teljes mértékben absztrakt, a téma mégis szervesen illeszkedik hozzá, és ezt a különlegesen kreatív és szép játékkellékek tökéletesen kiszolgálják. Párizst régóta a fények városának hívják, mert 1667-ben az első város volt Európában, ahol bevezették a közvilágítást, kezdetben faggyúgyertyákat használva, majd később gázlámpahálózatáról vált híressé. Az 1889-es világkiállításon azonban már világító szökőkútjaival és elektromos közvilágításával ejtette ámulatba a világot. A játékosok célja ebben a játékban, hogy Párizs macskaköves utcáira úgy helyezzék fel épületeiket, hogy azokat minél több lámpa világítsa meg.

Játéktábla, azaz dobozbelső, a felhelyzetett macskakő lapkákkal és néhány ezekre lehelyezett és megvilágított épülettel.Fotó: Gáspár Merse Előd

Az 1851-es kezdetek óta fokozatosan alakult a világkiállítások karaktere; az első időszakban a technológiai találmányok és fejlesztések bemutatása állt a középpontban. Az 1889-es kiállítás fő célja emellett a francia forradalom századik évfordulójának megünneplése volt, csakhogy emiatt több ország is bojkottálta a részvételt, köztük hazánk is. Erre az alkalomra épült fel egyébként az Eiffel-torony, amely ma is Párizs egyik legnépszerűbb turistalátványossága, pedig annak idején csak ideiglenes látványosságnak tervezték, amit majd később lebontanak.

Mitől különleges?

Visszatérve a játékra, több játékmechanikai érdekesség is van benne. Van benne mélység, mégis egy pörgős, egyszerű szabályokkal rendelkező játékról van szó, ami igen változatos tud lenni. A játék első fázisában macskaköves lapkákat pakolunk le felváltva, így kialakítva a közös játékteret a második fázishoz. Ezek a macskakőlapkák 2x2 darab kisebb mezőből állnak, amelyek lehetnek saját színű mezők, az ellenfélhez tartozó mezők, közös használatú mezők vagy utcai lámpák. A játék második fázisában majd az első fázis közben tartalékolt poliominó lapkákat formázó épületeket pakolják le a játékosok, mégpedig úgy, hogy mindenki csak saját színű vagy közös használatú mezőket fedhet le az épületével. Mindkét játékosnak saját macskakőkészlete van, amelyben a saját színű mezők többségben vannak, és ezekből mindig véletlenszerűen lehet egy soron következőt lerakni, vagy pedig rakás helyett el lehet venni egy épületet a közös készletből magunk számára, hogy azt majd a második fázisban lehelyezzük. Ilyen módon a játék első fázisában igyekszik az ember kialakítani olyan területeket, amiket majd később esélye lesz lefedni, és közben olyan épületeket elvenni, amelyekkel ezt meg tudja tenni.

A játék végén az épületek pontszáma a területük szorozva az őket megvilágító (élszomszédos) lámpák számával. Fontos tehát, hogy épületeinket jól pozicionáljuk, de a saját színű mezők szűkösek, ezért a közös mezőket is érdemes kihasználni, azokra azonban az ellenfelünk is rakhat, ezért nem lehet biztosra tervezni. Már ebből is látszik, hogy erősen konfrontatív játékról van szó, amiben az ellenfél könnyen keresztbe tehet nekünk, akár direkt is, viszont a játék második fázisában rengeteg lehetőség nyílik arra, hogy így vagy úgy mégis letegyük épületeinket. Miután ugyanis kialakítottuk a játékteret, megkezdődik az épületek lerakása egyesével, de saját körünkben épület lerakása helyett választhatunk speciális akciót is. Ezeket az egyszer használatos speciális akciókat, amik mindenféle segítséget jelentenek, a korabeli Párizshoz kapcsolódó képeslapok reprezentálják. Egy játékban 12-ből összesen nyolc ilyen képeslap kerül a játéktér mellé, amiket a játékosok felhasználhatnak, és általában érdemes is, legrosszabb esetben azért, hogy a másik ne tudja használni őket. Ilyen módon ezek a képeslapok erősen meghatározzák a játék jellegét, és egyúttal nagy újrajátszhatóságot is biztosítanak.

Képeslap és hátoldala speciális akcióval.Fotó: Gáspár Merse Előd

Érdekessége még a játéknak, hogy a játékteret a dobozbelsőben alakították ki, ami nagyon helytakarékos, kompakt megoldás, ráadásul a játék elpakolása is egyszerű és gyors, mert a kiépített várost a helyén lehet hagyni. Már ezen a ponton nagyon szimpatikus a játék, mert manapság szeretnek túlméretezett dobozokat piacra dobni, de ez a játék pont akkora, amekkora szükséges, és a doboz kialakítása nagyon szép és praktikus. Ezen kívül a poliominó elemek is különleges kétrétegű kartonlapok járdaszegéllyel, ami ugyancsak praktikus, és különleges térhatást biztosít. Vannak továbbá extra kellékek is, amik egyes képeslapokkal játékba kerülhetnek, például a festő vagy a táncos figurája, amikkel extra pontokat lehet szerezni.

A festő és táncos figurája.Fotó: Gáspár Merse Előd

Elsőre az gondolná az ember, hogy nincsen sok kapaszkodó az első fázisban ahhoz, hogy miként rakja le az ember a lapkáit, mert a közös mezők miatt nem lehet jól előre tervezni. Az első játék során azonban felismerhetjük, hogy milyen okos a játékról van szó, és mennyi mindennel lehet kalkulálni. Mindkét fázis sokrétű gondolkodást igényel, végig leköti az embert, és figyelni kell a másik játékosra is, legalábbis érdemes. Bár erősen konfrontatív játékról van szó, amiben nagyon hangsúlyos, hogy könnyen keresztbetehetünk a másik játékosnak, rengeteg módon lehet a képeslapok segítségével menet közben a stratégiánkat változtani.

Párizs – a fények városa tehát egy különleges asztalképpel dolgozó, hangulatos játék kisebb dobozban, amit akár utazáshoz is magunkkal vihetünk. A játékot gyerekek is könnyen megértik, a kiadó szerint 8 éves kortól ajánlott. Annak, aki nagyon nem szereti, hogy belepiszkítanak a tervébe, nem ajánlom, ugyanakkor kimondottan úgy tervezték meg, hogy ilyen esetekben is gyorsan át lehessen alakítani a startégiánkat, és mivel körülbelül 20-30 perces játékról van szó, ez nem olyan fájdalmas. Egyik legvonzóbb tulajdonsága azonban a szép kivitelezése és hangulata, amit a pici szabályfüzet is áraszt magából.

Szabályfüzet borító oldala.Fotó: Gáspár Merse Előd

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: